Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952-12-26 / 10. szám
4 BETTY SMITH: FELHŐKARCOLÓK ÁRNYÉKÁBAN (Regény egy amerikai család életéről) Copyright 1952 Harper Bros. E regény eredeti cime: A Tree Grows In Brooklyn. Fordította Kilényi Maria Harper Bros, engedélyével közöljük. .(10) Thomas Rommely nem bocsájtott meg a lányának. Ebben nem volt semmi meglepő, az öreg ugyanis egyik lányának sem bocsájtotta meg, hogy férjhez ment. Egyszerű, praktikus filozófiát vallott a gyermekekkel kapcsolatban: élvezet nemzeni őket, de utána már nem érdemes pénzt és munkát fektetni beléjük. Tizennégyéves korukban munkába kell küldeni őket, hogy pénzt keressenek az apjukra. Katie tizenhétéves korában ment férjhez: négy évig dolgozott csak az apjára. Az öreg felfogása szerint a lány adósa maradt. Rommely minden ellen s mindenki ellen gyűlölködött. Senki sem tudta, hogy miért. Szép, jól- megtermett ember volt, oroszlánfejét szürkülő, göndör hajzat borította. A katonai sorozás elől szökött el Ausztriából; fiatal feleségét magával hozta. Gyűlölte a régi hazát s makacsul idegenkedett az újvilágtól. Értett angolul, beszélte is a nyelvet, de ha valaki angolul szólította meg, nem válaszolt. Megtiltotta, hogy otthon a család angolul beszéljen. A lányai alig értettek valamit németül. Édesanyjuk ragaszkodott hozzá, hogy a lányok otthon más nyelven ne beszéljenek, csak angolul. Úgy okoskodott, mennél kevesebbet értenek németül, annál később jönnek rá, milyen gonosz az apjuk. S a négy leány felnőtt s alig volt valami kapcsolatuk az apjukkal. Az öreg nem beszélt velük, csak átkozta őket. “Gott verdammte” káromlásait olybá vették a lányok, mint az istenhozottat és az istenveledet. Ha az öreg nagyon haragudott valakire, igy szidalmazta az illetőt: “Du Russe!” Szerinte ennél nagyobb trágárságot nem lehet mondani. Rommely gyűlölte Ausztriát. Gyűlölte Amerikát. De mindennél jobban gyűlölte Oroszországot. Sosem járt abban az országban. Oroszt még csak nem is látott. Senki sem tudta, miért gyűlöli azt a távoli, alig-alig ismert országot és annak az országnak idegen fiait. Ez az ember volt Francié anyai nagyapja. A . gyermek gyűlölte őt, mintahogyan a leányai gyűlölték az öreget. ' Mary Rommely, a felesége, Francié nagyanyja, szentéletü asszony volt. Nem járt iskolába : irni-olvasni nem tudott. Nem tudta leírni a nevét, de ezernyi mesét és mondát ismert. Maga is kitalált meséket gyermekei szórakoztatására. Sok régi népmesét tudott, ezeket még az anyjától, nagyanyjától hallotta. Sok dalt ismert a régi hazából és tudta, mit jelentenek a bölcs mondá- sok. A mélységesen vallásos asszony ismerte a katolikus egyház minden egyes szentjének életét. Hitt a szellemekben, a tündérekben és minden természetfölötti lényben. Ismerte a balzsamos füveket, orvosságokat, bájitalt is főzött belőlük •— de csak úgy, ha a báj itallal nem akartak valakit megrontani. Odaát, az óvilágban bölcsesége miatt nagy tiszteletnek örvendett. Sokan jöttek hozzá tanácsért. Ez a tisztalelkü, jóéletü asszony megértette a bűnös, gyarló emberiséget. Magával szemben rideg és hajthatatlan, de elnézte a mások gyöngeségét. Istenfélő lelke szerette Jézust. Mégis megértette, hogy az emberek sokszor elfordulnak