Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1953-01-02 / 1. szám
January 2, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Aniiiiomló vagyok... _____ Szebenyei József rovata ... — Mitjvárhat a munkás 1953'ban Egy szakszervezeti szakértő az uj év várható fejleményeiről — Az uj esztendő margójára — Tegnap, meg már napok óta, mindenki boldog újévet ki- ( vánt, hát feltételezem, hogy most kezdődik az uj esztendő, | vagyis 1953. Két hétig fog tartani, amig hozzászokom, hogy ] 52 helyett 53-at Írjak a leveleimre, mikor a dátumot irom. ] Alapjában véve nekem olyan mindegy. Úgyis minden marad . a régiben. Alapjában véve ma nem akarok politizálni, holott ( mindig arra áll a szájam. Nem akarok ezen az első újévi napon senkivel vitatkozni, ve- 1 szekedni, különben is ugv megszoktam már egy hét óta, hogy csak “szeretetet”, “jóságot”, “segítsd embertársadat”, meg menny- országpt prédikálnak, ahova csak fülelek, j (gondolom, karácsony volt) hogy nincs a lelkemnek elég melege, amit a világűrbe szórhatnék, pedig szavamra mondom, hogy Szebenyei J. erre volna legnagyobb gusztusom. Egyebet úgyse tudnék szórni, mert nincs mit. Az igazi tehetséges rovatosok ilyenkor megjósolják, hogy mit hoz a jövendő az uj esztendőben; a még okosabbak meg leírják sorrendben, mi történt az elmúlt esztendőben. Mert azt lehet tudni, ami már megtörtént, de azt, hogy mi fog történni az elkövetkezendő 12 hónapban, már nehezebb. Nem is volna jó, ha tudnánk. Az a nemzeti mentalitás, amit ezek a jó urak kitermeltek az elmúlt öt esztendő alatt az ország nagy többségének az agyában, nem sok jót igér, mint ahogy nem sok jót hozott 1952-ben sem. Akik jósolni, akarnak, választhatnak a hideg- vagy a meleg háború között. Béke, az nem jut eszébe csak azoknak az anyáknak, apáknak, akik már eltemették a fiaikat és szeretnék a megmaradt gyerekeket élve viszontlátni. Háborút jósolni meg nemcsak szamárság, hanem gyilkosság maga is. Hisz egy atomháború csak pár napig tart ugyan, de mégis kicsit undorító még csak gondolni is rá. Mert én úgy képzelem, hogy minden amerikai bázisról, mondjuk van vagy száz, elindul egy tucat repülő, ugyanakkor elindul ugyancsak egy-egy tucat bombázó gép a keletről is, ledobnak pár száz atom- meg hidrogénbombát és vége a háborúnak. Páris, London, New York, Chicago, San Francisco, Róma, Varsó, Sztálingrád, Kiev, Budapest, no meg Moszkva romokban hevernek, a nép mind kihalt belőlük és nincs ki háborúzzon. Hát van' olyan hülye, aki az ilyesmit elkezdené? Kinek volna haszna belőle? Nem voln; még temetkezési vállalkozó sem, aki eltemetne bennünket, mert azok is, szegénykék, már halottak volnának. Szóval maradjunk abban, hogy háború az nem lesz ebben az uj esztendőben sem. Hidegen meg minek háborúzni? Csak a bizniszt rontják, csak gyűlölködést szítanak az uszítok. Sztá lin hívja már a mi Ike-unkat, hogy jöjjön beszélgetni vele. majd csak találnak egy kiutat ebből a hinálból, de Ike még nem nyilatkozott, mert előbb tanácskozni akar Taft-al meg McCarrannal, no meg talán McCarthyval is, hogy mit válaszoljon a tisztességes meghívásra. Már szinte hallom, amint ez a három finom gentleman tanácsolja neki: “Nem szabad Sztálinnal szóbaállni, mert egy betű nem igaz, amit mondani fog. Már előre tudjuk, mit fog mondani és előre tudjuk, hogy hazugság minden szava.” Most aztán tessék békéről meg leszerelésről tárgyalni. Háborúról meg pláne nem lehet a fentemlitetett okoknál fogva, tehát mit várhatunk ettől az uj esztendőtől egyebet, mint amit az elmúlt esztendőtől kaptunk? Mondtam, ugye, a cikkem elején, hogy ebben a rovatban ma nem fogok politizálni, hát be is tartottam a szavamat. Ha én valamit megígérek, akkor az meg van Ígérve. ★ Alapjában véve én azért irom ezt a rovatot, meg azért irok mindent, amit irok, hogy a magyar asszonyokat szórakoztassam, nevettesem. Nekem mindig az asszony-olvasók voltak a kedvenceim és tudom, hogy azok szívesebben olvasnak olyasmit, ami nem politika. Gondoltam, az uj esztendei első cikket is nekik szentelem, mert minden ami szép, kedves és