Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952-11-14 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ BETTY SMITH: FELHŐKARCOLÓK ÁRNYÉKÁBAN (Regény egy amerikai család életéről) Copyright 1952 Harper Bros. E regény eredeti time: A Tree Grows In Brooklyn. Fordította Kiiényi Mária Harper Bros. engedélyével közöljük. ' (4) , Ha a brooklyni fiúnak választani kellene: mit szeretne inkább, a brooklyni csapatban játszani, — vagy az Egyesült Államok elnöki székében ülni, biztosan az előbbi mellett dönt. Francié idővel megunta a dolgot. Tudta, hogy a fiuk vacsoraidőig játszanak, verekszenek,- nagy- képüsködnek. Két óra. A könyvtáros talán már visszajött az ebédtől. A kislány kellemes, várakozásteljes izgalomban sétált visszafelé, a könyvtár irányába. II. A könyvtár ütött-kopott kis helyiség volt, de Francié gyönyörűnek találta. Olyan érzés fogta el ott, mint a templomban. Kinyitotta az ajtót, bement. Szerette a régi bőr, a halenyv és a friss tintapackáktól nedves itatópapir egymásba vegyülő szagát: ezt a szagot még a nagymisén égő tömjén szagánál is sokkal jobban szerette. Francié azt hitte, hogy a világ minden könyve megvan a könyvtárban. Régen tervbevette, bogy a világ minden könyvét elolvassa. Csakugyan, azóta mintán áldott nap kiolvas egyet, ábécés sorrendben, az unalmasakat is elejétől- végig. Emlékszik rá, az első könyv Íróját Abbott- nak hívták. Ez elég régen volt, de ő még mindig csak a B betűnél tart. Olvasott már békákról és bölényekről, bermudai szünidőről és Tbizánci épi- tészetröl. Lelkesen, elszántan olvasott, pedig némelyik B-betüs könyvön bizony keservesen rágta át magát. Szenvedélyét ez sem hütötte le. Mindent elolvasott, ami a kezeügyébe került: ponyvát, klasszikust, menetrendet, még a fűszeresek árjegyzékét is. Csodálatosan szép könyvek is kerültek a kezébe, például Louisa Alcott leányregényei. Úgy tervezte, hogy ha majd a zébetüsökkel is elkészül, minden könyvet újra elolvas. A szombat, az más lapra tartozik. Szombaton megengedte a fényűzést, hogy az ábécés sorrendtől eltérjen s a maga élvezetére olvasson. Szombaton mindig megkérte a könyvtárost, hogy ajánljon neki egy könyvet. Francié belépett a könyvtárba és szép csöndesen becsukta maga mögött az ajtót — ez itt igy szokás. Gyors pillantása egy kis aranyosbarna mázas kanoséra esett, amely a könyvtáros asztalának sarkán állt. A kancsó mutatta az évszakokat. ősszel néhány szál kikericset tettek belé, karácsonykor krisztustövist. Odakint még bú takarja a földet, de a kanoséban már néhány szál barka van — s a kislány tudta, hogy- jön a tavasz. PÍs ma, ezen a szombati napon, mit lát benne? Pillantása lassan siklott felfelé a kanoson, a vékony zöld szárakra, a kerek kis levélkére é? r. it pillantott meg. . . ? Sarkantyuvirágot! Piros, sarga, aranyszínű, elefántcsontfehér tátikákat. Ettől a csodálatos látványtól fájdalom lopódzott a kislány agyába, a két szeme közé. Ila száz évig él, akkor sem. felejti el, milyen gyönyörű ez a kancsó és benne a virág. —Ha nagy leszek — gondolta —- nekem is lesz ilyen barna koncsóm és augusztusban, a melegben, sarkantyuvirágot teszek belé. Kezét a fényezett asztal szélére