Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1953-01-16 / 3. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 16, 1958, SARTRE: A BÉCSI BÉKEKONFERENCIA A most lezajlott bécsi Békekongresszus két vonatkozásban jelentett nagv fejlődést. Először abban, hogy résztvevői hasonlít hatatlanul nagyobb tömegeket képviseltek, mint bármely előző kongresszuson — több országnak és ezeknek nagyobb tömegeit —, másodszor |>edig azon döntő vonatkozásban, hogy .olyan körök, melyek eddig nemcsak, hogy távol álltak a mozgalomtól, de egyenest ellenséges álláspontot képviseltek. most csatlakoztak. Ezen rétegek egyik legjellegzetesebb képviselője Sartre francia exisztencialista iró volt. Az exisztencianizmus nagyjában az az irodalomban, ami a nihilizmus a politikában: a semmiben-sem-hives, a teljesen sötéten-látás álláspontja és Sartre, teljes eddigi működése ennek jegyében állt. I>e az események tragikus menete — a koreai háború és a teljes világhelyzet — mint annyi embernek, úgy az ő szemét is felnyitotta és tudatára jutott annak, hogy azért, hogy az egész világ egyetlen nagy Koreává ne váljon, hogy a mi magunk és gyermekeink sorsa ne az legyen, ami ma Korea vérző lakosságáé: ehhez CSELEKEDNI kell. E felismeréstől hajtottan ment a bécsi kongresszusra. Elment mint bizalmatlan megfigyelő és visszajött a megin- ' gathatatlan meggyőződésben, hogy az emberiség sorsa béke lesz, ha kiáll a békéért; CSELEKSZIK a béke érdekében. A kongresszusról a következő rendkívüli érdekes, Franciaországban igen nagy érdeklődést és szenvedélyes vitát támasztott cikkben számol be: Az újságok a kongresszus előtt azt igyekeztek velünk elhitetni, hogy ott túszok leszünk, hogy nem szólhatunk majd szabadon és hogy részvételünket csúnya machinációkat fedezünk. A kongresszus lefolyt, miért várnak hát e lapok azzal, hogy e jövendölésük téves voltát beismerjék és helyreigazítsák? Támadásaikat csökkentették ugyan, de ezzel csak taktikát változtattak. Egyszerűen elhallgatják a lényeget: hogy ez a kongresszus valóban a népek kongresz- szusa volt. Kétségtelen: voltak kommunista delegátusok is. Sőt azt hiszem a népi demokráciák küldöttei mind azok voltak. De hiszen ép ők azok, akikkel mi, a nyugati országok küldöttei, találkozni akartunk. A nyugati országok küldöttei a lakosság minden rétegéből és teljesen különböző világfelfogásu emberekből kerültek ki. Ennek dacára az összes határozatokat, húsz küldött kivételével, akik tartózkodtak a szavazástól, egyhangúlag hozták. Ami azt jelenti, hogy olasz liberálisok és francia polgári-radikálisok anélkül, hogy a polgári társadalmi rend ellen foglaltak volna állást, a béke kérdésében teljesen egyetértettek például a szovjet-küldöttekkel; bekövetkezhetett, hogy olyan franciák, akik nem elvi ellenzői a gyarmat-rendszernek, ugyanúgy szavaztak, mint a Viet-Nam delegátusai. ____ Persze ismerjük a választ: ezek a szerencsétlen emberek rászedettek, vagy bűntársak voltak. Egyébként se valami erős ez az érv, de ott, a “helyszin”-en olvasva, egyenest nevetségesen hatott. Hiszen ott láttuk az embereket és felismertük, hogy tudatos és eltökélt emberek, akikben a kongresszusra jövet egykép erős volt a remény és a bizalmatlanság és akikben nem hiányzott a bátorság, véleményüket ki is mondani. De a kongresszus folyamán fokról-fokra “felolvadtak”, vált bennük dominálóvá a bizalom, mely- végül szinte odaadó lelkesedéssé vált. A francia delegáció sok tagja a legkülönbözőbb polgári pártok híveiből került ki. És ép ebben van a kongresszus egyik nagy jelentősége: ezen emberek, akik oly távol állnak a kommunizmustól, mint millió és millió francia, találtak utat és lehetőséget, hogy a béke megmentésének mindennel nagyobb kérdésben a kommunistákkal együtt-müködjenek. Mire visszajöttünk a kongresszusról, sokan azt mondták: “A kongresszus aránytalan volt. A szovjet-delegátusok és a népi demokráciák küldöttei valóban teljes országukat, ez országok sok-száz milliónyi tömegeit képviselték, a nyugati államok megbízottai mögött pedig egy kisebb-nagyobb tömeg; de semmiesetre sem a teljes, lakosság állott. Tehát azok akaratához kellett alkalmazkodnotok.” Nagyon egyszerű a válasz: Ha igaz is, hogy előre nem tudtuk — minthogy nem is tudhattuk! — hogy milyenek lesznek á kongresszus végleges határozatai, de annál jobban