Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)

1952-10-31 / 2. szám

October 31, 1952 ai\ Mikai .magyar szó Irodalom - Művészet - Tudomány VERES PÉTER: A SZERELEM IRODALMÁRÓL A Pályamunkások Ajánlásában irtani. “Évezredek óta az irodalom a szerelemből, a háborúkból és a természet áb­rázolásából, meg a karrier és vagyonszerzés utjának a meg­írásából él. A most épülő szocialista világrend alapja az em­beri munka, irodalmában is el kell foglalnia a munkának a maga helyét: csak igy lehet az irodalom a teljes emberi elet ábrázolója és az emberi lélek formálója.” Menjünk tovább és tegyük fel a kérdést, hogy de váj­jon ezeKen a területeken, vagy hogy a tárgyunknál marad­junk, a szerelemben is elég széles és elég mély-e az iroda­lom eddigi érdeklődése, elég széles-e és elég mélv-e az az életszemlélet és az az irodalomszemlélet, amelyet mi a hű­bériségtől és a polgári világtól örököltünk és megelégedhe­tünk-e azzal, hogy az irodalom túlnyomórészt csak a sze­relmi élet két szélső esetét, az idillt és a botrányt, jobb esetben a tragédiát tartja megírásra érdemesnek? Illetve, hogy helves-e az, ha mindegyiket tulszükösen értelmezzük, ha az idillt csak Daphnis és Chloe vagy Pál és Virginia, a tragédiát csak Bovaryné és Anna Karenina eseteire szűkít­jük le. Hiszen nyilvánvaló, hogy a polgári irodalom az egész világon elakadt, önmaga körül kering, mert a házassági há­romszögdrámákat már a polgári közönség is unja, a bizarr és perverz regények pedig csak múló érdeklődést keltenek és belehullanak abba a nagy semmibe, ahova a “bestselle­rek” is eltemetődnek. De a szocialista irodalom sem jutott még ki egy igazán széles mezőre és nem mélyült el eléggé a valóságos, sokrétű és gazdag emberi élet kérdéseibe. Megirta-e már például valaha valaki annak a paraszt­asszonynak a sorsát, aki fiatalon és egészségesen szerelmes lett egy hozzá hasonló fiatal és egészséges parasztlegénybe, íerjhezment hozzá, boldog családi életet éltek, gyermekeik születtek, a férfiből jó munkásember és jó családapa lett és türelemmel viselt el minden szenvedést a- párjáért és a csa­ládjáért. Ámde — talán éppen ezért — baleset érte, meg­rokkant, egész életére munkaképtelen lett. Még férfi to­vábbra is, gyerekei születnek továbbra is, de kenyeret ke­resni már nem tud és az asszony eltartja a férjét, felneveli, hűségben élve, a nagy családot rengeteg munka és küzdelem — harminc-negyven évi szenvedés árán is. Megírta már. ezt az életet, ezt a sorsot és ezt a lelki tragédiát valaki? Tudtommal, lényegében és igazán, Romeo és Julia-i vagy Bovaryné-i magaslaton senki. Miért? Azért, mert köznapi történet, banális eset? Nem igaz. A valódi iró előtt az élet igazi problémái és tra­gédiái nem közhelyek és nem banálisak. Közhely-emberek— közhelyirók — tollán pedig minden közhely lesz, nemcsak az idill, vagy a mindennapi “szürke” élet, hanem a házas­ságtörés vagy a viharos szerelmi viszony is. Nem inkább-e az életszemlélettel és az irodalomszemlé­lettel van itt baj ? Mert jellemző, hogy ugyanennek a kér­désnek a másik — csiklandósabb — változatát — hogy az elnyomorodott férfi nem tudja teljesíteni férji kötelességét és ebből bajok lesznek, számtalanszor megírták már. Miért? Mert ez