Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952-11-14 / 4. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZv November 14, 1952 I KÜLPOLITIKAI SZEMLE] í:— '...... ...D i\li is történik Afrikában ? PINAY ÜGYES MANŐVERE Mialatt az amerikai politikusok a szavazatokért manővereztek. a francia politikusok is erősen el voltak foglalva, hogy valamiképpen megerősítsék az ingadozó kormányt hivatalában. Mig az amerikai szavazók számára a koreai háború befejezésé volt a legnagyobb csalétek, Franciaországban azt ígérték a népnek, hogy az ország lerázza magáról az amerikai ellenőrzést. Mindez akkor kezdődött, mikor James C. Dunn, a U. S. párisi követe tudomására hozta Pinay miniszterelnöknek, hogy a Truman-kormány, a beígért 650 millió dollár helyett 125 millió dollárral levágja a fegyverkezési “segélyt.” Pinay a kormány zárt ülésén kritizálta az amerikai jegyzéket és gondoskodott róla, hogy kritikája kiszivárogjon és megjelenjen a sajtóban. Azzal fenyegetőzött, hogy Franciaország csökkenteni fogja fegyverkezési költségvetését, ha nem kapja meg a 125 millió dollárt is. A háttér ' . • I Az előtérben lejátszódottaknál sokkal fontosabb valami az, ami a háttérben történt. Azzal, hogy Pinay kritizálta az 1 amerikai kormányt, sikerült megmentenie és hivatalban tartani Schuman külügyminisztert, aki az újból felfegyverzett Németországgal való teljes együttműködést hirdető csoportnak vezetője. Pinay “kritikájának” pontosan ez volt a célja és semmi egyéb. Schuman a róla elnevezett terv szerzője. Ez a terv német és amerikai irányítás alá helyezi a francia acéltermelést, egy nemzetközi kartell keretében. A Schuman terv és a vele kapcsolatos politika egyre hevesebb kritikával találkozik s még az olyan régi politikusok is, mint Edward Herriot és Edward Daladier azzal fenyegetőztek, hogy megvonják támogatásukat a Pinay kormánytól és megakadályozzák az Európa felfegyverzésére irányuló terv jóváhagyását a parlamentben. Ennélfogva az amerikai “fegyversegély” fölötti vita legfőképpen azt a célt szolgálta, hogy megmentse a Pinay-kor- mányt a németek felfegyverzésével kapcsolatos kritikától. Ugyanakkor azonban kétséget kizárólag visszatükrözi azt a szakadást, mely már a U. S. és a francia uralkodó körök között is egyre mélyebb lesz, noha eddig teljes egészében támogatták az amerikai politikát. A francia katonai, illetve fegyverkezési költségvetés növelése, amint azt Trumanék követelték, még súlyosabb terhet jelentene a. francia népre és méginkább leszorítaná annak életszínvonalát. Ugyanakkor a francia ipari és üzleti érdekeltségek egyre növekvő felháborodással látják a U. S. fkirtölését a tuniszi és marokkói arab nacionalista vezetőkkel. Mig a francia, üzleti érdekek egyrészt a Tuniszból és Marokkóból eredő profit elveszítésétől félnek, ugyanakkor attól is félnek, hogy a Schuman-terv az egész francia ipart fenyegeti, melynek egyre nehezebb versenyt kell megvívnia az újjáélesztett német iparral. így a francia uralkodóosztály az amerikai szövetséges elleni kifakadással manőverez, tudva, hogy ebben a kérdésben támaszkodhat az egész népre A való helyzet az, hogy a Pinay-kormány, mely az ősz- szes francia kormányok közül leginkább kiszolgálja a Wa1 Street politikáját, kénytelen Amerikaellenes húrokat pengetni. hogy hatalomban maradhasson. íme ez az az “-»rős alapzat”, melyre a külügyminisztérium az európai háborús szövetséget építi. MIK LEGYENEK IKE ELSŐ TEENDŐI A Magyar Szó olvasóinak véleményei Egyre több válasz-szelvény fut be szerkesztőségünkhöz. arra a feleszólitásra, hogy lapunk olvasói három pontba foglalják össze, mit tartanak Eisenhower tábornok legfontosabb teendőinek a választások után. Egyelőre még csak az eddig beérkezett megjegyzések némelyikéről szá-' molhatunk be, a továbbiak-j ban, a végső összegezésig pe- dig folytatólagosan fogunk megemlékezni, ez azonban ne befolyásolja a további véleményeket. így elsősorban a koreai béke megkötését sürgetik legtöbben. Feltűnő, milyen sokan vannak tisztában a kelet- nyrgat közti kereskedelem viss . állítása fontosságának. Kiemelkednek