Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952-12-26 / 10. szám
5 December 26, 1952 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Tömörkény István: Uj talicska irányában Ki mivel keresi a kenyerét, azt szereti. Szabó a tűjét, kovács a kalapácsát, kubikos a talicskáját. Hűséges kenyérkeresö szerszám, erős fából való, miként a gazdája. Megszerkesztése külön tudomány, ahhoz bognárok, asztalosok, teknőcsi- nálók nem értenek, mert az egyedül csak a ta- licskakészitők tudománya. Ez meg viszont nem ártja bele magát a másféle fafaragásokba, mert az úgy igaz, hogy maradjon meg mindenki a tulajdon ipara mellett. Nem kell egymástól elszedni a kenyeret, hanem jusson belőle mindenkinek. Bolti targoncát ugyan csinálhat más is, a gazdasági udvarba való szemetes talicskát szintén, de már a kubikustalicska készítését csak erre kiválóan alkalmas emberek értik és az egész életüket ebben.a foglalkozásban töltik el. Csakis igy gyarapodhatván egyre jobban a mesterség belső ismeretében. Amiként nyilvánvaló, hogy kubikmunkát em tud végezni mindenki, éppen olyan bizonyos, hogy a hozzávaló talicskát sem birja megcsinálni minden ember. Nincsenek ugyan mérnöki számítások hozzá, de annak minden részének eltalálva kell lennie ahhoz, hogy valóban kézhezálló legyen. A kerék nagysága és vastagsága, az oldalak mélysége és magassága határoznak. Erős legyen és mégis könnyű. Az oldalak rézsut fekvése figyelembe veendő, hogy a homok bele tetejésre rakható legyen és tolás közben mégse peregjen le. A keréknek a teherhez való távolsága is fontos, de leginkább még a talicskanyeleké, mert a terhet nem lefelé kell huzni, hanem felfelé kell tolni. Számításba kell venni azt is, hogy mikor a kubikos izmainak az ereje fölmondja a szolgálatot, akkor a testi éulyát is segítségül hozza. Hogy amikor a tolás közben csaknem ráfekszik a talicskára, annak a kereke akkor is csak haladjon fölfelé a járódeszkán: az erők egymásra való hatásának felfoghatatlan tudományai ezek az olyan ember előtt, aki nem ért hozzá. Aminthogy az ilyen ember, lehetséges, hogy egész malmokat is tud fából kifaragni de kubikostalicskát építeni nem tud. — Nincsen jnög hozzá a számítása — vélik azemberek. — Nem olyan könnyű ahhoz érteni. A jó kubikostalicska ritka madár, mint az arasz- tos szalonna. Hü asszonyt, jó asszonyt, dolgos asszonyt könnyebb találni, mint egy jó kezes talicskát. Ez igy van. S miután pedig a dolgok igy állnak, Rovó Ádám sok szomorúsággal nézegeti a talicskáját, amin bizony már a haldoklás jelei mutatkoznak. Elnehezedett, mint az öreg ember. Pedig kellő ápolásban részesitette, már amilyen ápolás a talicskát illeti. De mégis megrepedt hol itt, hol ott és vaspántokkal kellett rajta erősíteni az összetartozandóságot. — Hát az igaz egyébként — sz^l a romlásnak idult szerszámhoz Ádám —, sok munkát végeztél ez világi életben. Sokat. Van olyan vasúti gőzkocsi, amelyik hat kerekével nem jár be annyi földet életében, mint az egy vasráfos fakerekével az ilyen talicska. Szerteszéjjel téglaépitőknél dolgozik, mert ez kötelessége, miután a cifra házakhoz honnan vennék az emberek a téglát a kubikostalicska közreműködése nélkül s egyáltalán mit érnének minden ilyen építési igyekezetek a jól és hasznosan megszerkesztett talicskák hiányában? Semmit, mert itt csak egymás segítségével élhetnek a népek. De más alkalommal megint a földvárak munkáinál van segítségül. Galíciában, vagy pedig Romániában épít töltést a Duna vize ellen. Van rá eset, hogy Németországba viszik el, mig más alkalommal Boszniában segít utat csinálni. Azonban az öreg talicska nem támad fel többé. Újat kell venni. Még most, á télen. Először, hogy mikorra a tavaszi dologra menni kell, a talicska készenlétben álljon, másodsorban pedig a vétel nem egészen könnyen megy, mint gondolni lehetne. Ádám gondolkozva pipázik otthon és az uj- jain számlás elő a talicskakészitőket. Ehhez a foglalkozó *^^^*ég a félkeze is, mert nem valami nag’ ^^^. nnak a tudós mesterek. Nem A? 7) g egyik különösebb lenne, Ay a három az apjától öröy Ádám ócska és kopott kártyát vesz