Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952-10-24 / 1. szám
October 24, 1952 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3!] Filmkritika Öt év után Charles Chaplin egy uj filmmel lépett a világ elé. Mintahogy minden egyes film, melyet Chaplin alkotott, bizonyos fejlődést jelent a korábbiakkal szemben, ugyanez áll a “Lime- light”-re is. Chaplin korábbi filmjeiben a szatírára helyezte a hangsúlyt, azon keresztül világítva rá a társadalom betegségeire. Ez a film, azt mondhatnék, tökéletes melodráma, melynek egyik jelenetét megsiratja, a másikat végigkacagja a néző. A végén mindazt, amit látott, magával viszi, hogy kisérje a hétköznapok mögött, melyekből két és félórára kiemelte. Hosszú film, nagy film, a szó legszorosabb értelmében, a lángészt sugározza magából, kinek nagyságát nehezen tudják elviselni a hollywoodi törpék. És Chaplin nem hajlandó vezekelni a filmben, éppen úgy, mint a múltban tette, uj filmjében is a kisember harcát mutatja az élettel, egy uj változatban. Chaplin maga irta, maga rendezte a filmet, sőt maga irta annak kisérő muzsikáját is és a három egyszerű dalt, melyet az öregedő bohóc szerepében énekel. Nem tudom, mit fognak Írni a szakértők a kisérő zenéről, mely magában foglal egy hegedükoncer- tet, de az én véleményem szerint minden szempontból követi a film magasságát. Chaplin egy öregedő, angol színpadi bohócot alakit (Calvero). Megment a halálából egy fiatal lányt, aki véget akar vetni életének s már a gáz kábulatában fekszik. Calvero vissza akarja adni az életnek a láriyt (Terry), aki balettáncos, megbénult lábakkal. Lassanként kibogozza a lány életét. Annak szavaiból megtudja, hogy nővére iskoláztatta, mindaddig, mig rájött arra, hogy az utcán árulja testét az ő neveltetéséért. A kis bérelt, kétszobás lakás egyik szobájában él Terry, a másikban az öregedő bohóc, _ aki már nem kell a színházaknak, az alkoholban keresi a menedéket s éjszaka álmodik, uj nagyszerű mutatványokról, sikerről, tapsokról, a szomorú emberek meg- nevettetéséről, ami az életet jelenti számára. A lány kedvéért azonban lemond az italról s a végén lábraállitja. ferry megindul felfele a lej- .őn, Calvero lefele. A lány, aki már a siker csúcsa felé közeledik, hálás akar lenni s azt akarja, hogy Calvero ve-, gye feleségül. Calvero megszökik a kisértés elől, az utóra, a lebujokban szórakoz- atő, utcai koldusmutatványosok közé, azonban felfedezik. Mégegyszer fellép régi sikereinek színhelyén, őrjöngésbe hozza a közönséget és Ott hal meg bohócsikereinek közepette. Röviden ez a film meséje. Mindez azonban csak keret arra, hogy Chaplin kifejtse filozófiáját az életről, melynek törvénye az, hogy előremenjen. Eszközei egyszerűek, a szóra az emberi értelemre vannak alapozva. Hogy valaki igazán kritikát írhasson erről a filmről, legalább háromszor végig kellene, hogy nézze azt s az ember valóban szeretné egymásután háromszor végignézni, végigélvezni. Semmiféle hollywoodi termékhez nem hasonlítható ez a film: Charles Chaplint jelenti, aki külön magasságot foglal el, mintha a világ másik sarkában élne. Terry szerepéberf Chaplin egy fiatal angol színésznőt mutat be, akit Clara Bloom- nak hívnak s aki ragyogóan hajlítható tehetség a nagy rendező keze alatt. Egy kisebb szerepben Sydney Chaplin mutatkozik be. A film többi szereplői: Nigel Bruce, Norman Lloyd, Buster Kea- on, Marjorie Bennett. A filmet a Trans Lux 60-ik utcai színháza mutatja be számozott helyekkel és az, Astoi színház folytatólagos előadá <okban. Dr. Hammon, pittsburghi egye- emi tanár nyilvánosságra hoz- % hngy Amerika orvosai már eltaláltak egy hatékony oltószert a rettegett gyermekpara- lizis megakadályozására. Az oltószert már kipróbálták 54,722 iskolásgyermeken és megalapították, hogy legalább 5 hétre védelmet nyújtott nekik a fértő-j zéssel szemben. iiimmiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiittiiiiiiiiiimiimiimmii ZOLA HALÁLÁNAK 50-IK ÉVFORDULÓJA Múlt hónapban volt ötven esztendeje, hogy 1902 szeptember 28-ról 29-re virradó ' éjszakán Zola, a nagy francia ' regényíró meghalt. Hálószo- 1 bájának padlóján