továbbá az adók leszállítását követelő vélemények. J. P. a koreai béke, a háromhatalmi béketanácskozás mellett “a világkereskedelmi kapcsolatok” felvételét jelöli meg. G. J. a koreai háború beszüntetése, az adók és vámok leszállítása mellett követeli, hogy folytassunk kereskedelmet az egész világgal. J. P. elsősorban a népjóléti kiadások biztosítását véli a legfontosabbnak és azt ajánlja, hogy “az adót onnan vegyék, ahol a pénz van.” B. K. legfontosabbnak a munkások és a kis üzletemberek helyzetének a megjavítását tartja, majd a koreai konfliktus rendezését és a kisjövedelműek általános adóelengedését sorolja fel. HA TUDNI AKAROD MI TÖRTÉNIK AZ ÓHAZÁBAN? OLVASD A “MAGYAR SZÓT!” Már többizben foglalkoztunk lapunkban a keletafrikai Kenyában történő esemé-. nyekkel. Ahogy azonban újabb és újabb hírek látnak napvilágot, egyre inkább világosabbá válik az egész kép, hogy mint akarják az angol imperialisták megállítani az afrikai nép szabadság, illetve függetlenére és önkormányzatra. tő fekvő mozgalmát. Ez a mozg-áípm* nemcsak Kenyára trs4í«l dű, hanem az összes [ gyarmatokra. A helyzet az, hogy ha a Mao Mau társaság nem létezne és annak tevékenységét nem túloznák, hogy szenzációként tüntessék fel, az-angol kormánynak sajátmagának kellett volna kitalálnia valami hasonlót. Miért a vér- fagyasztó, nagy részben kitalált mesék, melyeket az angol kormány hivatalnokai terjesztenek az afrikai “titkos társaságról” igen hasznos szolgálatot tesznek a tory kormány céljai szempontjából. A hirék, melyek titkos eskükről és fantasztikus szertartásokról számolnak be, azt a célt szolgálják, hogy eltereljék a figyelmet a bennszülöttek egészen természetes törekvéséről, hogy lerázzák a gyarmati járatot. Tény az, hogy Keletafriká- ban borzalmas bűnöket köpettek él, melyek mellett eltörpülnek a Mau Maii társaságok állítólagos cselekedetei. A legnagyobb bűnökről azonban mélyen hallgatnak az an- rol kormány képviselői. Ezeket ugyanis nem az afrikaiak követték el, hanem a fehérek az afrikaiakkal szemben. Letartóztatások. deportálások A. Kenya, Uganda és Tanganyika irányításáért felelős ;i ngol kormányhivatalnokok- :iak hosszú éveken sikerült eltakarniuk a valóságot, hogy mi is történik ezeken a gyarmatokon. Azt hangoztatják ezek a hivatalnokok, hogy szükség van a gyarmatokon i tömeges letartóztatásokra, I a deportálásokra, a szakszer- j vezetek és politikai alakula- j í ok elnyomására s ha nem j volna a nyomás, amit az idegen agitáció jelent, a dolgok hamarosan visszatérnének a hoi’mális mederbe. Azt hangoztatják ezek az angol vezetők, hogy a gyarmatok afrikai bennszülöttei olyanok, mint a gyermekek. Úgy technikailag, mint erkölcsileg alkalmatlanok arra, hogy még sok éven át egyenrangú félként tárgyaljanak a külvilággal. A változás azonban már megkezdődött és egyre komolyabb arculatot ölt. A területeken burjánzó függetlenségi J és nemzeti szabadságmozgal- j mák nagy dilemmát jelentenek az uralkodók számára. Aj nép segítése nélkül egyre ne-' hezebb az angol uralkodók! helyzete s hogy megnyerjék a nép jóakaratát, az angol kormány kénytelen királyi biztosokat küldeni a gyarmatokra, hogy megvizsgálják a keletafrikai földelosztást s a földek felhasználását. A gyarmatokon, azt mondhatnék, krónikus valami a föld hiánya. Igen sok afrikai számára még annyi termőföld sem jut, hogy élelemszükségletét megteremtse. — Ugyanakkor azonban hatalmas területek vannak fenntartva a fehérek számára, melyekről az afrikaiakat elűzték. A területek nagyrésze nincs is megművelve, hanem a jövő fehér települői számára tartják fenn azokat. Sir Philip Mitchell, Kenya volt kormányzója azt hangoztatja most, hogy az ország nagy területei teljesen üresek voltak, vagy csak 'időközönként éltek azokon nomád törzsek s igy az angol hatóságnak jogában állt, hogy potom árért eladja azokat az euerópai települőknek. Ennek az állításnak nincs semmiféle történelmi alapja. A valóság az, hogy Mitchell kormányzata alatt igen kevés olyan termőföld volt egész Afrikában, melyet nem müveitek meg, vagy legelőül íem használtak s melyekhez