csemege az úgynevezett “olvasóközön­ségnek”, amely a múltban jórészt ráérő emberekből, gazdi* vagy tehetős tétlenekből állott és ezeknek “izgalom” kellett. Félreértés ne legyen: nem azt mondom én, hogy semmi se jó, amit erről — mondjuk a botrányról és a szerelmi vi­szonyokról írtak. Az igazi iró — a nagy iró — mindegy, hogy miről ir, mindig többet és mélyebben lát, mint a többi emberek és mindig vannak eredeti gondolatai. Azt se sze­retném, ha erkölcsprédikációnak olvasnák ezeket a sorokat — (nevetséges az iró, ha moralizál, mert ez a legtöbbszöi azt jelenti, hogy kevéssé ismeri az életet és az emiiert), ha Bem csak tényeket szeretnék megmutatni és azt mondom mindez lehet szép és jó, de nem elég, nem állhatunk itt meg De éppen ezért jöjjünk a mához és a szocialistákho közelebb. Két fiatal ember, egy munkásfiu és munkásleány megszerették egymást és élettársak lettek. A férfi megis­merkedett a szocializmussal, harcos lett/börtönbe került és sokáig ült. Az asszony nem lett szocialista, nem ért az esz­méből semmit, de szereti a párját, van emberi becsületérzése és van felelőssége a gyermekei iránt és hűséggel és szere­tettel viseli el a munkásasszonynak talán még a paraszt­asszonyénál is keservesebb sorsát, mert hiszen a városban még kalászszedegetésből, vagy gombaszedésből se lehet az életet és a családot fenntartani. Avagy gyerünk ebben a példában még közelebb. A meg­szenvedett élet után jön a felszabadulás, a férfi éppen a harcaiból és a szenvedéséből következőleg felemelkedik, a magasba szárnyal, elkapja a világi siker és az asszony, akinek szivében nincs egyéb, csak szerelem és asszonyi, anyai áldozatkészség, ottmarad lenn, a semmiben, az öregkori ár­vaságban, mert a férfit az ifjú és éhes nők elragadják tőle. Ez már nem is véletlen, hanem majdnem tipikus eset. Mit mond erre a szocialista erkölcs? Az írónak vála­szolni kell rá. Mert ez az áldozat nem kisebb az emberi lé­lek számára — hiszen nem lesz megdicsőülés á jutalma — mint az Iphigeniáé, a közösség szorongatott helyzetében, a falánk és telhetetlen isteneknek — a hatalmi érdekeknek — MI OKOZZA A FÖLDRENGÉSEKET? Kaliforniában földtani bi-1 zon.vitékok jelzik, hogy a tek- j tonikus folyamatok, (olyan folyamatok, amelyek a föld­kéregben szerkezeti elválto­zásokat okoznak), melyeket bizonyára nagy földrengések kisértek, évezredekig tartot­tak. Egy hajdani földrengési övezet, amely körülfogja a Csendes-óceánt és kiterjed Kalifornia legnagyobb részé­re, a földgolyó összes föld­rengéseinek körülbelül há­romnegyedét foglalja magá­ban. Jelenleg nagyjában száz földlökés közül egy keletke- dk Kaliforniában. Történel- ni bizonyítékok nem mutat­lak észrevehető változást eb­ben a földrengési tevékeny-, bégben legalább 1 ^69 óta, miikor is a Portola xpedició- leves földlökésekének lelt a j os angelesi juliusj Az erős földlöffKek folyta- i tódtak 1770-ig. Egy másik | nagy földrengés 1812 de­cember 21-én, számos utóltfc. késsel, károkat okozott a! Santa Barbara, a Ventura és; a Los Angeles Countykban, valamint szökőárat idézett elő, amely Gaviotánál 50; áb magas dombokat is elért.' 