elő a tükörfiókból, szép kerekre vannak kopva a sarkai. Hármat kiválaszt. Nagy Péter lesz a zöld csikó, Szemerédi Mihály a makk csikó, ellenben a piros csikó Bujdosó Jánost jelképezi. A kártyákat összekeveri s lefelé fordított képükkel szétrakja az asztalon. Aztán azt mondja a fiának: — No Janika, húzzál ki egyet. A fiú lassan nyúl a kártyák fölé, hol az egyikre, hol a másikra teszi kezét. Azután egyet megfog s fölvágja: a piros király; vagyis hogy Bujdosó Jánosnál kell megvenni a talicskát. Ádám megtörni a dohányzacskót, masinát tesz a zsebébe s nagyot húz a vizeskancsóból, annak a jeléül, hogy ezen útjában másféle itallal találkozni nem kíván. így szalad el Bujdosó házáig, ami nincs is messze, mert csak a második utcában van. Szép kis forditottelejü ház, amit el sem lehetne téveszteni, mert az ajtó fölé egészen akkurátusán ki van kicsibe faragva egy talicska. Hát Ádám ide benyit. Kölcsönös üdvözlés s a vélemények kicserélése az időjárás felől. Azután azt mondja János; — Hát talán fiákért? — Leginkább — mondja vidáman Ádám. — Finomat, de könnyüt. Egy kerékre járjon, mert én löszök benne a ló. — Nono — mondja János, tekintettel a világi állapotokra, amely szerint egyiknek igy, másiknak úgy. Az egyiknek ötkerekes a hintója, aztán csak ül benne, a másiknak csak egykerekes azt is maga huzza. Rámutat az ereszet alatt a sok talicskára, melyek egymás tetejébe rakva várják a vevőt. Ádám lefordít egyet a tetejéből. Félkézzel fogja az egyik nyelét s rátekint. János pedig elmegy a dolga után, hogy a bíráló a tanulmány tárgyával magára maradjon. Ádám fordítja ugyancsak félkézzel a talicskát jobbra-balra, figyelemmel kisérvén, hogy miként lötyög a kerék vastengelye a talicskafej lyukaiban. — No — véli helybenhagyólag — egészen rendes lotyogása van neki. Leteszi most már Ádám a talicskát a földre. Három lépésre távozik s onnan nézi. Lassan körüljárja megfelelő távolságból s minden oldalról megtekinti. Hát, ami azt illeti, alkatrészei jól vannak egymásba eresztve, csak a^ ékek, a jó reggelét néki! — nézzük az ékeket. Ádám már egészen barátságos viszonyban van a talicskával, amelyet pedig még az előbb is csak mint idegen jószágot rángatott. Hozzámegy leguggol mellé s minden éket külön megvizsgál. Nincs-e repedés rajtuk? Nincs! A cáhp- ba rendesen vannak-e beleeresztve? Hát az igen. Most az oldalakat és feneket kell megvizsgálni. A fa ellen nem lehet kifogás, mert az mind jó fa. Tölgyfa. Jó az. Nem olyan világ van, hogy talán diófából legyen a talicska. Diófából ma már rég koporsóra sem telik, pedig a kétkézi munkásnak az az egyetlen valódi parádéja az életben, mikor temetik. Miután az oldalak rendesek, az ellen nem lehet észrevétel. De átvizsgálandó még, hogy a fenéknek van-e játéka. Mert annak játékának' kell lenni. Száraz időben nagygon szét ne váljon, nedves, időben nagyon össze ne dagadjon, mert szétszoritja egymást. Azonban e tekintetben sem lehet panasza. A játék egészen rendesen el van találva. Bujdosó János jön az udvar alsó végéből, ahol a fásszinben tartott szemlét. Ahogy elhalad Ádám mellett, kérdezi: — Mondja-e? — Hát hiszen — feleli térdenálltából Ádám — majd kitudódik... — Azért — mondja odavetőleg János —, mert van miből válogatni. Ha ez nem alkalmas, ahol a többi. Ez nem sok gőggel, de mégis bizonyos gőggel van mondva. Mert Bujdosónál alku nincsen, ellenben korlátlan a válogatás. Tehát tudja meg Ádám, amit különben amúgy is tud, hogy akár holta napjáig is válogathat a talicskák között, de ha azután kedve szerint valót talált, ne alkudozzon rá. — Hiszen nem is — gondolja magában Ádám, ahogy a felülvizsgálatot folytatja. A vizsgálat ezúttal a csomókra tér át. Ádám a bicskát veszi elő a zsebéből. Alkalmas bicska, hosszú, szükség esetén fegyver is néha, ha nincsen kéznél az ásó, amelynek suhintása nyomán úgy hasad a koponya, mint az alma — szép bicska szóval, tülök a nyele, a végei rézzel vasalva. Csomó van a fában, az bizonyos, mert senki sem lehet teljesen hibátlan. Az a kérdés, hogy könnyen állnak-e a csomók. Mert ha könnyen áll a csomó, kiesik a fából s