találtak rá élettelenül s később az orvosi vizsgálat megái lapította, hogy széngázmérgezés ölte meg. A közvélemény egy ré■ sze merényletre gyanakodott, mert Zola élete és müve szenvedélyes, erélyes tiltakozás ■ volt a “harmadik köztársaság’’ Franciaországának vezető osztályai, ez osztályok bűnei, jogtiprása és embertelensége ellen. Valóban, Zo! la harcos iró volt, aki nem 1 csupán regényeiben, de publi- - cisztikai írásaiban is hévvel ostorozta a burzsoá társadalom bűneit és egy olya\i társadalomról álmodott, mely a boldogság, a derű, a bőség paradicsomát teremti meg a dolgozó nép számára, s mely a munka, az alkotás magasz■ tos elvén épül. Zola a francia utópista szocialisták kései taj nitványa volt — az ő eszméik Zola müveiben bontakoznak ki az ábránd és a vágyódás leggazdagabb költészetével. A tudományos szocializmushoz — az ábránd megvalósításának, kiharcolásának egyedüli útjához Zola nem jutott.el és i ez irói munkássága fő gyen- j geségeinek forrásává vált. Harcosságának nem egy tanujelét adta életében. Bizonyítéka ennek az úgynevezett Dreyfus-ügyben tanúsított magtartása. A ]j)reyfus-ügy, kirobbanásától, 1894-től kezdve éveken keresztül a francia közvélemény legtöbb szenvedéllyel tárgyalt ügye volt, s az egész francia társadalmat két táborra osztotta. Egy Alfred Dréyfus nevű kapitányt a francia hadbíróság kémkedésért lefokozásra és súlyos rabságra Ítél, amit a hírhedt ördögszigeten kell töltenie. Büntetéséből már 3 év eltelt, amikor családja bebizonyítja, hogy az elitéit ár- atlan volt, s a valódi bűnös 'gy “gróf” Esterházy nevii nagasrangu katonatiszt. Újból összeül a hadbíróság és — 1908 januárjában felmenti Isterhazyt. A francia hadse- eg vezérkarában helyetfog- aló arisztokraták nem akar- :ák “kiszolgáltatni” az osz- ályukbelit — hadd bűnhődjék helyette Dreyfus, ártat- anul. Az Esterhazyt felmentő bíróság döntésében ott van a francia klérus keze is. Ez a vérforraló jogtiprás bizonyára észrevétlenül foglalhatna helyet hasonlók, vagy még ! súlyosabbak sorában — ha j Zola föl nem emelné dörgő szavát ellene. 1898 január 13-án jelenik meg hatalmas vádirata, a J’accuse (Vádolok), melynek egyszerű és szenvedélyes ékesszólása le- törölhetetlen szégyenbélyeget süt az ítéletben részes tábornokokra, jogászokra, a hadbíróságra /— magára a burzsoá Franciaországra is. Mert a Dreyíus-ügy a francia burzsoázia “erkölcsére” vet kíméletlen fényt. És Zolából .nem is maga a per — hanem az alatta lappangó társadalmi fertő parancsolja ki a szót. Ö, akinek élete viszonylagos nyugalomban telt el; c most kilép dolgozószobájából beléveti magát a közélet legveszélyesebb örvényébe, hog\ megmentse belőle az igazság és az emberiesség ügyét. Pex befogják, börtönre ítélik — száműzetésbe kényszerül. Eg;, évet tölt Angliában', Azt sei. bánja, hogy azok a rétege, melyek Dreyfus bíráival ta. j tanak, valóságos bojkott ai vetik müveit. A burzsoá kn tika fitymáló hangjától ser, fél — a hangtól, mely halál, után is diadalmaskodik eg; időre s müveit leszorítja ; könyvespolcokról. , Zola életműve igen válsá gos időszakban, a kibontako : zó imperializmus nyomás; alatt jön létre. Zola keresti az ábrázolásnak olyan uj esz közeit, amelyekkel korát mii vészien tükrözhette volm; Balcaz és Stendhal realizmu sa példakép marad Zola szá mára — de nem tudja levon ni belőle azokat a tanulságé kát, melyek az övékéhez ha sonló valóság-ábrázolást su gallhatnának. Zola egy “uj fajta” irodalmi tanítást pró bál hirdetni — ő a megala pitója az úgynevezett natu- ralista iskolának. Ez a natu ralizmus következetesen vé gigvive az irodalom zsákutcá ját jelenti, lehetetlenné tesz a társadalom igazán művész; ábrázolását, amikor a valóság felszíni jelenségei kedvé ért lemond a lényeges, a: egész kor mivoltát kifejezi típusok és folyamatok bemu tatásáról. Zola szerencsén nem tudta mindig következe tesen keresztülvinni a mag programját. Épp legjobb lap jain vált hűtlenné ehhez ; programhoz. Lapokon, me lyeken őt az igazi költő nagv j szenvedélyre ragadta t j hogy hatalmas képekber ! mélyről fakadó indulattal é odaadással ábrázolja a viU got, fesse