ismertük már előre általános alapelveit. Mikor Becsbe mentünk, a koreai kérdésben mára “Tüzet szüntess”! álláspontján voltunk és meg voltunk győződve arról, hogy ezen közös álláspont alapján a "két nagy csoport — a keleti és a nyugati — meg tud egyezni. _ Mindenekfölött pedig azt. kell kiemelnünk, hogy ez a kongresszus egy hosszú és lassú fejlődés eredménye. A “kelet” és “nyugat” közötti nagy eszmecsere igen lassan halad és a kongresszus nem talált nyomban az összes felmerült kérdésekre. Ehhez, még valamelyes idő kell. De a két tábor között létrejött kontaktus jelentősége messzi meghaladja a közvetlen érintett kérdéseket: számunkra, mint olyan polgárok számára, akik a sajtó hazugságaival szemben védtelenek és tehetetlenek vagyunk, az ilyen kapcsolatok nyújtják az egyetlen lehetőséget arra, hogy a Szovjetunió megbi- zottaival összekerüljünk és hogy őket megismerjük. A szovjet-delegátusok számára viszont ez az egyetlen lehetőség arra, hogy megismerjék a nyugati országok olyan embereit, akik, bár távolról sem kommunisták, de kérlelhetetlenül elKÜLPOLITIKAI SZEMLE _______________t------------------------------------------------------------- ---------------' KÍNA AZ IPAROSÍTÁS KÜSZÖBÉN A Kinai Népköztársaság fejlődésének uj szakaszához érkezett. Csou En-láj a kinai népi politikai tanácskozó testület állandó bizottságának ülésén a Kinai Kommunista Párt Központi Bizottsága nevében javasolta: hivják ösz- sze aí? ös'szkinai népi gyűlést — a nemzetgyűlést — s ez tárgyalja meg Kína alkotmányát és az ötéves tervet. “Az átmeneti időszak véget ért — mondotta. — Hazánk rövidesen a nagyszabású tervszerű gazdasági építés uj időszakába lép.” Kínában 1958-ban megkezdik az első ötéves terv teljesítését. A kinai nép hatalmas utat tett meg, amíg eljutott a tervgazt lálkot lás k iiszöbéig. Három évtizedes forradalmi háborúban lerázta magáról az imperialista gyarmati igát. elsöpörte a feudális kiszolgáltatottságot,, évek alatt évszázados utat tett meg. A népi forradalom g y ö z e 1 mének egyik első; legnagyobb jelentőségű eredménye a földreform volt. A győzelem, után csaknem egymilliónyi csang- kájsekista fegyveres bandita maradt az országban. A velük folytatott harc közben, nem egy helyen a földesuraknak és fegyveres zsoldosaiknak ellenállását megtörve váltották valóra több mint 400 millió kinai paraszt évezredes álmát: felosztották a földet, s elégették az adósság- levelet. Ezeknek a máglyáknak a t özében a régi földesúri világ égett hamuvá. A földeken, ahol azelőtt sok- milliónyi nyomorgó paraszt saját magát s gyermekeit fogta a faeke elé, ma egyre több gép- és traktorállomás dolgozik. Megszülettek a szocialista mezőgazdaság előhírnökei, az első termelőszövetkezetek. Az elmúlt három esztendőben hétmérföldes lépést tett előre a kinai ipar is. Ma hétszerannyi acélt, nyolc- szorannyi vasat gyárt, mint 1949-ben és a nehézipar 80 százaléka már a szocialista szektorhoz tartozik. Az ipar csaknem valamennyi ágában i többet termelnek, mint a háború előtti esztendőkben. Abban az országban, amely évezredes elmaradottságban I élt, amelyet évtizedes háború és éhínség pusztított- -— most azelőtt alig megközelíthető hatalmas területeket kötöttek össze uj vasútvonalakkal, mozdonyokat és szerszámgépeket gyártanak, erőmüveket építenek. Milliók mozgó- sitásával óriási gátakat emeltek, csatornákat ástak — nem egyszer puszta kézzzel, ásóval, háncskosarakkal pótolva a még hiányzó technikát. Az elmúlt három esztendőben megerősödött az uj de mokratikus rend Kínában. Az imperialisták elleni harcban •ás az épitőmunkában kiková- esolódott a széles és erős nemzeti egység. Ennek a nemzeti egységfrontnak vezető ereje a munkásosztály, amely harcokban kikovácso- lódott, megbonthatatlan szövetségben van Kina többszázmilliós dolgozó parasztságával. Ez a nemzeti egység még inkább megszilárdult a belső ellenséggel, a kémekkel és szabotőrökkel folytatott harc- 1 ban, az újjáépítés során meg- j erősödött burzsoázia kártevő elemeivel vívott küzdelemben. A szovjet és a kinai népet évtizedes barátság köti össze. Ez a barátság a felszabadulás óta kiteljesedett, sokoldalúbbá vált. A nagy Szovjetunió önzetlen segítsége nélkül Kína nem érhetett volna ily gyorsan a tervgazdálkodás küszöbéhez. Az 1950-ben megkötött szovjet-kinai barátsági ítélik, úgy