tette, tapogatta, milyen az érintése. Nézte a frissen hegye- v. . •/., rendberakott ceruzákat, a tiszta zöld itatós apót, a lágy ragasztószert a vastag fehér bögre. en, a pontos rendben álló kartotékokat és a visszahagyott könyveket, amelyek ismét a polcodra kerülnek. A furcsa bélyegző, amellyel a di iumot nyomják a kartonlapokra, külön hevert az itatós szélén. — igen. ha nagy leszek és saját lakásom lesz, nekem nem kell, sem plüsskarosszék, sem csipkefüggöny. És kaktusz se kell. Lesz egy ilyen íróasztalom, mint ez itt. A nappali szobámban csupa fehér fal lesz. És szombat este mindig tiszta itatóst teszek az asztalra. És lesz egy egész sor fényes, sárga ceruzám, mindig jól ki lesznek hegyezve és lesz egy aranyosbarna kancsóm, benne valami virág vagy levelek, vagy bogyók és sok könyv. . . könyv. . . Rengeteg könyv. . . Kikereste a vasárnapi könyvet: valami Brown nevezetű iró irta. Francié úgy emlékezett, hogy hónapok óta olvassa már a Brown-okat. Azt hitte, nemsokára végez velük, de egyszerre csak észrevette; hogy a következő könyvespolc megint Brown-al kezdődik. Azután Browning következik. Nagyot sóhajtott; alig- várta, hogy belefoghasson a C-be. A cé-betüs könyvek között volt egy könyv Marie Corelli-től, abba belekukkantott, rém izgalmasnak találta. Elérkezik-e odáig valaha? Talán két- könyvet kellene elolvasni naponta. Igen, úgy talán __ Sokáig állt az asztal előtt. A könyvtáros végre hajlandó volt foglalkozni vele. — Nos? — kérdezte a hölgy mérgesen. — Kérem ezt a könyvet. Szeretném hazavinni. — Francia odatolta a könyvet, kinyitotta a hátsó fedéllapnál: a kis kartonlapot előre kihúzta a tasakból. A könytárosnő rászoktatta a gyermekeket, hogy úgy nyújtsák át a könyvet, ne kelljen neki naponta tőbbszaz könyvet Kinyitni, kihúzni sokszáz kartonlapot a sokszáz tasakból. A könyvtároijnö fogta a kártyát, lebélyegezte, bedobta egy nyíláson az íróasztalba. Lebélyegezte a kislány olvasójegyét, odalökte neki. Francié fölvette az olvasójegyet, de nem mozdult. — Nos? — A könyvtárosnő annyi fáradságot sem vett, hogy föltekintsen. — Kérem, ajánljon egy jó könyvet. Kislánynak valót. — Hány éves? — Tizenegy. Francié minden héten pontosan ezt kérte és a könyvtáros minden héten ugyanazt kérdezte tőle. Az olvasójegyre irt név semmit sem mondott neki. Sosem pillantott föl a gyermekek arcába, s nem ismerte meg a kislányt, pedig ez a gyerek minden nap kivesz egv könyvet; szombaton pedig kettőt visz haza. Franciét boldoggá tette volna, ha a könyvtáros rámosolyog. Mit jelentett volna a gyermeknek egy-két barátságos utbaigazitás! A kislány szerette a könyvtárt és arra vágyott, hogy a könyvtárosért is rajonghasson. De a könyvtárosnak mással volt tele^a feje és szívből utálta a gyerekeket. Francié reszketett a várakozásteljes izgalomtól. A kiszasszony az asztal alá hajolt. Kihúzott onnan egy könyvet. Francié már olvasth a címét: Ha király lennék, McCarthytól. Remek! Múlt héten a Beverly of Grauslark-ot kapta, ’rét Fé+fai ezelőtt pedig szintén azt, amit most. A McCarthy könyvet étidig Kétszer kapta ki. A könyvtaros állandóan azt a két könyvet ajánlja. Miért? Talán csak ezt a két könyvet olvasta. Vagy az ajánlandó könyvek