az Atyától és a Fiútól. Érintetlen lány volt, amikor férjhez ment. Alázatosan átengedte magát az ura brutális szerelmének. A férfi durvasága csakhamar megölte elfojtott vágyait. De megértette, hogy a lányok — amint mondani szokás — rossz útra térnek, mert olyan irtózatosan kívánják a szerelmet. . A szomszédságban egy fiú megbecstelenitett egy leányt. Elkergették. De ő megérezte, hogy ez a fiú talán mégsem gonosz, talán jó a szive. Ismerte az ember minden szánalmas gyöngéjét. Tudta, hogy kegyetlen erők lakoznak a lélekben. Pedig még csak irni-olvasni sem tudott. ' Szelíd tiszta, árta^an barna szeme volt. Fényes barna haját középen elválasztva, a fülére fésülve hordta. Bőre sápadt, áttetsző volt, a szája puha. Halk, lágy, meleg, dallamos hangja mélységes megnyugvást adott. Mind a négy láAMERIKAI MAGYAR SZÓ nya és valamennyi leánykája örökölte tőle ezt a hangot. Valami nagy bűnt követett el Mary, tudtán kivül — igy gondolta a jámbor lélek — és büntetésül magát a Sátánt kapta élettársul. Igen. Az ember is ezt hajtogatta: — Én vagyok az ördög! — S az asszony szószerint elhitte neki. Nézte a férjét. Kétoldalt azt a két elálló haj- hullámot a fején s hogy hideg, szürke szemének a sarka fölfelé áll... Felsóhajtott: — Igen, az én uram maga a Sátán. Rommelynek volt egy gyalázatos szokása. Felesége jámbor arcába bámult és kétszínű, behízelgő hangon kimondhatatlan dolgokat fogott rá Jézusra. Mary ilyenkor rettenetesen merémült. Az ajtó mögé ment, leakasztotta nagykendőjét a szögről, a fejére borította és lesietett az uccára. Járt, járt, órákhosszat, miglen a gyerekei miatt való aggódás visszakergette a házba. Elment az elemi iskolába, ahová a három fiatalabbik lányt beíratta. Akadozó angolsággal megkérte a tanítónőt, buzdítsa a gyerekeket, beszéljenek mindig angolul, egy árva német szót, egy német mondatot sem szabad kiejteniük. így védte őket az apjuktól. Bánkódott, hogy gyermekei a hatodik osztály elvégzése után nem járhattak tovább iskolába, hogy korán munkába kellett állniuk. Bánkódott, amikor férjhezmen- tek, semmi emberekhez. Sirt, valahányszor kislánynak adtak életet. Tudta, hogy nőnek születni alázatos, ínséges, küzdelmes életet jelent. Sissy a Rommely házaspár legidősebb gyermeke volt. Három hónappal a szülők amerikai partraszállása után született. Sissy nem járt iskolába. Az első iskolaköteles gyereknél Mary nem tudta még, hogy a magukfajta emberek számára ingyenes az oktatás. Volt ugyan törvény, mely kötelezte a szülőket, hogy iskolába küldjék gyermekeiket, de nem kutatták fel azokat a tudatlan embereket, a hatóság sem szerzett érvényt a törvénynek. Mire a három kisebbik leány iskolaköteles korba került, Maryt valaki felvilágosította: ingyenes oktatás is van Amerikában. Sissy már nagy volt, nem küldhették egy osztályba a' hétéves kislányokkal. Otthon maradt és segített édesanyjának a háztartásban. Sissy tízéves korában olyan fejlett volt, mint egy harmincesztendős nő. Minden fiú futott utána. Sissy is futott a fiuk után. Tizenkétéves korában egy húszéves fiúval járt. Apja vetett véget e regényes vonzalomnak: elverte a fiút. A tizennégyéves Sissy egy huszonötéves tűzoltóval járt. Ezúttal megfordítva történt a dolog: a tűzoltó