Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1953-01-16 / 3. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 January 16, 1953 ■ -... ......... Ammondó vagyok... ______ Szebenyei József rovata -I Még három napunk van Truman elnök­sége alatt, aztán következik McCarran, Mc­Carthy és Taft. Sose hittem volna, hogy el­jön majd egy nap, amikor megsiratom Tru­man távozását, jobban mondva sirni volna kedvem inkább azon, hogy ki és mi követke­zik utána. Ezt a három napot gyászban kel­lene tölteni. Aztán boldogan fogadni az uj jövevényeket, mert elvégre is Lincoln is re­publikánus volt és nézzétek, mi mindent ho­zott az amerikai népnek. Már látom, amint McCarran be­nyújt egy javaslatot a szenátushoz, hogy a kongresszus szavazza meg, hogy aki ezentúl diszkriminálni akar vala­mely más faj ellen, annak el kell venni a polgárlevelét, -(ha itt született, akkor a születési bizonyítványát), kizsuppolni az országból, mert a feketeszinü ember épolyan istenteremt­ménye, mint a nem fekete. Sőt épolyan polgára is Ameriká­nak, mint a fehérbőrű. Már látom, hogy háborúra agitál a déli képviselők ellen, akiknek nem tetszik ez a lincolni elmé­let és hamarosan kész lesz a polgárháború dél és észak kö­zött. Persze Taft ezt nem helyesli, tehát Ohio állam a dé­lieknek küld Marshall-terv-dohányt meg tankokat, mire Ohiot kidobják a 48 államból és maradunk negyvenhetén. A republikánus adminisztráció mindenben követi a ' nagy elnököket, mint Jefferson, Wahshington meg Lincoln. Csak abban külömbözik az elméletük, hogy a Truman szel­lemét is megőrzik egy kicsit és nem kell, hogy visszaállít­sák a szólásszabadságot, nem kell megengedni, hogy például egy néger vagy akár fehér ember egy másfajta gazdasági elmélet hive legyen, mint ami a nagytőkét, vagy a milliomos osztály érdekeit szolgálja. Aki például a munkásérdekeket képviseli, vagy nagyobb bért akar a munkásoknak, az haza­áruló, az fel akarja forgatni és megdönteni a kormányt erő­szakkal, akár van hozzá való izomzata, akár nincs. Azt ol­vassák ők ki az amerikai alkotmányból meg a 150 év alatt hozzátoldott alaptörvényekből, hogy aki az alapitó atyák al­kotmánya szerint akarja ezt a népet erősíteni, boldoggá tenni, aki kevesebb munkaidővel többet termelni, az nem le­het hazafi, mert a profitot akarja kiverni a nagytőkések szájából. Pláne, aki tiltakozik az ilyen koreai háborúk ellen, aki nem szívesen látja, hogy ezer meg ezer alig felcsepere­dett gyerekfiu ott essék el a koreai hegyekben, az meg pláne nem hazafi, sőt hazaáruló. Nem igen tudják megérteni, hogy kinek van igaza, Tru- mannak-e, hogy MacArthur miatt szökött meg 65 ezer ka­tona két év alatt, vagy MacArthurnak, aki szerint Truman az oka annak, hogy a hadsereg egy ilyen jelentékeny része lógott meg nagyobbára, még mielőtt behajózták volna, hogy Koreába vigyék őket. Tizenegy ezer még mindig “lóg”. Az embernek eláll a szeme-szája ilyesmi hallatára. Há­borús időben a szökött katona büntetése agyonlövetés. Leg­alább igy volt, amikor én katona voltam. Adja az ég, hogy sohse legyen igy megint. De, hogy melyik az oka az ilyesmi­nek, a hadsereg táborszernagya, vagy a hadsereg főparancs­noka, vagyis a mindenkori elnök, azt már nehéz volna meg­állapítani. A magam véleménye az, hogy nem ők a hibásak egyénileg, hanem a rendszer, ami ilyesmit megteremthet, j Amikor nincs annyi fegyelem, hogy a katona akkor lóghas- j son meg, amikor akar, vagy amikor a katona ánnyira un­dorodik a katonai munkától, a harctól magától, tiogy inkább j vesz egy ilyen borzalmas csenszet, minthogy beálljon a sor­ba és harcoljon a többiek oldalán. Azt is borzalom még csak elgondolni is. hogy egy ilyen hatalmas országnak a hadseregvezetője meg a hadseregfő­parancsnoka egymásra kenjenek ilyen vádakat a nagyvilág füle hallatára. Lehazudtolni egyik a másikát, pláne ebben a kétségbeejtően bizonytalan világban, amikor igen fontos volna, hogy a világ népei tisztelettel és bizalommal nézzenek ránk, amikor majdnem kizárólag