jegyzékén szerepelnek. Vagy talán azért, mert szerinte ez a két könyv teljesen ártalmatlan és nyugodtan ajánlható tizenegyéves kislányoknak. Francié magához szorította a könyveket és hazavitte. Nagy kedve támadt leülni mindjárt az első kapu elé, s ott az utcán belefogni az olvasásbe. Mégsem tette. Hazament. Itt a pillanat: egész Héten erre várt: kiülhet a vészkijárat elé, a tüzoltólétrára. Kis pokrócot terített a létrára, kihúzta ágyából a párnát s a falnak támasztotta. A jégszekrényben szerencsére volt jég. Letörött egy darabkát, beleejtette a vizespohárba. Most elrendezte a reggel vett rózsaszínű és fehér nápolyiszeleteket egy kis csészében. A csésze repedt volt, de szép kékszinti. Elrendezte az ablakpárkányon a poharat, a csé- , szét és a könyvet és kimászott a létrára. S itt kint, ettől a perctől fogva a fa lombsátorában élt. henKi sem láthatta őt: se föntről, se a földszintről, se szemköztről. De ő kitekintett a levelek között és mindent látott. Napsugaras délután. Lomha, meleg szél hozza a meleg tenger szagát. A falevelek tovasikló mintát rajzolnak a fehér párnahuzatra. Séma sincs kint az udvaron, ez tetszett Franciénak. Az udvart rendszerint egy kisfiú tartja megszállva: apja a földszinti üzlet bérlője. A fiú egész temetést játszik. Apró sírokat ás, összefogdossa a hernyókat, s az eleven férgeket gyufaskatulyákba rakja, a dobozokat pedig egyszerű temetkezési szertartással eltemeti. A parányi hantokra kis kavicsokból sirkövet emel. Müzokogás, sóhajtozás kiséri á játékot. Ma nincs otthon a bánatos fiú, látogatóba ment Bensonhurstbe, a nagynéniéhez. Francié boldog, hogy a fiú nincs lent az udvaron. Olyan boldog, mintha születésnapi ajándékot kapott -volna. Belélegezte a meleg levegőt, nézte a táncoló levelek árnyékát, majszolta az édességet és kor- tyiníott a jegesvizből. Közben olvasott. Volnék király, szerelmem, ó, Jennek csak király... Csodálatos történet: Francois Yilldh törtéNovember 14, 1952 nete. Ahányszor olvassa, annál csodálatosabb. Néha remegett, hogy a-könyv véletlenül elkallódik a könyvtárban és ő nem olvashatja el még- egyszer. Egyszer le akarta másolni a könyvet egy kétcentes ítizetbe. Úgy kívánta, hogy legyen neki is égy könyve. .Azt hitte, a másolt könyv is megteszi, csakhogy a ceruzával teleirt lapok nagyonis elütöttek a könyvtári könyv formájától, szaguk is egészen más volt, úgyhogy felhagyott a másolással. Azzal vigasztalódott, hogyha felnő, keményen dolgozik, félreteszi a pénzt s akkor megvásárol minden könyvet, ami tetszik neki. Ezt szentül megfogadta. Olvasott és megbékélt a világgal. Boldog volt, mint amilyen boldog csak egy kislány lehet, aki valami szép könyvet olvas és egy kis bögrében édesség áll a kezeügyében s egvesegye- düi van a házban. A levelek árnyéka elhúzódott, múlt lassan a délután. Négy órakor Francie-ék udvarával szemközt megelevenedtek a lakások. A kislány a nyitott, függönyözetlen ablakon át bepillantott a szobákba. Kancsókat vittea kí s nab- zó, hideg sörrel telitöltve hozták vissza. Gyerekek futkostak ki-be, a mészároshoz, a fűszereshez, a pékhez mentek s jöttek vissza az ennivalóval. Asszonyok tértek haza a zálogházból hatalmas batyukkal. Hozták