1858 júniusában a san fran-í ciscói körzetben történt egy földrengés, amely talán ak­kora lehetett, mint az 1906-i. 1857 jan. 9-én földrengés volt egy északnyugati los angelesi countyban több mint 100 mérföldnyi hosszú talajrepe­déssel. Egy másik 1872-ben az Owens-völgVben talán még nagyobb volt s a föld helyen­ként 23 láb magasságba fel­őrlődött. Az 1906 április 18-i <an franciscoi földrengés, zázadunk eddigi legnagyobb öldrengése Amerikában, 8 cgvnedes magnitudo-t ért el. “Magnitúdó” a földrengés- nérés alapegységé azon a kálán, ahol 0(zéro) magnitu-, lo-nak tekintik az olyan öldrengést, amely nem okoz. agyobb talajmegmozdulást, i nint a jármüvek forgalma, a j ‘ zél és a tengerhullámzás. | .linden újabb magnitúdó ízen felül tízszer nagyobb n'aimozgást jelent, mint azj slőtte levő egység. Az eddig* apasztalt legnagyobb mag- uudo j 906-ban Columbiá-Í an fordult elő: 8.6 volt. A 7.7-nél nagyobb magni- udos földlökést “nagy” föld-j engésnek nevezik. Ilyen át- agban kétszer történik éven- e. A 7-7.7-esek ‘ ‘nagyobb- j fajta” földrengések, évente van ilyen átlagosan 12. A legutóbbi , arvini földlökés (7.5) ebbe a csoportba tarto­zik, de az 1952-iki santa bar­bárai, majd az 1933 március 10-iki long beachi földlökés (6(4 magnitúdó) kisebbek voltak, de főleg azért váltak ismertekké, mert sürünlakott körzetekben zajlottak le és aránylag nagy károkat okoz­tak a puha talajon silány szerkezettel épült házak közt. Számos kaliforniai földlö­kés, amely 6 magnitúdó körül járt, kevésbbé lakott terüle­tet sújtott, messze a partvo­naltól és igy nem nagyon szellőztették. A legtöbb földrengés a föld felszíne alatt 10—20 mérfóldnyire keletkezik. Al­kalmilag, különösen kisebb földlökések még kisebb mély­ségekben jönnek létre, mig bizonyos korlátozott te­rületen (például Mexikóban, le nem az USA-ban) észlel­tek földlökéseket több mint 50 mérföld mélységben. A legnagyobb mélységek, több mint 400 mérfóldnyire a föld gyomrában, csak néhány kis övezetben fordulnak elő a Csendes-óceán, körül. Bár némely földrengés mű­ködő tűzhányókban és azok közelében zajló folyamatok következménye, a nem-vulká­nikus területeken előforduló földlökések, tekintet nélkül a mélységre, nagyszabású kő­zet- és sziklaomlások ered­ménye. A földkéreg állandó alakváltozást szenved. Ha a nyomás túlságosan nagy, a sziklakőzetek többnyire lejtős felületek mentén, úgyneve­zett “horpadások” mentén szakadnak le a föld belsejé­ben. Normális mélységben történő nagy földlökéseknél a földalatti kőzetomlás át- szakithatja a földkéreg felső tiz mérföldnyi rétegét. A le­szakadások által okozott erős rezgések minden irányban szétterjednek, érezhetők, hall­hatók vagy műszerekkel fel­foghatók, mint földrengések. Gyakran hónapokig vagy évekig is eltart, amig a nyo­mások utólagos rengések ál­tal enyhülnek és nem fenye­get többé a földalatti kőzet­omlás. Ezek az utórengések az eredeti körzetben folyta­tódnak és többnyire csökken az erejük, de előfordul, hogy egy-egy utórengés eléri az eredeti földrengés méreteit. A fő horpadási zóna Kali­feláldozott szép menyasszonyleányé volt. De megirta-e már ezt valaki Goethei vagy Racine-i áhitatossággal ? Nem tudok róla. És igy tovább, a példákat sorolhatnám, de ebből is meg­értheti mindenki, hogy mit keresek és mit hiányolok én, és mit szeretnék kívánni nemcsak