Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952-10-24 / 1. szám
1 o AMERIKAI MAGYAR SZÓ October 24, 1952 «r-*. • , iEgyről - másról A PÉNZNEK NINCS SZAGA? t-S jff AMERIKAI <gf ^ Masiwdio Editorial Office: 22 East 171h Street, New York 3, N. Y. S7. ■•ipti.i. rare in few Y ífc. Y, and U. S. A. ?4.00.— Cajaada '!*s ■ tő — j/uteign S6 per* year, , ; Fi.Ushed by the Hi:np'l<r.i Daily Journal Association, Inc. 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Second class entry permit pending. . Y.'LASZTÁ.S ELCTT — VÁLASZÚTON Elére keli bocsátanunk, hogy., lapunk pártállásra való tekintet nélkül hajlandó támogatni akármilyen jelölteket, akik ák amerikai nép legsürgetőbb követelései: a koreai hál.o u befejezd ének és az alkotmányadta demokratikus polgárjogok teljes visszaállításának és tiszteletbentartásának é: ekekében állnak ki a választási küzdelmek porondjára,, akár r. . • oiikánusok, demokraták, progresszivek vagy más egyebe... A kortesbeszédek zajongó zsivajában egy dolog bizonya: liberális, demokratikus, progresszív, polgári és munka -barát társadalmi rétegekben szóba sem kerülhet, hogy sz" azat alkat a republikánus párt jelöltjeire adják le, mert a republikánus párt ma is, mint Hoover idején, a reakció, a legnagyobb pénzérdekeltségek, a jobboldali zsélsőségek fel- lejára. Az amerikai nép nem várhat tőle semmi jót, bármiféle ígéretekkel is igyekszik ámítani a népet. Kérdés csak az irányban merült fel a fentjelzett kö- rökban, hogy a demokrata .párt vagy a progresszív párt jeli éjeire szavazzanak-e. A novemberi választások összes kérdései közül a koreai h í’.oru befejezésének a kérdése az, amely az ország népét a legjobban izgatja. A választási harcok elindulásánál sem a republikánus, sem a demokrata párt nem erre vetették a f hangsúlyt. Azóta azonban nemcsak a különféle közvéle- n Irykutató intézetek és az ország helyi közhangulatának megvizsgálása mutattak arra, hogy legelsősorban erre a kérdésre várja a szavazó polgárság a választ, hanem már a n gvlapok, az üzleti és politikai élet vezető folyóiratai is r. kényszeredtek a tények el tagadhatatlan nyomása alatt, hogv beismerjék a kérdés minden mást túlszárnyaló fontosságát. Jegyezzük meg a teljes tárgyilagosság kedvéért, hogy c progresszív párt ennek a kérdésnek adott központi hetyet a ,útprogramjában. A választási kérdések tisztázási folyamatába talán I. F. Stone, a “The Daily Compass” nagynevű rovatirója “keltette a legnagyobb zavart, amikor azt állította, hogy Vincent Ka Jinan, a progresszív párt elnök jelölt je és hívei voltaképpen á republikánus párt választási győzelmét segítik elő. í . rt szavazóikat — szerinte — csakis a demokrata párt hi > i közül vonnák el és igy amennyivel csökkennének Steven ser. esé'yei, annyiban erősödne a republikánus Eisenhower, í z a tótel teljesen hamis. A republikánusok kihasználják i ievensen baklövéseit iía a demokrata párt ezekben a választásokban vesz" t no, annak nem a progresszív párt, hanem saját maga vo1 r az oka és nődig azért, mc’t kampány vonala elhibázott. 