verte el az öreget. Ennélfogva a kislány második szerelmi regénye azzal végződött, hogy a tűzoltó feleségül vette Sissyt. Elmentek a elöljáróságra, Sissy esküdött rá, hogy tizenyolcéves. A tisztviselő összeadta őket. A szomszédok meg voltak botránkozva, de Mary tudta, ennél jobb dolog nem eshetett; volna meg szerelemre teremtett leányával. Jim, a tűzoltó, jó ember volt. Tanultnak számított, mert kijárta az elemi iskolát. Jól keresett, nem sokat ült otthon. Eszményi férj volt. Nagy boldogságban éltek. Sissy vajmi keveset kívánt tőle, csak azt, hogy sokat szerelmeskedjék: férjét ez boldoggá tette. Jim hébe-hóba restelkedett, hogy a felesége nem tud irni-olvasni. De a tréfás, okos, melegszívű asszonyka mellett csupa örömnek tűnt az élet, s igy Jim idővel elnézte az asszonykának, hogy tudatlan. Sissy nagyon» jó volt anyjához, a húgaihoz. Jimtől bőséges konyhapénzt kapott, ő maga nagyon takarékoskodott, mindig félretett valami pénzt az édesanyjának. Egy hónappal a házasságkötés után állapotos lett. Tizennégyéves kamasz lány volt még, asszonyi állapota ellenére. A szomszédok megbotránkoztak rajta. Ugrókötélen szökdécselt még mindig az utcán a többi kislánnyal, mit sem törődve az eljövendő aprósággal. A magzat alkalmatlan teher volt neki akkor. Sissy napjainak javarészét a főzés, a takarítás, a szerelmeskedés s az ugrókötél foglalta le, vagy pedig azon törte a fejét, mit csináljon, hogy a fiuk bevegyék a baseball-játékba. Ha ezenfölül maradt valami ideje, az eljövendő kisbabával kapcsolatban szőtt terveket. Ha lány lesz, Marynek nevezi, az anyja után. Ha fiú lesz, akkor Johnnak. Nem tudni, milyen okból, nagyon kedvelte a John nevet. Jimet is ezen a néven kezdte szólogatni, mondván, hogy a baba után nevezte el a férjét. Sissy eleinte kedves becéző névnek használta ezt a nevet. A tűzoltót csakhamar mindenki Johnnak kezdte nevezni. Sokan azt hitték, hogy ez az igazi neve. Megszületett a baba: eg ykislány. A szülés könnyen ment. Elhívták a szomszéd uccából a bábát. Minden a legnagyobb rendben ment. Sissy December 26, 1952 huszonöt percig vajúdott. Igen, bámulatos gyorsan ment. Csak az volt a baj, hogy a kisgyerek halva született. A véletlen úgy hozta, hogy a baba Sissy tizenötödik születése napján jött a világra: halálának napja is egybeesett ezzel az évfordulóval. Sissy egy ideig bánkódott. Bánkódott s megváltozott. Szorgalmasabban dolgozott a háztartásban: ragyogott »ála minden. Még többet törődött az anyjával. Abbanhagyta a csibészkedést. Azt hitte, az ugrókötél miátt történt a baj. Gyermeke életével fizetett a mulatságért. Lehiggadt ' fiatalabbnak tűnt, gyerekesebb lett a külseje. Húsz éves korára négy gyermeket hozott a világra: mind a négy halva született. Végül azt kellett hinnie, hogy a férjében van a hiba. Nem, az ö hibája. Hiszen az első gyerek után rögtön abbahagyta az ugrálást. Megmondta Jimnek, hogy már nem szereti. Szerelmeskedéseikből csak halál fakad. Ezért megmondta neki, menjen el. A férje előbb kicsit ellenkezett, azután elment. Az első időben itt-ott pénzt küldött Sissynek. Sissy néha férfira vágyott: ilyenkor lement az uccára s elsétált a tűzoltólaktanya előtt. Jim rendszerint kint üldögélt, székét a téglafalnak támasztva. Sissy lassan elsétált előtte, mosolygott, ringatta a csípőjét. Jim engedelmet sem kért föllebbvalóitól, kiment a kapun, fölszaladt a lakásba s ők ketten egy-egy félórára nagyon boldogak voltak. Sissy később megismerkedett egy férfival, aki megkérte a kezét. A családban senki sem tudta, mi az igazi neve, mert Sissy kezdettől fogva őt is Johnnak hívta. Sissy roppant egyszerűen intézte el a második házasságot. A válás komplikált, költséges. Különben is katolikus lévén, a válást érvénytelennek tartotta. Jimmel csak az elöljáróságon adta össze valamelyik tisztviselő, úgy okoskodott hát: nem mentek templomba, tehát a házassága nem is volt igazi házasság. Mi akadálya van annak, hogy mégegyszer férjhez menjen? Semmi! Asszonynevét mondta be az elöljáróságon, s egy kukkot sem szólt, hogy már egyszer férjnél volt. Egy másik tis2;tviselő előtt újból házasságot kötött. Mary az édesanyja, kétségbe volt esve, hogy Sissy nem a templomban esküdött. Thomas pedig újabb kínzást eszelt ki: gyötörte a feleségét leányuk második házassága miatt. Állandóan fenyegette Maryt, hogy szól a rendőrnek, lecsu-*' kát ja Sissyt bigámia miatt. Szerencsére nem valósíthatta meg tervét. Sissy már négy éve volt a második urával s négy év alatt négy gyermeke lett tőle. Mindegyik halva született. Sissy rájött, hogy. a második számú John sem nekivaló férj és elvált tőle. A házasság felbontása most is egyszerűen történt. Férje protestáns volt. Sissy kijelentette, hogy a katolikus egyház nem ismeri el házasságukat, tehát ő sem tekinti érvényesnek. Szabad mint a madár. A második szánni John lenyelte a békát. Szerette Sissyt, elég boldogan élt vele. De az asszonyka változékony volt, mint az időjárás. Ijesztő őszintesége, elképesztő naivitása ellenére a férfi tulajdonképen nem ismertp. Elege volt: nem akar egy talánnyal együtt élni. Nem bánkódott túlságosan. Elhagyta az asszonyt. Sissy huszonnégyéves korára nyolc gyeme- ket szült. Egyik gyermeke sem maradt életben, Azt hitte, Isten nem akarja, hogy férjhez menjen. Munkásnőnek állt be egy gumigyárban. Ott mindenkinek azt mondta, hogy vénlány, amit persze senki sem hitt el neki. Hazament az anyjához, otthon lakott. Második és harmadik házassága között egész sorozat szeretője volt. Mindegyik barátját Johnnak szólította. A sikertelen terhességek után egyre őrültebben kívánt gyereket. EgyTé forróbban szerette a gyerekeket. Időnként rettenetes lehangolt- ság vett erőt rajta. Ilyenkor azt hitte, megbolondul, ha nem lesz gyereke, akit szeressen. Meddő anyai érzéseit férfiakra pazarolta, a kedveseire, akikkel lefeküdt. Francié imádta Sissyt. Hallotta, miként sugdosnak róla az emberek. Sissy rossz nő, azt mondják. Francié mégis forrón szerette ezt a nagynénjét. A két fiatalabbik testvér dühös volt a tévelygő nővére, de Sissy jóságával lefegyverezte őket: nem tudtak vele ha ragot tartani. Francié tizennégyéves volt, amikor Sissy harmadszor kötött házasságot az anyakönyvvezető előtt. Ez a harmadikszámu John dolgozott a ponyvafüzetek kiadójánál. Francié az ő révén jutott minden elsején a gyönyörű, vadonatúj füzetes regényekhez. Francié remélte, hogy Sissy néni harmadik házassága tartós lesz, mert örült a szines magazinoknak. (Folytatjuk)