a kommunisták .elleni gyűlölködést, mint a. fegy verkezest. Kommunista-ellenes emberek részéről gyakori a panasz hogy a szovjet-emberek elképzelése a nyugati világról téves Ez lehetséges.iDe ha igy van, úgy volt egy hely, ahol „a nvu gáti világról embereinek módjukban volt a szovjet-emberekkel a nyugati országok embereinek mindennapi életéről, érdekeiről, reményeikről, aggodalmaikról és kultúrájúkról beszélni. És ha semmi egyebet nem értünk volna el, mint ezt, már ez is elég arra, hogy a bécsi kongresszus munkájái eredményesnek tartsuk; olyannak, mely a béke mindenné nagyobb, mindennél fontosabb kérdését .szolgálta. És nemcsak nekem, hanem -a kongresszus összes részt vevőinek ez volt az érzése. Nagyon is megértem, hogy bizo nyos újságok elhallgatják azt a mindenkit magával-ragadot lelkesedést, mely a kongresszust uralta. Hiszen háború folytatnak: háborút a béke ellen. Holott ez a lelkesedés na gyo nis alapos volt: az első napokban lassan és bátortalanu kezdődött, egyre fokozódott, míg végül egyenest viharos mindenkit mélységesen eltöltött és mindenkit magával raga dó lett, Nem tiszavirág-életű lelkesedés volt és nem is tö meghisztéria; minden egyes delegátusnak volt ideie, min dent alaposan átgondolni és a kongresszus munkáját higgadtan felmérni. Minden, nappal kétségtelenebbé váló igazság: íme, itt egy tényleges erő, egy, a békére törekvő nagy eltökéltség van és ez az erő nem más, mint azon emberek ereje és eltökéltsége, akik bennünket a kongresszusra küldtek. Ez az erő ... mi vagyunk. Ma is az és annyi, amivé tettük és ezptán is az lesz, AMIVÉ MÉG TESSZÜK. És ezen meggyőződés eredménye volt, hogy a kongresszuson, ahol eleinte többé-kevésbé vendégként éreztük magunkat, végül “otthon”-unkat ismertük fel: minden népek baráti együttműködésének nagy otthonát. szerződés alapján a Szovjetunió az iparosításhoz elengedhetetlen gépek tömegét küldi szövetségesének. — Szovjet szakemberek ezrei adják át tapasztalataikat és nevelik az uj kádereket, a kinai terv- gazdálkodás fiatal parancsnoki karát. A két nép nagy barátsága a békéért folyó világméretű harc hatalmas erősségévé vált. “A Szovjetunió és a Kinai Népköztársaság között nagy barátság — irta Sztálin — biztos garancia az uj agresszió fenyegetéseivel szemben, s a béke hatalmas bástyája a Távol- Keleten és az egész világon.” A nagy kinai nép a Szovjetunió oldalán harcol az imperialista agresszió ellen, a oéke védelmében. A kinai nép harca és épitő- munkája kivívta az egész világ dolgozóinak csodálatát. Szeretettel és tisztelettel néznek Kínára Ázsia gyarmati és félgyarmati népei. Kina győzelme egész Ázsia ébresztőjévé lett. Kina győzelmében, uj életében a gyarmati népek saját vágyaik megvalósulását látják. Az imperialisták közgazdászai azt állítják, bogy a gyarmatokon azért pusztít az éhínség, mert túl sok az ember. De elhiheti-e ma ezt. a hazugságot az éhező India népe. amikor látja, hogy Kínában — amely megszabadult a földesuraktól és a gyarmatosítóktól — megszűnt az éhínség, sőt^ élelmi- szerrel segíti India elie/.őit . A gyarmatosítók egy évszázada hajtogatják: a “színes népek” képtelenek arra, hogy önmagukat kormányozzák, maguk legyenek saját földjük urai. “Semmi értelme sincs a földeket olyanoknak adni — mondotta a napokban a “szocialista” Attlee, a kenyai parasztokról - szólva — akik nem tudnak a földdel bánni.” De a gyarmatosítók s szociáldemokrata lakájaik hiába hazudoznak. A kinai parasztok elkergetétk a földesurakat, a kinai dolgozók birtokbavették az országot és olyan jól “bánnak vele,” hogy az félelemmel tölti el a gyarmatosító urakat. Kina földjében roppant kincsek szunnyadnak. Észak- kelet-Kinában van a világ egyik legnagyobb széntelepe. Vas, réz, wolfram, mangán, olaj, uránium-készleteit még alig tárták fel. S ebben a csaknem ötszázmilliós országban a legbecsesebb kincs: a hősi, nagy áldozatokra és nagy tettekre képes nép kimeríthetetlen alkotóereje. — Most ez a hősi nép, ez a hatalmas erőforrásokkal ven-« delkező gazdagság, a nagyarányú iparositás, a tervgazdálkodás útjára lép. A koreai veszteséglista WASHINGTON. — A védelmi minisztérium legújabb jelentése szerint az U. S. koreai veszteség- '•"♦**<* 12« 7í>l. 20 517 amerikai katona eíetét veszítette, 85,419 megsebesült s 12,395 eltűnt a koreai háború megindulása óta.