másoktól, hanem önma­gámtól is. A mesebeli királyleány mellett és a csodálatos várkisasszony, Izolda mellett szeretném, ha megjelenne a napszámosleány is a maga igazi érzéseivel és Bovaryné mellett megjelenne a hatgyermekes parasztasszony és — a Déry könyvéhez visszatérve — a Köpéné-íéle munkásasszo­nyok höskölteménye is. És azt szeretném, ha azok ugyan­olyan szép hősköltemények lennének, mint az Iphigeniáé, az Izoldáé, a Júliáé és a Karenina Annáé. Még ha nem is fenségességben, de legalább hitelességben, otthonosságban, a költészetté emelt valóság — mondjuk — dickensi- tiszta­ságában és melegségében mutatnánk meg az embereknek a saját életüket. j formában a san andreasi hor­padás, amely látható a ta­lajon is Észak-KaliforniátóL ahol behatol a parti területre, le egészen a mexikói határig- Azok a völgyek, amelyek ke­resztülvonulnak rajta, rend­szeres elváltozásokat tüntet­nek fel. A horpadás keletre- fekvő részei délfelé mozog­nak nyugati folytatásaiknak megfelelően. A san andreasi horpadásban nem találni két olyan szembenfekvő pontot, ahol a sziklakőzet egymásba í illene és az első beomlás óta óriási eltolódás keletkezett, amely helyenként 30 mér- földes. A horpadások mentén történő hasonló, szüntelen mozgások jeleit találják a ! Csendes-óceánkörüli földren- gési övezet más szakaszain is. Hogy az ehhez szükséges 1 óriási energia forrása mek­kora, nem tudni. Szerepet játszhatnak ebben a rádió- aktiv hő és a thermodinami- kus (hőenergiás) folyama­tok is a földkéregben. Nem sokat tudunk a föld­kéregben észlelhető nyomá­sok megoszlásáról és az azok­ban történő változásokról. Ezek kivizsgálásához sokkal nagyobb pénzösszegekre vol­na szükség, mint amennyit eddigelé erre a • célra fordí­tottak, ámbár az idevágó ku­tatások roppant fontosak len­nének. Ennélfogva nincs kel­lő alap annak megjóslásához, hogy megközelitőleg hol és mikor lesz földrengés, jólle­het annyit tudunk, hogy évente több százezer földlö­kés történik, amely elég erős ahhoz, hogy ott a helyszínén érezzék, a Csendes-óceáni övezeten belül. Mindamellett a föld bármely pontján tör­ténhetnek földrengések. Az egyetlen tanács, amit a földrengéskutató adhat je­lenleg, az, hogy a földrengés okozta károk csökkentéséhez kerülni kell a silány szerke­zetű építéseket, különösen puha talajon. Az arvini föld­rengés alkalmával szenvedett ai ánylag kisméretű ember­életveszteség, elég súlyos érv amellett, hogy továbbra is szigorúan ügyeljenek a kali­forniai építkezési rendszabá­lyok betartása felett. (A fenti cikket B, Guten- [ berg, a kaliforniai Institute of Technology földrengési la- boratóiumának igazgatója ir- ! ta. A “The Humanists” egye- ' sülét hivatalos laniában, a “Looking Forward” szeptem­beri szamában jelent meg. Közlését a Magyar Jövő ha­sábjain a lap szives engedel- me tette lehetővé.) RÖVIDEN Egy sportiró megállapítása szerint, legtöbb halat az olyan személy tud fogni, aki úgy gon- megközelitőbben tud úgy gon­dolkozni, mint egy hal. Most már megértjük, hogy bi­zonyos emberek miért szeretnek. annyira halászni. Majd novem­berben érdekes lesz megtudni, hogy Amerika szavazópolgárai közül még mindig annyi sokan szeretik-e a halászás nemes' sportját űzni. 7

Next

/
Thumbnails
Contents