á mi viselkedésünktől függ, hogy az emberi civilizáció'megmaradjon-e vagy sem, hogy kipusztuljon-e minden élő lény erről a földről, vagy él­jünk békében egymás mellett. Alright, Truman még három napig szidhatja MacAr- thurt, az meg vissza, de ha majd beállnak a republikánusok a Fehér Házba, mint cselekvő alanyok, kit fognak szidni? Minden bajért Trumant fogják okolni, az bizonyos, nem is fognak nagyon tévedni, de ha majd McCarthy, Taft meg McCarran vezetik az országot, kit szid majd a jó nép? Ajánlom, hogy azon az utolsó vasárnapon menjünk mindnyájan templomba és imádkozzunk. Szebenyei J­Felállitják Budapesten Dózsa György és Ady Endre szobrát . BUDAPEST, jan, 8. — A •népművelési minisztéi’ium és a Budapesti Városi Tanács végrehajtó bizottsága pályá­zatot hirdet múltúnk két nagy alakja: Dózsa György, a7 1514-es parasztforradalom vezére és Ady Endre a nagy forradalmár költő emlékének méltó megörökítésére. Az Ady-emlékmüvet 1953 no­vemberében, a Dózsa-emlék- müvet pedig 1954 májusában állítják fel. Rosszabb, mint anyagyilkosság A munkások oldalán álló, több milliós példányszámban megjelenő londoni “Sunday Pictorial” (Vasárnapi Képes­lap) cimü folyóirat nagybe­tűs címekkel cikksorozat köz­lését kezdte meg New York­ról. A lap kiküldte New Yorkba egyik leghíresebb ri­porterét, Ralph Championt, hogy new yorki riportokat írjon. Az angol újságíró úgy jellemzi New Yorkot, mint a “félelem és a meglepetés vá­rosát.” Majd a következő sza­vakkal festi le: “Még akkor is, ha az ember előre tudja, megborzadva állapítja meg, hogy New Yorkban mindenki a háborús és atomiszonyattól való nagyfokú idegességben (phobiában) szenved.” Az angol újságíró foglalko­zik ebben az első cikkében a fiatalkorú bűnözők kérdésé­vel is és azt mondja, hogy e tekintetben USA-nak “nem kell tartania a külföldi ver­sengéstől”, majd hozzáteszi, hogy a társadalmi munkások a régi okokkal magyarázzák ezt: “a háborúval, a filmek­kel, a humoros rajzkönyvek­kel és a televízióval.” Ez a beszámoló a Daily Mirrorban jelent meg és mintha csak mindjárt a való életből merített példával is akarná bizonyítani az angol újságíró megállapításait, a Mirror két oldallal odább egy borzalmasabban, szinte min­den eddigit • túlszárnyaló tu­dósításban mondja el egy 20- éves fiú vadállati cselekede­tét (bocsánatot kell kérnünk a vadállatoktól a hasonlat­ért! —): John Mondore egy üvegpalackkal leütötte az édesanyját, majd a földrero- gyott és segítségért kiáltó asszonynak a nyakára lépett és addig taposta a torkát, amig elhallgatott. Mig tehát a Mirror egyfe­lől bizonyos iróniával és fö­lénykedéssel ismerteti az an­gol riporter beszámolóját, enyhe színezéssel iparkodva nevetségessé .06 hitelét két­ségessé tenni, bulvársajtó lé­tére nem tudott lemondani egy förtelmes, embertelen anyagyilkosság erőszakban és vérben bővelkedő részletezé­séről. Elmondja, hogy a fiút házbérhátraléka miatt kilakol­tatással fenyegették, ugyanis nem az anyjával lakott, ha- ; nem valahol albérletben. Fel­kereste az anyját és 6 dollárt követelt tőle, az idősetíb asz- szony azonban csak 2 dollárt adott neki. Erre kiment a konyhába, ott talált egy üres palackot, visszajött vele és leütötte az anyját, majd ad­dig taposott rajta, ammig vergődő élete utolsó szikráját is kioltotta. Kivette zsebéből az erszényét, megnézte, mennyi pénze van és kiszedte j belőle a hiányzó 4 dollárját. Később megtalálták á kan­dalló párkányán az anya le­velét, amelyet a fiának irt, benne a fiú házbérének kifi­zetésére kitöltött csekkel, de amelyet már nem volt ideje postára adni. John otthagyta a földön az anyját s a pénzzel elment reggelizni. Kávét ivott és szendvicset evett hozzá. Az­tán lesétált a Times Square- re, bement egy moziba, ahol két darabot adtak, de csak az egyiket nézte végig, on­nan egy kocsmába ment, ahol 5—6 üveg sört megivott, végül a rendőrségen ön­ként jelentkezett. Be volt csípve. Nevetve adta elő a gyilkosság történetét és ami­kor nevetett, minden érzelmi