1 {, mpányvonal helyessége a koreai háborúval szemben tanu s 'ott állásfoglalással mérhető meg. Stevenson a választó' f n/delmek jelenlegi izgatott állapotában egyre leplezetlenek 1 1 helyesli a koreai háborút, amelyet az általa száz száza lékra fedezett Truman-kormány indított el. A repubiikánu- s \ észrevették ezt a baklövést és kihasználták. Eisenhower l em egv kiielenlcsé* a háború ellen foglalt állást és a 1 uman-kormány hadi költségvetését “tiszta őrület”-nek mi- r> sjfette. A Stevenson ie>e^ vonalával szemben a republi- k nusok, (akik a hűvös- és tüzes háború profitjából a nagyobb részt vágják zsebre) már-már mint háboruellenes 1 rí kaparintják meg a nép bizalmát. Nem mintha valóban a háború befejezését akarnák! Eisenhower már a nép há- 1 orüellenes hangulatára spekulált, amikor azt hirdette, hogy vonjuk ki csapatainkat Áriából és engedjük “az ázsiaikakat harcolni az ázsiaiak ellen” és Amerika legfeljebb csak támogassa azt a csoportot, amely a “szabadság” oldalán küzd. A demokrata párt választási tévutjára még a “The Nation” is felhívta a figyelmet, noha ez a liberális folyóirat is Stevenson mögé sorakozott fel a három nagy szakszervezeti munkásszövetséggel együtt. Arra figyelmezteti a demokratákat, hogy saját érdekükben hagyjanak fel a háborús uszítással, mert ezzel csak eltávolítják maguktól az amerikai népet. Meg hogy csak azzal verhetik vissza Eisenhowert, a “béke”-jelöltét. ha még a tekintélyen esett csorba árán is inkább a fegyverszünet mellett hangoztatnák állásfoglalásukat. Majd arra buzdítja a The Nation Stevensont, hogy a d presszió leküzdése, az adók csökkentés, a bérek és árak kiigazítása. a kisjövedelmű munkások érdekében emeljen lándzsát, más szóval, még a roosevelti programon is tulme- n en az alsóbb néprétegek érdekében kardoskodjon. Végül a ú Stevenson féktelen izgatását illeti, a kommunizmus el- I a liberális folyóirat figyelmezteti a demokrata elnökjelöltet, hogy akármit csinál is, akármit igér is, ne remélje. Az amerikai népnek azt akarják beadni, hogy a korrup- i -lót, az összeférhetetlenséget és a különleges befolyások ér- énvesifósét a kormányra ki fogják söpörni, ha Eisenhowert áiasztják meg elnöknek. Ezen mi csak csodálkozni tudunk, meri: Theodore McKeldin, Maryland kormányzója, aki Eisen j owert jelölte Chicagóban, egy 7,000 dolláros ajándékot ka pott, amelyet csak akkor adott vissza, amikor nyilvánosságra ■.érült a dolog. , Thomas E. Dewey, N. Y. állam kormányzója, (a Duvi. ahogy a magyarok Amerikában népiesen nevezik), akit : legtöbb felelősség terhel Eisenhower jelöléséért, nem más mint az az ember, akiről Joe Hanley volt kormányzóhelyettei kijelentette, hogy alig két évvel ezelőtt ő beszélte rá Han eyt, hogy lépjen vissza a kormányzósági választásoktól éi mnek fejében Duvi pénzügyileg gondját fogja viselni. Richard Nixon szenátor, akit Eisenhower “fiam”-na! levezett és aki Eisenhower mellett alelnök jelölt, 18,000 dol- rt kapott üzletemberek egy csoportjától, amelynek vezető- i kijelentette, hogy Nixon “azt csinálja, amit mi akarunk.” Robert Taft szenátor, aki most Eisenhowernek kerteseik, 1950-ben egy olyan kortessel dolgozott, aki beismerte, agy 1.37,000 dollár kampánypénzt kezelt, amelyről nem is ett jelentést illetékes hatóságoknál. És maga a tábornok 888,303 jövedelmet mondhat majáénak az utolsó 10 évben, amiből az adó levonása után meg^ naradt neki 554,694 dollár nem éppen száraz kenyérre. És a demokrata párt? Amely a Truman éra alatt azonos dt a korrupcióval? Róluk aztán igazán nem érdemes szót esztegetni. A BANKÁROK IKE-OT SZERETIK J. A. Livingston, pénzügyi riporter, aki az amerika >ankárszövetség Atlantic Cityben tartott 78. konvenciójá ól küldött tudósításokat a republikánus philadelphiai “Even- ng Bulletin” számára, a