Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1953-01-02 / 1. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 2, 1953 BETTY SMITH: FELHŐKARCOLÓK ÁRNYÉKÁBAN (Regény egy amerikai család életéről) Copyright 1952 Harper Bros. E regény eredeti cime: A Tree Grows In Brooklyn. Fordította Kilényi Mária Harper Bros. engedélyével közöljük. Eliza, a Rommely-házaspár második leánya nem volt sem szép, sem eleven. Nem hasonlított a nővéreihez. Csúnya volt, unalmas, nem érdekelte az élet. Mary egyik lányát apácának szánta: Eliza lett a kiválasztott. A Rommely-lány tizenhatéves korában lépett be a zárdába. Szigorú apácarendet választott. A szülők halála alkalmával léphetett csak ki a zárda falai közül. Az Ursula nevet vette fel. Ursula nővér legendás alak gyanánt élt Francié képzeletében. A kislány egyszer látta csak Ursulát. Ez akkor történt, amikor Ursula nővér kijött a zárdából. Thomas Rommelyt kisérte utolsó útjára. Francié kilenc éves volt abban az időben. Ezidő- tájt volt az első áldozása. Ez az élmény az egyház karjaiba vezette. An*a gondolt, ha felnő, valószínűleg apáca lesz. Izgatottan várta Ursula nővér megérkezését. Képzeljétek csak! Van egy nagynéném, aki apáca! — Büszke volt rá. Aztán megjött Ursula nővér. Lehajolt a gyermekhez és megcsókolta. Francié észrevette, hogy a szája fölött s az álián finom kis hajsöprü nőtt. Francié ebből a különös megfigyelésből arra következtetett, hogy minden apácának, aki nagyon fiatalon veszi fel a fátylat, haj nő az arcán. — Mégsem leszek apáca — határozta el a kislány. Evy volt a harmadik Rommely-leány. ő is korán ment férjhez. Willie Fittman, a férje, szép feketehaju ember volt, a bajsza selymes, szeme fényes mint az olasz férfiaké. Francié nagyon furcsának találta a nevét; valahányszor rágon-' dőlt, mindig kuncogott magában. Fittman elég hitvány ember volt. Tulajdonképen nem volt se korhely, se naplopó, éppen- csakhogy olyan teddide-teddoda, nyimnyám ember volt, folyton nyafogott. Igen ám, de volt egy kiváló tulajdonsága: gitározott. Ezek a Romme- 3v-lányok akárkinek bedültek, akiben valamiféle művészi hajlandóság volt, vogy elő tudott adni valamit. Minden zenei, művészi vagy mesemondó-tehetség csodálatosnak tűnt a Rommely-lá- nyok szemében. Mintha azért születtek volna, hogy kifejlesszék, óvják, ápolják az ilyen tehetséget. Evy volt a család előkelő tagja. Egy igen előkelő városrész szélén lakott, olcsó szuterrén lakásban. Módjában állt a magasabb társadalmi osztályhoz tartozó embereket tanulmányozni. Arra törekedett, hogy valaki legyen; azt akrta, hogy a gyerekei hozzájáruljanak az életben olyan előnyökhöz, amiben neki sosem volt része. Három gyereke volt: a legidősebb fiút az apja után nevezték el, a középsőt, a kisleányt Biossomnak hívták. A legkisebbik is fiú volt, Paul Jones. Evy első lépése az előkelő élet felé ítz volt, hogy kivette a gyerekeket a katolikus vasárnapi iskolából és a presbiteriánus vasárnapi iskolába Íratta. Fejébe vette ugyanis, hogy a protestánsok előkelőbbek, mint a katolikusok. Evy rajongott a zenei tehetségekért. Magának nem volt érzéke a zenéhez, tehát mohón fürkészte, tehetségesek-e a gyermekei? Úgy tervezte, hogy Blossom majd énekelni, Paul Jones hegedülni, a kis Willie meg zongorázni tanul. Kiderült, hogy a gyermekeknek semmi kedvük sincs a zenéhez. Evy az erőszaktól sem riadt vissza. Ha tetszik a gyermekeknek, ha nem, szeretniük kell a zenét. Tehetségtelenek? Sebaj.