felindulás nélkül vallotta be a részleteket. Van azonban az újságírás­nak egy olyan fajtája, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A Mirror nemcsak azt bizonyítja be, hogy az ifjukoruak bűnözésében a felsorolt okokon kívül az olyanféle bulvársajtónak is nagy szerepe van, mint a Mirrornak, amely a bűnté­nyek, a bűnözés, az erkölcsi romlottság, az erőszak, az eltévelyedett nemiség fertő­jének lélekromboló részleteit kissé gyanús odaadással, fényképek kíséretében, tárja a nagyközönség és igy az if­júság elé is, és ha némi két­színűséggel elitéli is, valójá­ban a bűnös példaadás aka­ratlan (de a szenzációhajszo­lás kényszerében megoldha­tatlan) vétkébe esik, hanem elköveti egyszersmind a po­litikai izgatás olyan cseleke­detét is, amelyre — sajnos—j a törvénykönyvek intézkedé­sei nem sújthatnak le. Vérfagyasztó és a jóérzést felkavaró tudósítását a Mir­ror ugyanis a következő meg­jegyzéssel zárja le: “Anyám templomba ké­szült menni, — vallja a rend- örszobán a részeg anyagyi.- kos — amikor leütöttem. Sohasem 'szerettem őt, men: templomba járt.” Ez természetesen azt akar­ja jelenteni, hogy itt van a rejtély kulcsa. Hogy az ilyen gaztetteket csak olyan egyé­nek képesek elkövetni, akik nemcsak hogy maguk nem járnak templomba, hanem még azokat is gyűlölik, még- • ha tulajdon édesanyjukról ia van szó, akik templomba jár­nak. Ez a cikk végére tarto­gatott bunkócsapás teháí magyarázni látszik az ifjú­kori bűnözést és minden tár­sadalmi és intézményes ok végső alapjául a templomke- rülést igyekszik belopni az ol­vasó leikébe. Az el nem mon­dott végkövetkeztetésre az­tán még a Mirror naiv olva­sói is rájöhetnek maguktól.- A magunk részéről felvet­jük azt a kérdést, hogy a saj­tónak ez a magatartása nem nagyobb bün-e, mint as anyagyillgosság ? Nyugat-Németországban visszaadták az egyik legnagyobb náci nagyiparos vagyonát A “Daily Express” cimü , angol konzervatív lap meg-| botránkozással Írja, hogy a. nyugatnémetországi megszál­ló hatóságok visszaadták tu­lajdonosának a Flick-féle széni és acélbirodalmat. Az angol burzsoá lap ki-; emeli, hogy Flick a hitlerista) Németország egyik leggazda­gabb náci nagyiparosa volt. 120 ezer munkást dolgozta­tott. A háború után három­évi kényszermunkára Ítélték, mert ipartelepein rabszolga- munkát végeztetett és foszto­gatta a Hitler-fasiszták had­serege által leigázott orszá- kat. A “Daily Express” kese­rűen állapítja meg, hogy a í német acél- és -fegyverkirály, Krupp vagyonának vissza­adása után most Flick család­ja is visszakapja a bajoror­szági acélműveket, a lübecki hatalmas ipartelepet, ahol fémöntődék és cementgyára.« működnek. — Visszakapták Flickék a szintétikus olaj- gyárakat is. Az adócsaló, adószedő BROOKLYN, N. Y. — J. D. Nunan Jr.-t a szöv. eskütítbirc- ság bűnösnek találta abban, hogy mikor az ország összes adószedőinek főnöke volt be­csapta Uncle Samet 91,000. dc.- lárral, mely összeget a sajat adójából tagadott le vagy nem fizetett be. ! MAGYAR IMPORTHÁZ A BRONX-BAN ] Időt, fáradságot, pénzt takarit meg és a legjobb minőségű J árut kapja, ha nálam vásárol LEKVÁROS ZOLI Importháza 1083 Southern Boulevard, Bronx, N. Y. ! (a 167-ik és Westchester Ave. között. — Tel.: DAyton 9-0483 t — Nyitva délelőtt 8.30-tól cat« 8-i*. i»mb«t«n 8.30-i* — ; Importált magyar paprika,, lekvár, mák, mindenféle fűszerek, * ! rétestészták, konzervek és sok cás cikk mérsékelt áron kap- í ; ható. Segítse Izráelben lakó rokonait a nálam vásárolható » ; “O. K.” éluelmiszer utalványokkal, melyek ellenében tetszése £ 1 szerint vásárolhat. 7- r 7=------------:——V, Újdonság! Detroitban! Újdonság! Az idegeneket védő bizottság magyar csoportja JANUÁR HÓ 24-ÉN, SZOMBATON este 8 órai kezdettel NAGYSZABÁSÚ SZARVAS VACSORÁT- rendez a PETŐFI KÖR helyiségében, 8124 Burdeno St., amelyre barátait és ismerőseit szeretettel hivja meg a RENDEZŐ BIZOTTSÁG K-------------------------------------------r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents