Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952-10-31 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ October 31, 1952 BETTY SMITH: FELHŐKARCOLÓK ÁRNYÉKÁBAN • Regény egy amerikai család életerői) Copyright 1952 Harper Bros. E regény eredeti cinre: A Tree Grows In Brooklyn. Fordította KUényi Mária Harper Brcs. engedélyével közöljük. (?) A kislány azután mégis úgy«okoskodott, a meglepetés úgyis megvolt ; Maudie megvette a nyereményzacskót: ez szinte föléi azzal, mintha Ő maga nyert volna valamit'. Francié végigment a Manhattan Avenuen; hangosan olvasta a szépen hangzó utcaneveket: Scholes Street, Meresole Street, Montrose Avenue, aztán Johnson Avenue. Ezen a két utón telepedtek le az olaszok. A zsidónegyed a Seigel Streetnél kezdődik s folytatódik a Moore és a McKibben utcákon túl. Francié a Broadway felé tartott. Mi is volt a williamsburgi Broadway Brook- lynban? Semmi különös — gondolná az ember — csak hogy itt van a földkerekség leggyönyörűbb filléres áruháza. Óriási fényes áruház, mindent meg lehet találni benne... legalábbis a tizenegyéves kislány azt képzelte. Franciénak tíz cent van a zsebében. Gazdag, hatalmas/ Jóformán akármelyik tárgyat megveheti ebben az áruházban. Hol van még egy üzlet, ahol ez lehetséges? Az áruház elé ért. Bement, fel-alá sétált az osztályokon, ha megtetszett neki valami, kezébe vette. Csodálatos érzés, amikor az ember . kiválaszt valamit, kezébeveszi egy pillanatra, érzi a körvonalait, végigtapogatja, majd óvatosan visszarakja a helyére. Szabad, megteheti, mert tíz cent van a markában. A segéd megkérdezi, óhajt- e vásárolni valamit s ö erre nyugodtan feleli hogy igen: majd kiválasztja a tárgyat s kifizeti. Megmutatja a segédnek, hogy ci nem olyan akárki! Csodálatos dolog a pénz. gondolta, csakugyan vásárolt öt centért fehér és rózsaszínű prominclis nápolyiszeletet, ahogyan azt hosszas megfontolás után már előzetesen eldöntötte, A Graham Avenue-n, a gettóuccán át indult hazafelé. Érdekesek a megrakott kézikocsik — valóságos kis áruház mindegyik. Érdekelték ezek az uccák; az alkudozó, izgatott zsidók, a furcsa szagok. Szerette a sütőben sülő thltotthal s a frissen sült savanyu rozskenyér szagát. És valaminek itt oly szaga volt, mint a forro méznek. Megbámulta a kis Isztersapkás, selyemkaftános férfiakat s azon tűnődött, miért 0 yan gyanakvó és zsurós a szemük. Bekukúcs- kált a falban megbújt egérlyuknagyságu kis hóitokba , szagolta a pultokra rendetlenül föl1 &iyt sok ruhaanyagot. Az ablakokban duny- I :k dagadoztak, a vészkijáratokon keleti tarka- barkaságban ruhák száradtak, félmeztelen gyerekek játszodoztak a járdán. A gyalogjáró szélén, egyeneshátu faszéken egy állapotos asz- szony üldögélt türelmesen. Ült a forró napsütésben és nézte az ucca mozgalmas életét és befelé figyelt, a testében növekvő titokzatos életre. Francié nagyon meglepődött, mikor a mama megmondta neki, hogy Jézus zsidó volt. Francié azt hitte, hogy Jézus katolikus. De a mama nem tévedhet. Mama megmondta, mint vélekednek Jézusról a zsidók: rossz zsidógyerek volt, csak bajt okozott, nem akart az asztalos- műhelyben dolgozni, nem akart megbázasodni, «.é családot alapítani, se gyereket fölnevelni. A zsidók azt hiszik hogy az ő megváltójuk még nem jött el, most is várják, mondta a mama. Ahogy ez Francie-nek eszébe jutott, rábámult a várandós zsidóasszonyra. Talán ezért van a. zsidóknak annyi gyerekük — gondolta, üldögélnek csöndesen... és várnak. Ezért nem szégyenük a zsidóasszonyok, hogy olyan vastagok. Mindegyik azt hiszi magáról hogy talán ö hozza világra az igazi Jézuskát. Ezért járkálnak olyan büszkén, hogy “úgy vannak”. Az Írországi asszonyok ilyenkor szégyenük magukat. Hát persze* tudják, hogy őnekik soha se születik Jézuskájuk. Az ő gyerekük csakolyan miska lesz, mint a többi. — Én nem vagyok zsidó — gondolta a kislány — de azért mégis büszkén, lassan sétálok majd az uccán, ha nagy leszek és gyereket várok. Francié tizenkétórára ért haza.. Mama