lyukas lesz a talicska, így tehát a csomók bicskavéggel végigkalapálan- dók, hogy szigorúan állnak-e a helyükön. — Az ördög bújjon belétök — tanácsolja nekik Ádám — ki ne essetök. Mert néha még ku- koricacsév sincsen, amivel bedugnálak. A csomók ilyenkor valószinüüleg fogadalmat tesznek Ádám előtt, hogy soha és semmi körülmények között nem hagyják el sem őt, sem a talicskát. Ez nagyon hihető, mert Ádám azt mondja nekik: — Úgy is akarom. Rendben van. Ádám feláll. Azután lehajol a talicskához és két kézzel fogja meg a nyeleket. Fölemeli a levegőbe. Azután leteszi a kerekével a földre és tolja. Egészen jó menése van neki. Próbál nekifeszülni. Persze ez csak játékból van, mert üres talicskának nekifeküdni: bolondság. Azután megfordul a talicska előtt, kezet vált a fogókon és huzza a talicskát. Elsőrendű követelmény, hogy jó kézváltás lehessen a talicskán, mert enélkül fordulások alkalmával a talicska nem ér semmit. Hogy ez igy lehessen, ahhoz a nyeleknek nem szabad széjjelebb állni, mint ahogy az megkivántatódik. Valóban, e tekintetben sem észlelhető semmi hiba sem. Úgy látszik, mintha ez a talicska a világ összes talicskáinak a királya volna. Felületes bírálat volna azonban az, amely igy a dolgok közepén megállana. Ádám most hirtelen az ereszet falához tolja a talicskát, s odatámasztva, a falhoz állítja. Odaáll mellé és azt nézi, hogy mellmagasságban meddig ér fel hozzá, Hát egészen felér. A faügyek vizsgálata ezzel körülbelül véget is ért. Ádám felkapja a talicskát és most már úgy fordítja meg, hogy nyelével áll a földön. Ádám négy ujját nedvesíti meg a nyelvén s úgy üt a kerékre, hogy pörögjön. Lássuk azt is, hogy miként pörög. Elég jól forog. A pörgés ellen senkinek kifogása nem lehet, hacsak nem kötözkö- dő ember. Tehát most a vastengelyek felülvizsgálata következik. A tengelyek elég jól állanak, a pántok jól forognak. A kerék ráfján nem sok vizsgálat szükséges, mert első tekintetre is megállapítható, hogy egy darabból van, meleg korában húzták a kerékre, minélfogva jól tart. — Hejnye — mondja Ádám a talicskának —, talicskám, talicskám... Könyérkereső társam... Ilyen az elfogultság. Ádám az uj szerszámmal oly baráti viszonyba ereszkedett, annyira megtetszett neki a formája, állása, játéka, hogy im meggondolatlanul, már csaknem birtokba vette. De az önfeledség pillanatait a józan meggon- doltság percei követik — ohó, hát a huzókarika? Lám, mit nem tesz az elhamarkodás. Ádám szigorú vizsgálat alá veszi a karikát. Ez az,- aminél fogva meredek helyre a talicskát felhúzni segít a kubikos társa, a csikónak né- vezett gyerek. Ebbe a karikába akasztja a vaskampóját, annak hát egészen rendesen a fejtől való talicskafal közepén kell lenni. Ádám a karikába akasztja az ujját és úgy nemeli a talicskát a levegőbe. Ebből megállapítható, hogy csakugyan a középen van-e a karika. Mert ha nem volna a karika a rendes helyén, félrebillenne az eszköz. Azonban ott van, egészen ott van. Ez jó. A szege sem kivetni való. Cigányszeg, kétágú. .Ezt Ádám örömmel látja s mikor János újból arra jön azzal a kérdéssel: — Hát mondja-e? Azt mondja: — Ez már az enyém. Fizet és elkezelnek. Ádám tolja haza az utcán az uj talicskát. Derült kedvvel taszítja be az utcaajtón s a talicska csodálatára a házból az udvarra mindenek kijönnek: az asszony, a Janika, a kicsi Etel. Janika fölfogja és tolja. Édös apám — kiáltja —, édös apám! Milyen könnyű! Rovó Ádám az asszonyra néz. Azután büszkén mondja: — Hát hiszen, akit én kiválogatok... ►J* **■* *J* *J* ♦$» VJ* *J» «J* «J» *J» «J* *J* *J* *J* «J» *J* *J* *J* «J* «J* «J* *J* «$» «J» «J* «J» *** *J» «J* «J» *J» «£*.«£« *J* *V NYÍREGYHÁZÁN háromemeletes irodaház építését kezdték meg. Az épületben 120 iroda, két nagy üzlethelyiség és 9 család részére kétszobás-fürdőszobás lakás épül. Az építésnél a szükséges anyagokat hőgépekkel előmelegítik és üzembehelyezik a hatalmas toronydarut is, amely 120 méter hosszú és négy méter széles sínpályán mozog. A toronydaruval egész épületrészeket, nagysulyu elöregyártott elemeket lehet egyenesen a beépítés helyére emelni.