—Beléjük kell tölteni a zenei tehetséget. Ez pénzkérdés. A z>rnelecke ennyibe és ennyibe kerül. Evy vett kéz alatt egy hegedűt Paul Jonesnek. Mikor a hegedű megvolt, zenetanár után nézett. Ötvencentes zeneleckéket alkudott ki egy embernél, aki Allegretto tanár néven mutatkozott be neki. A tanár borzalmas nyekergést végeztetett a kis Fittman- gyerekkel. Az év végén azonban adott neki egy darabot. Ez volt a cime: “Humoreszk”. Evy el volt ragadtatva. A fia darabot kapott! Nagyon helyes, mennyivel jobb ez, mint az örökös skálázás. .. igen, határozottan jobb. Evyben fölébredt az ambició. i— Tekintve, hogy Paul Jonesnek úgyis vettünk hegedűt — mondta a férjének, — a kis Blossom is vehetne órákat. Ketten gyakorolhatnának a hegedűn. — Egyszerre? — kérdezte a férje savanyúan. — Mit képzelsz? méltatlankodott az asszony. Ezek után összekaptak; a kislány számára is a heti ötven centet. Belényomták a húzódozó Blossom markába s őt is elküldték a hegedűtanárhoz. Azután történt valami. Allegretto tanár ugyanis kissé különcmódra viselkedett a leánynövendékeivel. Óra előtt lehuzatta velük a cipőjüket, harisnyájukat; mezítláb álltak előtte a zöld szőnyegen és fűrészelték a húrokat. A tanár ur, ahelyett, hogy a taktust ütötte volna vagy kijavította volna az ujjazatot, mással töltötte az órát; ábrándosán bámulta a lányok lábát. Evy egyszer nézte, amint a kis Blossom éppen hegedüórára készülődik. Egyszerre csak látja, hőgy a gyermek lehúzza a cipőjét és a harisnyáját és gondosan megmossa a lábát. Evy helyeselte a lábmosást, csak furcsálta az időpontot. * — Minek mosol most lábat? — Hegedüórám lesz. Szégyellem magam piszkos lábbal odaállni a tanár ur elé. — Ejha! Belelát a cipődbe? — Azt nem. De le kell huzni óra előtt á cipőm meg a harisnyám. Úgy kell hegedülni. Evy megdühösödött. Hírét sem hallotta Freud- nak; vajmi keveset tudott sexuális dolgokról. Az ösztönélet ferdeségeiről meg egyáltalán semmit sem hallott. De józan esze azt mondta, hogy a tanár urnák nincs joga ötven centet elkérni egy óráért, ha nem végzi a dolgát. Blossom zenei kiképzése azon nyomban abbamaradt. Paul Jonest is kikérdezték. A fiúcska azt mondta, neki csak a kalapját kell levenni az óra előtt. A fiúcska tovább tanulhatott. Az eredmény? Siralmas volt. Öt évig tanult, de annyit sem konyitott a hegedűhöz, mint az apja a gitárhoz, pedig Willie sosem járt tanárhoz. A gitározástól eltekintve Fittman bácsi unalmas ember volt. Otthon egyébről sem beszélt mint hogy Drummer, a ló, aki a tejeskocsit huzza, milyen gyalázatosán bánik vele. Fittmann és a ló öt esztendeje hadakoznak egymással. Evy abban reménykedett, hogy jobbra, vagy balra, az. örökös harc egyszer csak eldől valahogy. Evy szívből szerette férjét, de azért mégis leutánozta. Kiállt Nolanéknál a konyha közepére és azt mondta, hogy most ő a Drummer, a ló. Azt is remekül utánozta, hogyan vesződik Fittmann bácsi, hogy a zabostarisznyát a ló nyakába akassza. — A ló a járda szélén áll, igy ni. — Evy elő- rehajolt, fejét a térdéig lógasztotta. Willie most hozza a zabtarisznyát. A ló nyakába akarja akasztani. Puff! a ló felkapta a fejét. — Evy most hirtelen kinyújtotta a nyakát s nyeritett egyet. — Willie vár egy darabig. A ló megint lelógatja a fejét, úgy tesz, mintha föl sem tudná emelni s nem volna csont a nyakában. — Evy ijesztően himbálta a fejét. — Willie jön a zabostarisznyával. Puff! a ló megint fölkapta a fejét. — És aztán? Aztán mi történt? — kérdezte Francié. — Aztán lementem én a kocsihoz s ráakasztottam a lóra a zabostariszhyát. így történt-. — .Hát teneked engedi? — Hogy engedi-e? — Evy eddig Katiehez beszélt. Most Franciehez fordult. — Tudod, mit csinál? Fölmegy a járdára, elém jön. Még föl sem emeltem a kezem, máris beleclugja fejét a tarisznyába. Hogy engedi-e? Meghiszem azt — mormolta Evy sértődötten. Megint a nénjéhez fordult. — Te, Katie, azt hiszem, hogy az uram féltékeny rám a Drummer miatt. Ez a ló imád engem. Mary, az anya: Evy, Sissy, Katie, a leányai; Francié az unokája: ezek a Rommely-család nőtagjai. Francié felnő s akkor ő is. a Rommely- törzshöz tartozik, noha a Nolan nevet viseli. A Rommely-család asszonyai törékeny, karcsú teremtések, a szemük nagy, csodálkozó. A hangjuk lágy, dallamos és szelíd. És mégis, láthatatlan acélból van formálva valamennyi. „ VIII. A Rommely-ág erős egyéniségű nőket teremtett. A Nolan-törzs szép, tehetséges, de gyenge férfiakat. Johnny családja ki fog halni. A No- lan-család utolsó generációiban a szép apák még szebb fiakat nemzettek. Ezek a szép férfiak ellenállhatatlanul vonzották a nőket, de gyenge volt a jellemük. Elkapta őket a szerelem, de a házasságtól mindegyik húzódott. Ezért fog a család kihalni. Ruthie Nolan csinos, fiatal férjével, Mickey- vel röviddel az esküvő után vándorolt ki Írországból. Ngy fiuk született, egy-egy évi időközökben. Mickey Nolan harmincéves korában meghalt. Ruthie tovább küszködött. Annyit elért, hogy a hat elemi osztályt sorra kitanulta. A fiuk tizenkettedik évüket betöltve, abbahagyták a tanulást. Hozzáfogtak valamihez: odahaza nagyon kellett a pénz, az a nyomorúságos pár penny is, amit a gyerekek kerestek. A fiuk felnőttek; mind a négyből szép szál fiatalember lett. Muzsikáltak, táncoltak, énekeltek s bolondultak utánuk a lányok. Nolanék az ir fertály legócskább házában laktak, de a fiuk jól öltöztek, ők jártak a legelegánsabban az egész környéken. A konyhában állandóan vasalódeszka állt, Hol az egyik fiú, hol a másik vasalt valamit, hol a nadrágját, hol a nyakkendőjét, hol az ingét. Az ir negyed büszkesége volt ez a négy magas, szőke, csinos fiatalember. Fürgén jártak- keltek az utcán, ragyogott lábukon a cipő. A nadrág hanyag elegánciával lötyögött rajtuk, kalapjukat hetykén csapták a fejükre. Egyik sem érte meg a harmincötödik évét — mind a négy egész fiatalon halt meg. Johnny után maradtak csak gyermekek. Anay volt a legidősebb Nolan-fiu. És