nemsokára megjött. Hozta a söprűt meg a vödröt, jó hangosan bevágta a sarokba: — No, mára ebből elég, hétfőig hozzá sem nyúlok. A mama huszonkilenc éves. Haja fekete, a szeme barna, keze gyorsan jár. Az alakja nagyon szép. Hároiji bérházat takarit: ő a vici Ki hinné, hogy a mama suról és avval keresi négyükre a kenyeret? Csinos, karcscu, nagyon élénk, csak úgy bugyborékol belőle az élet meg a tréfa. A szódásviz fölmarta a kezét, vörös és repedezett rajta a bőr, de finoman formált vékony ujjain a szép hosszúkás körmök dombo- ruak. A. szomszédok azt mondják, hallatlan, hogy ez a szép. vékonyka kis asszony súrolni jár. De hát mit tegyen szegény feje, tekintve, hogy olyan a férje. Egy bizonyos: bármint vesz- szük a dolgot, nincs az egész uccuban mégegy olyan csinos, kedves ember, mint Johany Nolan. Toronymagasságban áll a környéken mindenki fölött. Csakhogy iszákos. Igen, ezt mondják a szomszédok. És igazat mondanak. A mama figyelte, hogyan rakja be Francié a nyolc centet a konzervdoboz-takarékpersely- be. Kellemes öt perc következett: találgatták, mennyi lehet a takarékban,* Francié úgy gondolta, talán száz dollár. Mama szerint nyolc dollár jár közelebb a valósághoz. Mama kioktatta Franciét, mit vásároljon ebédre. — Szedj ki nyolc centet a repedt bögréből. Vegyél egy negyed rozskeríyeret a zsidónál. Nézd meg jól, hogy friss-e a kenyér. Aztán menj el Sauerweinhez és kérj tőle öt centért nyelvet a végiből. — Mindig veszekedni kell vele, különben nem adja. — Mondd meg neki az anyád üzeni — felelte Katie határozottan. — Mit gondolsz fiam, vegyünk öt centért cukroskiflit is vagy tegyük be inkább a pénzt a takarékba? — Jaj mama, hiszen ma szombat van. Egy hete ígéred, hogy szombaton kapunk süteményt. — Nem bánom, vegyél kiflit. A kis zsidó csemegeüzlet tele volt keresztény-vevőkkel s az mind kóser rozskenyeret vásárolt. A kislány nézte, amint a boltos papir- zsacskóba csomagolja a kenyeret. Nincs a friss kósérkenyérnél jobb kenyér a világon: a héja remek, ropogós. A kislány kelletlenül lépett be a Sauerwein boltjára. Olykor szívesen adja oda a nyelvet, olykor nem adja. A fölvágott nyelvnek hetvenöt cent a fontja, azt csak a gazdagok veszik. Ha elfogyott majdnem az egész nyelv, öt centért meg lehet kapni a vastag végét; de veszekedni kell érte Sauerwein úrral. A vastak részen persze alig van hús. Csupa puhára főtt kis csohtocskákból, poreogóbó] áll; á nyelvetJmkább hozzáképzeli az ember. Sauerwein urnák történetesen jó napja volt. — Tegnap fogyott el a nyelv — mondta Francie-nek — félretettem a végét, tudom, hogy a mamád szereti, én meg szeretem a te mamádat. Mondd meg neki. El ne felejtsd, hallod-e ? — Igen — súgta Francié. Földresütötte- szemét érezte, hogy elvörösödik. Utálta Sauer- wein urat. Elhatározta, nem adja át az üzenetet a mamának. A péknél kiválasztott négy kiflit; gondosan kikereste, melyiken van a legtöbb cukor. Kint az üzlet előtt találkozott Neely vei. Öccse a kosárba kukucskált s boldogan felkurjantott, amikor a kifliket iftégpillantotta. Négy cent ára cukrot evett meg reggel, mégis nagyon éhes volt. Hajszolta Franciét siessenek.. Futva tették meg az egész utat hazafelé. Papa nem jött haza ebédre, A papa alkalmi énekes-pincér: szóval elég ritkán dolgozik. A szombat délelőttöt rendszerint a szakszervezetben tölti: vár, hátha befut számára is valami munkaalkalom. Francié, Neely és a mama nagyon finoman megebédeltek. Mindenki kapott egy vastag szeletet a “nyelvből”, két darab jószagu kenyeret friss vajjal megkenve, egy-egy cukroskiflit és egy bögre forró, erős kávét, kanálnyi édesített tejkonzervvel a bögre szélén. A Nolan-családnak a kávéval kapcsolatban egyéni elgondolásai voltak. Ezt az egy fényűzést engedték meg maguknak. Mama minden reggel főzött egy nagy teli lábas kávét, ebédre meg vacsorára megmelegitette. Amint közeledett az este, a kávé erősebb lett. Rengeteg viz volt benne, egész kevés kávéval, a mama beletett egy kocka cikóriát, ettől erős kes'erü izt kapott. Naponta három csészével ihat belőle mindenki, méghozzá tejjel. De tej nélkül annyit szabad belőle inni, amennyi jólesik. Néha nincs otthon semmi ennivaló, esik az eső, a lakásban egy lélek sincs csodálatosan jó érzés ilyenkor, hogy mégis kosztolhat az ember. Ha mást nem, hát egy csésze keserű feketekávét. A két gyerek szerette a kávét, de ritkán itták meg. A kisfiú most sem tett tejet a kávéba, hanem kenyerére kente a sürü kondenzált tejet. Csupán illendőségből szürcsölt egy-két kortyot a kávéból. A mama Francié bögréjébe is betöltötte a kávé, tejet is tett belé, pedig tudta, hogy a gyerek nem fogja kiinni. Francié szerette a kávé szagát és hocv olyan forró. Ette-a kenyeret meg a húst s félkézzel fogta a bögrét; élvezte a melegét. Időközönként kesernyés édes-szagát szagolgatta. Ez sokkal jobb mint kiinni. Étkezés Után kiöntötte a vízvezetékbe. A mama két húga, Sissy meg Evy, gyakran eljöttek hozzájuk a lakásba. Észrevették, hogy kiöntik a kávét, ilyenkor minden egyes alkalommal összeszidták a mamát, hogy olyan tékozló. Mama megmagyarázta'nekik a dolgot: — Francienek minden étkezéshez jár egy csésze kávé, mint a többinek. Hadd öntse ki, ha ez neki jól esik, az ö dolga. Gondoljátok csak meg, milyen kellemes érzés, ha a magunkfajta ember is tékozolhat néha. Legalább tudja, milyen érzés, ha valakinek sok pénze van és nem kell folyton garaskodni. A mamát megnyugtatta ez a különös okoskodás: Francié pedig módfölött örült, hogy ö is tékozolhat. A földhözragadt szegénység és a pocsékoló gazdagok közöt ez teremtette meg a kapcsolatot. A kislánynak az volt az érzése, ha mindenkinél szegényebb is Williamsburgban, valahogyan mégis gazdagabb a társainál. Többje van, mint azoknak, mert kidobhat valamit. Lassan majszolta a cukroskiflit, sajnálta, hogy szájában elmúlik az édes iz. Közben a kávé jég- hídég lett. Fölényes mozdulattal beleöntötte a vízvezeték kagylójába. Tudta, hogy ő most köl-'! tekező. Ezek után már hajlandó volt elindulni Losherhez, a család félheti ' szikkadt-kenyér adagjáért. Mama azt mondta: — Végy ki öt centet, vásárolhatsz magadnak egy darab tegnapi pitét, csak ne legyen, nagyon összelapitva. Losher péksége látta el a környékbeli- boltokat. A kis üzletekben nem csomagolták celofán- papirba a kenyeret, hamar megszikkadt. Losher visszavette a kereskedőktől a szikkadt kenyeret és eladta féláron a szegényeknek. A raktár a pékmühely mögött vol. Két oldalán hosszú kes- kenypadok álltak. A pult mögött hatalmas két- szárnyu ajtó nyílt. Ez elé hajtottak be a pékkocsik; a kenyeret mindjárt lerakták a pultra. Öt centért adtak két egész kenyeret. Egy-egy kocsi érkezése előtt tömegesen lökdösődtek a pultnál, verekedtek, hogy hozzájussanak égy kenyérhez. Sosem volt elég a szikkadt kenyér, soknak három-négy régi áruval visszatérő kocsit is be kellet várnia, akkor került csak rá a sor. Az olcsó kenyeret persze a vevőknek kellett becsomagolni. Gyerekek jártak leginkább ehhez a pékhez. Némelyik kölyök a hóna alá csapta a kenyeret; szemtelenül hazasétált vele, mutatva az egész világnak, hogy ők szegények. A büszke vevők becsomagolták a kenyeret: ki régi újságpapírba, ki tiszta, avagy piszkos, lisztes zacskóba. Francié nagy papírzacskót hozott magával. Nem tolakodott, nem bánta, ha később kapja meg a kenyeret. Ült a pádon és nézelődött. A pult előtt egy tucat gyerek kiabált, lökdösődött. Négy öregember szunyókált a szemközti pádon. Öregemberek, a család eltartottjai, arra jók, hogy ide-oda küldözgessék őket, hogy a kisgyerekekre vigyázzanak: Williamsburgban nem jutott más munka az elnyűtt öregemberek számára. Vártak, húzták az időt, mig lehet, nem siettek a vásárlással. A pékségben jó meleg kenyérszag terjengett, az ablakon besütött a nap és melengette vén hátukat, ültek és bóbiskoltak; múltak az órák és ők azt hitték, hasznosan töltik az időt. A várakozás kis ideig eélt adott az életüknek, szinte azt képzelték, rogy órájuk is szükség van még. — Folytatjuk — 8
