Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1953-01-30 / 5. szám

January 30, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 . .................................................................................................................. Olvasom kedvenc lapomban: a Magyar Szóban, hogy pénteken, január 30-án kerekasztal konferencia és vitaestély lesz a bronxi Magyar Házban a prágai perrel és a moszkvai letartóztatásokkal kapcsolatban. Mivel engem a konferencia színhelyétől csekély 1,000 mérföld választ el, személyes rész­véte] helyett ezzel a pár sorral kívánok a vita anyagához hozzájárulni: Szerte az országban az uszító és rágalmazó sajtó nagy müfelbáborodással terjeszti a hirt, hogy a “vasfüggöny” mögötti országokban megindult a hitleri receptet kpvető, tervszerű zsidóüldözés: a zsidószármazásu ex-vezéreket tu­catszámra teszik el láb alól: vagy kivégzik vagy pedig bör­tönbe vetik őket. E tendenciózus közleményeknek minden második mondata nyomatékosan hangoztatja, hogy a vád alá helyezett egyének túlnyomó többsége zsidó eredetű és egyetlen bűnük az, hogy zsidók. A vádak “természetesen” egytol-egyig hamisak, ezek a zsidó vezetőemberek mind ma született bárányok, s voltaképpen jaekik köszönhető, hogy az a rendszer, amely őket most a halálba vagy a börtön fene­kére küldi, egyáltalán megszülethetett és megerősödhetett... Alapos megfontolás után, határozottan merem állítani, hogy azok a sajtóorgánumok, amelyek ezeket a híreket ilyen beállításban tálalják fel olvasóiknak, százszorta antiszemi­tábbak és ezerszerte többet ártanak a zsidóságnak, mint azok a nép kormányzatok, amelyek egy tucat megtévelye- dett vezérembert — akik történetesen zsidókként jöttek a világra — különféle törvénybeütköző cselekményekért bíró­ság elé állítottak. Mert e lapok voltaképpen nem VÉDENI, hanem ellenkezőleg: a legdiabolikusabb körmönfontsággal — amit az átlagos olvasó nem képes felfedezni — VÁDOL­NI akarják a zsidóságot körülbelül ilyeténképpen: • “Látjátok feleim, valahányszor egy-egy csoport össze­esküvőt rajtacsipnek a kommunista országokban, mindig kiderül, hogy azoknak a többsége zsidó... Ezek ugyanazok a zsidók, akik ezekben az országokban segítettek építeni, terjeszteni és állandósítani ezt az átkos rendszert. Ezeknek a zsidóknak köszönheti a világ, hogy a földtekének egy te­kintélyes része kommunista kezekbe jutott... Most aztán az a szörnyeteg, amelyet ezek a zsidók hoztak létre, felfalja őket... Hát nem világos ebből, hogy a kommunizmus első­sorbán és mindenekfelett egy zsidó mozgalom?! Ha nem vol­nának zsidók, kommunizmus sem volna, ők az okai minden bajnak, felfordulásnak... Hiszen a kommunizmus atyja: Kari Marx is zsidó volt...” Miközben a zsidóság védelmezőinek a szerepében álszen­teskednek, egy sokkal mélyebbre ható és sokkal szélesebb- medrü antiszemitizmusnak a magvait hintik el ezek a la­pok. Ha sikerül az a pokoli tervük, hogy az olvasók széles rétegeinek a tudatába beletölcsérezzék azt^a “tényt”, hogy a világ legnagyobb veszedelmének: a kommunizmusnak el­sősorban a zsidók a szerzői és terjesztői, akkor egy olyan zsidógyülöletnek vétették meg az ágyát, amilyenről Hitler még álmodni sem mert. Ha pusztán azért, mert a Prágában elitéit 13-ból a több­ség zsidó volt, arra a következtetésre jutunk, hogy a kom­munizmus tervszerűen üldözi a zsidóságot, akkor egész nyu­godt lélekkel állíthatjuk, hogy az amerikai hatóságok ugyanazt teszik, hiszen a minap New Yorkban bűnösnek ta­lált 13-nak a többsége szintén zsidószármazásu... De egyet­len lapban sem olvastam, hogy hitleri receptet utánzó zsidó­üldözés folyik Amerikában. .. Soha még ebben az országban halálra nem ítéltek béke idején kémkedéssel vádolt egyéne­ket — a zsidó Rosenbergék az elsők, akik ilyen súlyos és embertelen büntetést kaptak. Nem következik-e ebből, ha­sonló logikával, hogy itt hivatalos antiszemitizmus dühöng? De erről egy szót sem olvasunk a lapokban... Amilyen abszurd volna ez a feltevés, éppen olyan ostoba az a vád is, hogy a kommunista országokban zsidóüldözés folyik. Sőt még ostobább, mert tudtommal csakis a kommu­nista országoknak vannak olyan törvényei, amelyek a faji megkülönböztetésnek még a legenyhébb megnyilvánulási formáját is szigorúan büntetik? Ebben az országban például bárki terjeszthet akármilyen förtelmes vádakat, rágalmakat a szidóságról, nincs törvény, amelynek alapján a kutmérge- zöt felelősségre lehetne vonni. Gerald L. K. Smith, Col. Sanctuary, G. B. Winrod és^a többi zsidófaló demagógok szabadon izgathatnak a zsidók ellen; nincs rá törvényes mód, hogy ebben megakadályozzák Őket és még kevésbbé van rá törvényes eszköz, hogy ezért a vasrács mögé tegyék őket. De a népi lemokráciákban egy sértő szándékkal elhang­zott “büdös zsidó”, vagy “buta sváb”, vagy “vadrác” kife­jezés elégséges ahhoz, hogy a vétkest móresre tanítsák. Ahol törvény védi a kisebbségi fajokat, ott az antiszemitiz­musnak egyszerűen nincs talaja! Ismétlem: az igazi aritiszemitákat ott kell keresni, ahol nem győzik eléggé, fciha/.igsulyozni, hogy a prágai elitéltek legnagyobb része ssiáó volt és igy próbálják azonosítani a A szenátus lapul McCarthy előtt Joseph R. McCarthy sze­nátor, akinek szenátori fize­tése négy év alatt összesen 60 ezer dollárt tett ki, 172 ezer dollárt takarított meg ugyanezen idő alatt. A Tru- man-kormány megbízta a sze­nátus kiváltságokkal és vá­lasztási ügyekkel foglalkozó albizottságát, hogy vizsgál­ják ki McCarthy pénzügyeit. Az albizottság jelentésének zöme most végre napvilágot látott. “Az Egyesült Államok szenátusa egy tagjának be­csületességéről sem írtak még ennél elitélőbb dokumen­tumot”, írja a jelentésről H. H. Wilson a “The Nation” január 23-iki számában. Csak fejcsóválva veheti tu­domásul az ember, hogy a- mikor Eisenhower elnök le­tette hivatali esküjét, majd utána az újonnan megválasz­tott szenátorok is felesküd­tek, egyetlen hang sem szó­lalt meg, hogy McCarthy be­iktatása ellen tiltakozzék. Egyetlen szenátornak sem volt elégséges bátorsága ah­hoz, hogy kihallgatásokat kö­veteljen a McCarthy ellen el­hangzott vádak ügyében. Az albizottsági jelentésnek azt a figyelmeztetését sem vet­ték a jelek szerint tudomásul az urak, hogy “ez a kérdés túlnő a pártpolitikán és a sze­nátusi testület tekintélyét, becsületességét és azt a tisz­teletet üti Szivén, amelyben az ország népe a szenátust részesíti.” Az ügyet lezártnak tekin­tik. A szenátus úgy áll az emberek szeme .előtt, mint a “felforgatásra” gyanús libe­rálisok és radikálisok min­den fajtája ellen kegyetlen buzgalommal hajtóvadászatot rendező testület, amely azon­ban képtelen erélyesen fel­lépni akkor, amikor valame­lyik tagjának igazi felforga­tása ellen emelnek vádakat. És igy bebizonyul, hogy Mc­Carthy kérdkedése alapos volt, amikor azt mondta: “Hamarosan rájönnek, hogy engem sem megijeszteni, sem félreállitani nem tudnak.” A tizennyolc hónap alatt, amig az albizottsági vizsgá­lat folyt, McCarthy sérteget­te, meghurcolta és terrorizál­ta. a bizottság tagjait és ter­mészetesen azzal vádolta őket, hogy “kommunisták” és hogy “tízezer dollárokat lopnak ki az amerikai adófi­zetők zsebéből.” Gillette sze­nátor leköszönt, Monroney szenátor külföldre utazott. Jack Poorbaugh, egy másik vizsgáló, pedig azért mon­dott le, mert szerinte az al­bizottság nem járt el becsü­letesen McCarthvval szem­ben. EUrről «arról kiderült, hogy McCarthy embetv volt és össze játszott vele. sőt a választások alatt a kortese volt. McCarthyt a bizottság Viafsy.or idézte maga, elé ki­McCarthy hallgatásra, de egyetlenegy­szer sem ment el. Ami pedig a szenátor pénz­ügyeit illeti, az albizottság fi­gyelmen kívül hagyta a sze- nátorsága előtt történt ügye­it, amelyek elsorolására itt nekünk sincs terünk. Csak azt a 10 ezer dollárt említi meg, amelyet McCarthy tisz- teletdijként elfogadott a Re­construction Finance Corpo­ration által pénzelt Lustron Corporationtól. Ä jelentés azt mondja, bogy McCarthy fel­használhatta az RFC-nek a Seaboard Airlines Railroadra vonatkozó terveivel kapcsola­tos értesüléseit, s a Lust- ron-féle 10 ezer dollárért Seaboard-részvényeket vett, majd 1951 szeptemberében 1,000 részvényét 35,614 dol­lár tiszta profittal eladta, Wilson elmondja, hogy McCarthy azzal a pénzzel a- melyet “kommunistaellenes” “kereszteshadjáratára’-’ köl­csönadtak neki bizonyos hí­vei, szójabab-spekulációba bo­csátkozott s 1950 októberében 17,354 dollár tiszta hasznot csinált rajta. És felveti azt a kérdést, hogy miért nem hozták nyilvánosságra a vizsgáló bizottság által már hónapokkal ezelőtt megálla­pított tényeket — a novém- beri választások előtt ? Az egyik pénzkölcsönzőről, Al­vin M. Bentleyről, a lapok nem írták meg, hgoy kong­resszusi képviselő. Sokan má­sok adtak pénzt a szenátor választási kampányához és bár a bizottság az illetők^ ne­veinek birtokában van, egy­néhány kivételével még min­dig nem hozta azokat nyilvá­nosságra. McCarthy saját fi­vére beismerte, amikor a sze­nátor bonyolult és sokfelé ágazó ügyeit tárgyalták, hogy McCarthy bankszámlát nyi­tott Julia Connolly nevére elővigyázatosságból az eset­re, ha vizsgálat indulna a szenátor ügyeiben. Az ilyen hangos politikai vádaskodók nem légüres térben, elvont elvekért okoz­nak botrányokat, hanem min­dig gyanus anyagi érdekek lapulnak “ hazafiasságuk ” mögött. Hogy ez a társada­lom beteg, azt mutatja az a közömbösség, az a lapulás, amellyel az ilyen leleplezése­ket fogadják. A kalmársajtó persze mindent megtesz ilyen­kor, hogy szépítse a dolgokat, elhallgasson részleteket és hogy üres formaságok "színé­ben állítsa be a vizsgálatokat és azok megállapításait. Most azonban, hogy a szenátus adta az ártatlant és úgy tett, mintha nem is volna tudo­mása a McCarthyról szóló je­lentésről, máris bizonyságot tett arról, miféle “vezetés” várható tőle. Hallani fogunk majd dörgedelmes kijelenté­seket és hitvallásokat, a va­lóságban azonban sokkal ke­vesebb tiszteletben fogják ré­szesíteni az amerikai hagyo­mányokat. tiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiaiiatiitiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniB KEDVES MAGYAR SZÓ! Egy megható elismerés (A Szerkesztő bevezető megjegyzése: Az alább kö­vetkező levelet a meghatott­ság érzésével közöljük. Ol­vasván sorait, fokozódó lel­kesedéssel éreztük, hogy mi­lyen mély értelme van la­punk hosszú évtizedes nevelő is ismeretterjesztő munkájá­nak, társadalmi harcának és hogy minden erőfeszitésiin- <et, áldozatos odaadásunkat továbbra is annak a nagy :élnak szolgálatába kell állí­tanunk, hogy sajtónkat a ?ord idők minden nehézsége is megpróbáltatásai ellenére Is fenntartsuk. Köszönjük a szives szavakat, köszönjük a -“Ikerttő erőt, amelyet levele sugárzói magából.) Tisztelt Szerkeszt -d Nagyon megértem önen^r IU**iMOMIlltllllllll n^iiiiiiiiiiii»iiiiin»MM*iinniiiiiimi*iiiiinniililum5iniiiii»imnMi MII IMIM II lltlIMililll Hl «*11 kommunizmust a zsidósággal és azt az impressziót kelteni, hogy minden bajnak, ellentétnek, hideg háborúnak, gyarma­ti forradalomnak voltaképpen a zsidók az okai, akik megte­remtették és elterjesztették a kommunizmust. Ezzel többet ártanak a zsidóságnak, mint azok a kommunista kormányok, amelyek egy-egy összeesküvő társaságot a vádlottak padjá­ra ültetnek. Elvégre: árulók a »sidók között is akadnak és ha árulásuk rájukbizonyul, ők sem érdemelnek különb bá­násmódot, mint nemzsidó bűntársaik. és szégyenlem hanyagságo­mat. Valamennyire jóvá aka­rom tenni és ezért most — megbüntetem magamat 10 dollár erejéig. Ha netán a Naptár miatt a múlt évről 1952-es volnék, kérném, egyenlítsék ki belőle tartozásomat, bár nem tu­dom elhinni, hogy annyira ha­nyag volnék, — de meglehet. Nagyon szeretem a “Ma­gyar ßzö”-t és a Naptárt úgy, hogy egyes helyeken meg is csókolom. Ugye, ez nem szé­gyen, ha az ember igy fejezi ki őszinte érzését és csodála­tát valami iránt. Hiszen ta­lán nem örökös ez a roppant erőfeszítés, amelyet kifejte­nek miattunk, a hanyagok: miatt. Ismételve maradok mély t&ztelettel J. B., Detroit. A koreai veszteséglista A védelmi minisztérium leg­újabb jelentése szerint a U. S. koreai veszteséglistája 129,153. A halottak száma: 20, 392, a se­besülteké: 95,737, az eltűnteké; 13,024. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiitiiiiiiiiiimiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii«iiiii<ii«iM*j Hétvégi levél | írja: Rev. Gross A. László B. D„ Th. M.

Next

/
Thumbnails
Contents