vissza a férjük ünneplőruháját. Hétfőn egy hétre megint a zaciba vándorol a ruha. A zálogkölcsönüzlet felvirágzik az egy heti kamaton, a ruhának is hasznára válik a megői’zés, jól ki lesz kefélve, naftalinba teszik, legalább nem eszi meg a moly. Hétfőn be, szombaton ki. Tizcent kamat Timmy bácsinak. A megszokott körforgás. Szemközt fiatal lányok készülődtek. Szórakozni mennek az- udvarlóikkal. A lakásokban sehol sincs fürdőszoba. A lányok a konyhában állnak, ingben, alsószoknyában, a vízvezeték előtt; a hónuk alatt mosakodtak, s a karjuk gyönyörű vonalban ivei a fejük fölé. Sok-sok ablakban mosakodtak igy a lányok; Francié azt hitte, hogy ez a kapkodó, várakozásteljes, szertartásos készülődés hozzátartozik a lányok szombati szórakozásához. Abbahagyta az olvasást; Fraber lova meg a kocsi behajtott a szomszéd udvarba. Olvasni jó, de azt a'szép lovat nézni éppoly érdekes. A szomszéd udvar ki van kövezve; szép istálló áll a végén. Kétszárnyu, kovácsoltvas-kapu választja el az utcától. A kövezet szélén keskeny darabka, jóltrágyázott ágyas húzódik, benne lángvörös muskátlik és egy gyönyörű rózsafa. Az istálló sokkal szebb mint a környékbeli házak: ez az udvar a legszebb egész Williamsburgban. Francié hallotta, amint a kapun kattan a zár. A fényes barnaszőrü, feketefarku, fekete- sörényü kanca feje bukkant elő legelőbb. Kis barna kocsi elé volt fogva. A kocsi oldalára ez volt festve: Dr. Färber, fogorvos, és alatta a fogorvos lakáscíme. Ebben a helyes kis kocsiban senki sem ült. A kocsi semmit sem szállított. Lassan rótta az utcákat, reggeltől-estig: reklámul szolgált, mint valami álmosan gördülő felirat. Frank minden reggel kivitte a kocsit s délután hazahozta. Ez a Frank jóképű fiatalember volt, arca rózsás, mint a mesebeli királyfiaké. Jó élete volt, minden lány kikezdett vele. Abból állt a dolga, hogy lassú menetben körülvitte a kocsit néhány utcán. A fogosvos nevét s a lakáscímet persze mindenki elolvassa. Ha azután valakinek hamis fogsor kell, vagy fogat akar huzatul, eszébe jut a kocsira festett cim és ehhez a doktorhoz megy kezelésre. Frank komótosan levetette kabátját s fölkötött egy bőrkötényt. A ló pedig csak állt és a lábát váltogatta. A fiatalember kifogta a hámból, letörölte a szerszámot s az istállóban felakasztotta. Azután egy nagy, sárga, vizes spongyával mosni kezdte a lovat. A lónak ez nagyon tetszett. A napfény széles foltokban hullott a testére; rúgott egyet-egyet s a patkója szikrát csiholt ki a kőből. Frank végigcsorgatta vízzel a barna hátát," ledörzsölte s közben folyton társalgóit a nagy állattal: .— Álij csöndben, Bob. Jól van, no. Lépj hátra. Állj meg, hé! Francié életében egy másik ló is szerepelt. Evy néni férje, Flittmari Willie bácsi kocsis volt. Az ő lovát Drummernek hivták, a tejcsarnok kocsiját húzta. Willie meg a Drummer nem voltak jó barátságban. A kocsis meg a ló is állandó készenlétben voltak, egyre csak azon törték a fejüket, mivel bosszantsák egymást. Willie bácsi akkordban becsmérelte a lovát. Aki hallotta, azt gondolta, hogy a ló éjjel az istállóban egyebet sem tesz, hanem újfajta kínzásokat eszel ki. hogy a kocsist gyötörje. — Folytatjuk — JL