ő a legcsinosabb. Haja arany-vörös, finommetszésü az arca. Tüdővészt kapott. Jegybenjárt egy lánynyal; mennyasszonyát Francié Melaneynek hívták. Folyton halogatták az esküvőt, vártak, hogy a fiú majd csak jobban lesz. De Andy nem gyógyult meg. Elvitte a tüdővész. A Nolan-fiuk énekes-pincérek voltak; A “Nolan Quartett”, igy szerepeltek. Andy később nagyon beteg lett, ne mtudott dolgozni. Akkor a három fiú megalakította a “Nolan Trió”-t. Keveset kerestek. A pénz javarészét italra költötték. És kijártak a lóversenyre. Andy ágynak dőlt. Tudták, hogy többé nem kel föl. Öccsei akkor egy valódi hattyupehellvel töltött párnát vettek neki. Hét dollárba került. Andynak ez a fényűzés jutott részül halála előtt. Két‘napig használta csak a vánkost. Az utolsó nagy tüdővérzés rozsdabarnára festette a szép uj párnát. Andy a vérömlés után meghalt. Édesanyja hái’om napig jajveszékelt a holttest fölött. Francié Melaney a mennyasszonya, megfogadta, hogy nem megy férjhez. A három Nolan-fiu pedig megesküdött: sosem hagyják el az anyjukat. Hat hónap múlva Johnny feleségül vette Katiét. Ruthie gyűlölte a menyét. Azt akarta, maradjanak mellette élete végéig az ő szép fiai, vagy amig a halál el nem viszi a fiukat mellőle. Ezideig sikerült otthon tartani őket. Egyik sem nősült meg. No de az a lány — az a Katie! ő az oka, hogy Johnny elment hazulról! Ruthie pillanatig sem kételkedett benne, hogy Johnnyját fondorlattal bírták rá a házasságra. Georgie és Frankie kedvelték Katiét, habár véleményük szerint Johnny aljasul cserbenhagyta őket. Most kettejüknek kell eltartani az anyjukat. Majd ebbe is beletörődtek. Körülnéztek a sivár lakásban, milyen nászajándékot adjanak a jegyeseknek. A szép vánkos mellett döntöttek. Azt adták Katiénak. Andy egész rövid ideig használta, Édesanyjuk uj huzatot varrt, az eltakarta a csúnya foltot, Andy haláltusájának emlékét, így vándorolt át a vánkos Katie háztartásába. Túl finom volt mindennapi használatra; akkor vették elő, ha valamelyikük megbetegedett. Francié úgy hívta: a betegvánkos. Nem tudta, sem ő, sem az édesanyja, hogy egy halott feje pihent rajta. Johnny esküvője után egy évvel történt, Frankie, akit némelyek Andynál is csinosabbnak tartottak, nagyot lumpolt az éjszaka, s amikor hajnalban hazatántorgott, megbotlott valami drótban. A hegyes kis cövekekkél rögzített dróttal egy természetimádó brooklyni lakos kerítette körül a háza küszöbe előtt zöldülő tenyérnyi füves térséget. Frankie megbotlott az alacsony drótban; a kis cövek beléfuródott a gyomrába. Valahogy föltápászkodott s hazament. Még az éjjel meghalt. Egyedül halt meg, pap nélkül, utolsó kenet nélkül, nem kapott bűneire feloldo- zást. Édesanyja minden hónapban misét mondatott fia lelki üdvösségéért, mert tudta, hogy Frankie lelke a purgatóriumban bolyong. . Három fiút veszített el Ruthie Nolan alig egy esztendő leforgása alatt. Kettő meghalt, egy megházasodott. Mind a hármat meggyászolta. Georgie, a negyedik, nem mozdult el mellőle. Ez a fia később halt meg, huszonkilencéves korában. A Nolan-fiuk közül a harminchároméves Johnny volt még életben. (Folytatjuk)