jogot ne ‘formáltak volna a bennszülöttek. A keserűség, mely az őseik földjéről elűzött törzsekben felgyülemlett, megmagyarázza azokat a jelenben történt eseményeket, hogy a bennszülöttek megölték a fehér telepesek állatait. Ezek a cselekedetek képezik az állítólagos Mau Mau rémtettek alapját, azonban még ezek sem biztosak, hogy megtörténtek. A kötelező fejadó Megtörtént, hogy a földek bennszülött tulajdonosai helyükön maradhattak, ha az uj, fehér tulajdonos szolgálatába álltak. Ha már elöregedtek és nem tudtak dolgozni, elűzték őket. Kenyát az angol gyarmtosok számára igyekeztek kifejleszteni s a bennszülött feketéket sakkban tartani, hogy olcsó munkaerőt jelentsenek a fehér telepesek számára. A bennszülöttekre kötelező fejadót vetettek ki, hogy azok kénytelenek voltak munkába állni s igy létrehoztak egy földnélküli földmunkás csoportot és a városi, bennszülött, éhbhér- ért dolgozó munkáscsoportokat. Ezek a munkások minden rendőri megfélemlítés ellenére is létrehozták a Kenyai Szakszervezeti Szövetséget és más olyan szervezeteket, melyek védelmüket szolgálják. A szervezkedés segítségével lépésről-lépésre engedményeket sikerült kiharcolni az angoloktól és ez a mozgalom tovább erősödik. Ugyanakkor azonban fokozzák a népi mozgalmak elnyomását célzó intézkedéseket. A legutolsó ilyen közbelépés' a nemzeti törekvés ellen a Mau Mau alakulattal szemben folytatott “megtorlások.” Ugandában hasonló események voltak. Ezen a területen az éghajlat miatt nem tele- ' pedhettek meg az angol gyarmatosítók, a nagy tiltetvé- j nyék fenntartását nem tar- tották kifizetődőnek. Büntető j törvényhozással, korbácsolás- j sál, börtönnel és adók kivetésével kényszeritették a benn- j szülötteket, hogy gyapotot í termeljenek kivitelre. Az I utolsó években igen sok esetben sztrájkok történtek Uganda déli részében, melyeket az angolok deportálással és börtönnel nyomtak el. A hatóság a rendőrök és besúgók egész hadseregét tartja fenn. Úgy Kenyában, mint Ugandában elképzelhetetlenül nyomorúságosak a megélhetési viszonyok. A rossz táplálkozás miatt a betegségek rengeteg áldozatot szednek, a kórházak intézménye jóformán nem létezik. Éveken keresztül aránylag enyhítették ezen területek kizsákmányolását, most azonban az európai tőkével felállított üzemek segítségével hatalmas mértékben fokozzák a bennszülöttek kiszipolyozását. Az imperialisták elakarnak nyomni minden afrikai szervezetet és annyi profitot akarnak kisajtolni, amennyi csak lehetséges, a legsötétebb, munkásnyuzó körűmé- nyék - közepette. Ez az afrikai helyzet. ELÉGETIK A KELET EURÓPÁBÓL ÉRKEZŐ ÚJSÁGOK EGYRÉSZÉT Elmer Rice iró, a Civil Rights Liberties Union egyik vezetője azzal vádolja a postahivatalt, hogy önkényesen határozza meg, kinek kézbesítsék a Szovjetunióból és a keleteurópai népi demokráciákból érkező újságokat, könyveket és folyóiratokat s kinek nem. Elmer Rice tiltakozó levelet intézett a posta- igazgatósághoz, miután kiderült, hogy a posta egyszerűen nem kézbesíti a szovjet lapokat és folyóiratokat a régi előfizetők nágyrészének. Louis J. Doyle, a posta vezetőségének nevében azt hangoztatja, hogy “nem alkalmaznak cenzúrát”, azonban a' posta egy 1940-ben hozott törvény alapján egyszerűen megsemmisíti azokat a küldeményeket, melyeket “politikai propagandának” tart. Doyle, elmondja levelében, hogy az igazságügyminiszter rendelkezése értelmében a postahivatal nem tartotta vissza a szóban forgó kiadványokat az egyetemektől, ahol azokat tanulmányi célokra használják s egyes kutatóintézetektől. A posta egyik hivatalnoka elmondta, hogy a posta megsemmisített igen sok könyvet, folyóiratot, újságot és röpiratot. Ezek legnagyobb- riisze azonban inkább a keleteurópai országokból érkezett, mint magából a Szovjetunióból. Az utóbbi időben sok panasz volt a Magyarországból jövő posta rendszertelen érkezésére. Nincs kizárva, hogy e rendszertelenségnek, legalább is részben, a fenti a magyarázata. A vámhivatal utólagos je- v-ifAt-p szerint a nyomtatványoknak csak két és fél százalékát semmisitik meg. Ma- ß-anleveleket nem vizsgálnak meg.