tartalmas volt az életemben, azt nekik köszönhettem. Hát mielőtt tovább mennék, hadd kívánjak elsősorban is a mi kedves női olvasóinknak boldog, nyugodt és békés újévet, hogy részük legyen mindabban a szeretet ben. tiszteletben, jóságban, amiről annyit prédikáltak az elmúlt héten szerte a világban és amit olyan bőven ki is érdemeltek a munkájukkal éppúgy, mint a szivükkel, ami a magyar asszonyok legszebb ékessége. És nehogy a munkástársaim, a férfiak, azt higyjék, hogy ők csak úgy mellékesek az én életemben, hadd mondjam el, hogy ha ők nem volnának olyan nagyszerű emberek, mint amilyenek, hát az-asszonyaink se volnának azok, amik. Maradjunk tehát abban, hogy a haladószellemü magyar munkásság minden egyes harcos tagjának ^adjon a jó ég egészséget, boldogságot és örökkétartó békét ezen a vacak világon és senki meg ne tudja törni bennük azokat a magasabb emberi eszméket, amik a lelket tartják bennük — no meg bennem is. Az Egyesült Államok az uj évvel történelmének egy olyan korszakába lép, melyben a munkások helyzete súlyosabb lesz, melyben azonban nagy lehetőség nyílik arra, hogy a munkásság harcoljon és egységes kiállással megakadályozza a reakció teljes előretörését. Általában ez a jóslata Russell Nixonnak, a villamossági munkások UE szervezete washingtoni képviselőjének, aki egyike a legkiválóbb szak- szervezeti közgazdászoknak s politikai megfigyelőknek és aki közvetlenül a háború után fontos szerepet vitt a Ny.-Németország megszálló U. S. kormányzatában. Nixon volt az, aki hamarosan a há-* ború után figyelmeztette a szakszervezeteket, hogy mi következik, ha sikerül az Eisenhower-Dulles csoportnak hatalomra jutni. Ha ez meg nem történik, hiábavaló minden harc az adók leszállításáért, a béremelésekért és a helyzet megjavításáért.” Nixon rámutat arra, hogy az Eisenhower-Dulles külpolitikai program, ami a jelen politika folytatása, abban áll, hogy szövetségeseinkre úgynevezett takarékosságot kényszerítsenek rá, hasonlóképpen, mint Joseph Dodge detroiti bankár (Eisenhower pénzügyminisztere) tette Japánban, MacArthur vezetése alatt, súlyosbítva a japán munkások adóterhét és leszorítva a munkabéreket. Nixon szerint az Eisenhower-Dulles “felszabaditási” politika lényege abban áll, hogy a Truman-Acheson politikát egy uj vonallal helyettesítsék, melyben nem a kormány, hanem a magánbankárok adják a kölcsönt az idegen országoknak, miután azonban a kormány megpuhitotta és biztosítja a talajt számukra és a profitot. Ebben az uj politikában már nem lesz szükség a jobboldali szakszervezetek képviselőire, a szociáldemokrata utazó ügynökökre Angliában, Franciaországban és Olaszországban, valamint a többi nyugateurópai országban, mert az US már nem fogja tekintetbe venni a munkásokat, hanem az Atlanti haderővel megerősített, a hatalomba ottani pénzérdekekkel beágyazott reakcióval bonyolítja le minden kapcsolatát. RÖVIDEN Bindura, Dél Rhodéziában egy 20 percig tartó felhőszakadas alatt 2 és fél incs eső esett. ★ WAUSAU, Wis. — Walter Brandt farmer 6 éve hogy nős és csak most jött rá, hogy Joe Rudock, aki velük lakott, mint feleségének fivére, az asszony első férje volt, akitől elfelejtett elválni, mielőtt újra férjhez ment. — Rövid eljárás után Brandt kérésére megsemmisítette a bíróság a vele kötött házasságot. ★ ROCHESTER, N. Y. — A fodrász szalonban szépen megfésülték, a cukrásznál felülvizsgálta születésnapi tortáját, bejárta a nagyáruházakat, megivott nagy élvezettel egy csokoládé szódát. Ez volt Mrs. Carrie Cotter 107-ik születésnapjának története. ★ NEWKIRK, Okla. — Egy 13 éves leány, akinek a nevét nem hozták nyilvánosságra, felgyújtott négy templomot, mert gyűlöli azokat, akik a templom Da járnak, ünnepen ott jóságot és jámborságot mutatnak és a többi napokon rosszak mindenkihez. ★ SARNIA. Ont., Canada. — Egy Németországból múlt márciusban bevándorolt házaspár I áruba bocsátotta 6 éves fiát ezer I dollárért. A Childrens Aid Sfa- | ciety följelentésére letartóztatták I őket. Col. C. B. Woodrow biró I szigorú eljárást indított a szülők ellen. Nixon