a bányászok, . i parasztok életét s mutasso [ abba a jövőbe, melynek látó 1 mását az utópista szocialistá. I tanai idézték szeme elé. Ke | vesén tudták oly megrázóa I kifejezni az emberi nyomor ! a szenvedést, mint ő. Legj( | lentősebb müvében, a Germi I nalban, a munkásosztály sor sát, harcait, életének örömét és gyötrelmét, nyomorúságában is tisztán ragyogó, emberi nagyságát oly művészien és gazdagon tudta megmutatni, mint talán senki , a polgári irók közül. De amiko; egy bányászünnep légöré; megteremti, amikor a páris vásárcsarnok látványát elénl tárja, vagy fölidézi egy munkásnegyedben levő utca hangulatát; ábrázolása felejthetetlenül szép. Képei oly intenzivek, frissek és pontosak — leírásában annyi a* erő' és sokoldalúság, hogy mindez néha feledteti velünk alakjainak viszonylagos je lentéktelenségét, vagy ro mantikus eltúlzottságát is. Balzac példája ihlette arra, hogy megírja III. Napoleon korszakának “emberi szinjátékát”, a Rougon-Macquart család történetét bemutató regényciklust. “Tudományos” elméletet kívánt példázni ezekkel a regényekkel: as “átöröklést” — mert szerinte minden ember életét az elődeiről átszármazó testi és jellemi tulajdonságok szabják meg. Ez a gépies elmélet felesleges, káros terhet rakott Zola vállára s néha belefojtotta az igazán emberi és emberhez szóló művészét szavait. De élete derekán maga szakított ezzel a tannal, s Hugo példája nyomán müveit az emberiség jövőjét formáló, lfagy eszmék szolgálatába állította. Többé már nem “tudós” akart lenni — hanem a sötétség erői ellen harcoló, s a jövő utait megvilágító próféta. Három város (Lourdes, Rómá, Páris) cimü regénysorozatában a harcos antiklerikalizmus zászlóvivőjének feladatát vállalja s egy vallásában meg- hasonló pap történetét mondja el, aki hasztalan próbál megküzdeni az egyházi reakció erőivel, hasztalan próbálja valamely “szociális” reform gondolatának megnyerni a pápát s végül is szakit a katolicizmussal, hogy egy uj hitvallás ragyogó igazságai felé forduljon. Ez a hitvallás: a szocializmus, melyijek jövőjét Zola átszellemült szavakkal hirdeti meg a regényciklus zárósoraiban. A szétporló, régi vallás helyén, a “halál vallása” helyén — a “igazságot és boldogságot” a földön követelő tan, a szocializmus tana ver gyökeret Fromenfc abbé szivében. És a Három város voltakép előszó, bevezetés ahhoz a nagy műhöz, melyben Zola egy élet legfőbb tanítását, tapasztalatait kívánta kifejezni s melynek befejezésében megakadályozta a halál. Négy szocialista “evangéliumot” kívánt,alkotni négy regényében, melyek közül csak három készült el. Ezek az “evangéliumok”: a Termékenység, a Munka és az Igazság — cselekményükben a megálmodott, boldog é3 emberi társadalom egy-egy “pillérét” dicsőítik, néhol valóban költői, himnuszi elragadtatással. Ezt a társadalmat nem úgy lehet megvalósítani, ahogyan Zola ezekben az “evangéliumokban” tanítja — hanem úgy, ahogyan a Germinal bányászai harcolnak érte. És ezt a harcot regényében Zola néha helyesen, csaknem pártosan képes látni. A Germinal jelzi a végső határt, ameddig a haladó polgári irodalom a munkásosztály harcának megértésében eljutha- , tott. Nem véletlen, hogy Zola a szocialista eszmék himnuszi ticsőitésével végezte életét, hisz egész életművét az öröm, íz életerő nagy" áramlatai járják át. Itt-ott előforduló nyersesége, durvasága is elsősorban ennek az örömnek és életerőnek eltorzult jelentke- sése. (Folytatás a 11-ik oldalon1 A világ legnagyobb filmművésze Charles Chaplin létrehozta az utolsó 10 év legnagyobb filmalkotását, mely tele van a legnagyszerűbb DRÁMÁVAL. BALETTÄNC CAL és LÉLEGZETFOJTÓ KOMIKUS jelenetekkel, a “L1EL8GHT” egy öreg szinpadi bohóc és egy fiatal lány története, akit hírnévhez segít. A szereplők Charles Chaplin mellett CLAIRE BLOOM és SYDNEY CHAPLIN, az Eg- levsky tánccsoport, Melissa Hayden és Buster Keaton. A filmet folytatólagos előadásban mutatja be az ASTOR SZÍNHÁZ. B'way es 45 utca sarkán, rendes helyárakkal és a TRANS-LUX 60. utcai színháza a Madison Ave. közelében, számozott helyekkel. Jegyek ára $1.80-2.40 “Limelight” Charles Chaplin uj filmje