az alábbiakban részletezi jövendölését az 1953-ik; évre: A Truman kormányban is ott voltak a Harriman típusú bankárok és a G. E. Charles E. Wilsonjához hasonló nagyiparosok, azonban a reakció befolyása jóval elmaradt “a nagyipar leplezetlen, teljes uralma mögött, ami az Eisenhower kormánnyal következik.” A Kongresszus Az uj képviselőházban és szenátusban a reakciósok kétharmad többségre számíthatnak, jóformán minden javas-, latuk elfogadásában. Ez el-; sősorban vonatkozik a Taft- Hartley törvény megszigorítására és a nemzetközi problémákkal szembeni állásfoglalásra. Nixon szerint a nemzetközi helyzet következté- i ben felmerülő problémák súlyosbodni fognak és a békés1 megoldást ellenző reakció kénytelen lesz egyre merészebb, “közvetlen akciókatj alkalmazni a nép ellen.” “A jelen külpolitika siker- i télén. Az U. S. egyre nagyobb válsággal áll szemben külföldön, katonai kalandjait j illetőleg s ugyanakkor a világ közgazdasági helyzete su- lysbodik. “Úgy itthon, mint külföldön, a népek egyre nagyobb figyelmet fordítanak a köz-' gazdaságra és tisztábban áll előttük a válság. Ami a belső közgazdaságot illeti, annak ellenére, hogy egyelőre prosperitás képét mutatja, nincs egyetlen felelősségteljes megfigyelő, aki ne visz- szaesést jósolna a közeli jövőben. Azok, akik pesszimistábbak, már 1953-ra jósolják azt, az optimistábbak 1954-re. “És ezek a jóslatok igen fontos szerepet játszanak az amerikai pénzügyi és ipari főnökök ténykedéseiben, a- kik már is előkészületeket tesznek és óvóintézkedéseket, melyek közvetlen befolyással lesznek az amerikai nép életszínvonalára és szabadság- jogaira.” » \ válság jelei Nixon szerint a külpoliti- j cát illetőleg a következőkben; jszlelhetők a válság súlyosbodó jelei: A külkereskedelem csök- cenést mutat, amit nem szünet meg semmiféle kétségbe ! ;sett erőlködés s a mesterséges níódszerek alkalmazása. A belső politikai és köz gazdasági válság jóformái íz* US-el “barátságban élő’ isszes országokban mutat- tozik s azokat visszatánco- [ásra kényszeríti a fegyver-1 kezésben. (Franciaországben megbukott a kormány, Olasz- arszágban a de Gasperi kor mány igen nagy bizonytalansággal néz a közelgő választások felé.) A Wall Streetet kivéve, a világ minden értéktőzsdéjén állandó áresés mutatkozik a ’ részvényekben. Mindez nyugtalanságot kelt az amerikai politika irányítóiban, s az Eisenhower-Dulles kormány, I mely ezekkel a problémákkal j találja magát szemben, Nixon szerint kénytelen lesz j ‘keztyütlen rendszabályokra a néppel szemben itthon és külföldön.” Ugyanakkor azonban, a- hogv a néppel szembeni nyomás erősödni fog “a nép ellenállása is növekedni fog, ami lehetőséget teremt, hogy a nép javítson helyzetén.” “A mi szerencsétlen végű chicagói Harvester sztrájkunknak igen jelentőségteljes következménye,” mondja Nixon, “hogy sikerült megerősíteni a tagság egységét, nemcsak a mi szakszervezetünkben, de a mi szerveze-l tünk és más szakszervezetek' között, mint a húsipari munkások és az automobil ipari munkások lokáljai között, mert valamennyi érzi a nyo-; mást és látja, hogv mi vár rá.” A javulás jelei <* Nixon rámutat arra, hogy a jobboldali szakszervezeti vezetők között is egyre többen vannak, akik látják, hogy a reakció minden szakszervezetet egyformán fenyeget. A jobboldali szakszervezeti vezetők meg vannak ijedve és éppen ezért, megvan a lehetőség rá, hogy csatlakoznak a harchoz s igy sikerülhet visszaverni a Taft-Hartley törvény súlyosbítását s egyéb elnyomó intézkedéseket tervező reakciós támadást. Nixon hangsúlyozza, hogy az amerikai nép és a munkásság számára a béke az else számú követelmény. “Hiába való beszélni mindaddig az amerikai nép és más népek helyzetének megjavításáról, mig a hatalmas katonai költekezések folynak. Béke nélkül még a jelen életszínvonalat sem lehet fenntartani, nemhogy javítani lehetne azt. “Ez azt jelenti, hogy azonnal könnyíteni kell a háborús terheken, azt jelenti, hogy harcolnunk kell a katonai költségvetés ellen, hogy 70 milliárdról 40, vagy 30 milliárdra szállítsák le azt. 3