következő megfigyelését jegyezte a •' “Némelyik bankár a kabátja hajtókáján viselte szivét sak “I Like Ike”-jelvényeket lehetett látni. Egyetlenegy evenson-jelvénvt nem láttam.” SZOCIALIZMUS MILLIOMOSOK SZÁMÁRA A nagyiparosok augusztus havában 3 billió dollárral ibb árucikket adtak el, mint júliusban, jelenti a kereskedei- i minisztérium. Az előző hónapban eszközölt 22.9 billió ollár értékű eladásaik is 400 millió dollárral múlták fölü z 1951 augusztusában történt eladások végösszegét. Ezt nevezi a republikánus párt és a nagyiparosok or- zágos szövetsége “belopakodó szocializmus”-nak! hogy túl fog tenni McCjjrthyn, aki a republikánus párt fasiszta törekvéseinek és vörösfalásának előcsal ára. Az igazság kedvéért le kell szegeznünk, hogy e«rvedii! ■ progresszív párt és azok országos jelöltjei Mr. Hallinan és Mrs. Bass léptek fel kezdettől fogva következetesen a koreai háború azonnali beszüntetése mellett. Az a tény, hogy ét héttel a választások előtt Amerika minden közvéleménykutató intézete egyhangúan arra a megállapításra jut. hogy a koreai háború a döntő kérdés Amerika népe élőt bizonyítja, hogy a nép pulzusán tartják kezeiket, tudják mi fáj az amerikai népnek és tudják mit óhajtanak. A rájuk dott szavazat kétségkívül a legtisztább és legbátrabb kifeje- .ése lesz népünk békevágyának. Lapszemle Az Amerikai Magyar Népzava október 22-i számának gyik vezércikke nagy örömlel kommentálja a McCar- an-bizottsúg döntését a KP •Ilon, csak azt felejti el megírni, hogy a nácik, Hitlerek s a KP törvényen kivülhe- vezásévei vezették be sötét- miékezetü uralmukat. Az Ember (New7 York) október 18-i számában nagy vezércikket irt Göndör Ferenc azzal a címmel, hogy: “Truman és Stevenson egymás '-’“llett.” Mi nem vagyunk biztosak benne, hogy Stevenson büszke lesz erre az egymás mellett való szereplésre, nemcsak azért, mert megválasztási esélyeit nagyon rontja éppen az, hogy Truman az egyik kortese, hanem azért is, mert megválasztása esetén nyakig ülne a szószban, a koreai háborúban, amelyet Truman indított el. Egy másik első oldalas ilekben ez a lap gváilölettöl abzó szíjjal hűségesen isszhangozza az amerikai ■akciós sajtó felháborodását ''vai Józsefnek a-: uj pesti Kossuth-szobor felavatásánál mondott beszéde miatt, a- melyben Révai azt fejtegette, hogy a mai magyar rendszer valósítja meg Kossuth Lajos demokratikus álmait. A Bérmunkás (Cleveland) október 18-i száma elősolda- las cikkben számol be arról a 150 millió dollárról, amelyet a két nagypárt költ az amerikai nép félrevezetésére. Az Amerikai Magyarság (Bridgeport) október 17-iki számának első oldalán nagy betűkkel Írja, hogy “Kiutasítják (aztán egész apró, alig olvasható betűkkel) : a polgárjogot nyert gengsztereket és a (megint még nagyobb betűkkel) : kommunistákat”, hogy a két nagybetűs sor között szinte láthatatlanná ~ tegyék a gengsztereket, akikért nyilván fáj az újsütetű sajtóförmedvény szive. A Magyar Hírnök (New Brunswick) október 16-iki ■zárnának első oldalán van "V cikk, amelyben Ridgway tábornokot idézve az áll, ogv: “Háborús veszély egyelőre nem fenyegeti Európát, legalább is az oroszok nem adják jelét annak, hogy tá- oadásra készülnek.” •Háttá. egv másik cikkben nedig ezt olvassuk: “Adlai S. Stevenson kormányzó demokratapárti elnökjelölt azt mondotta, hogy az oroszok ma már nem olvan aggresszi- vek...” Mi az? Mi az? A Magyar Hírnök nem fél, hogv a Me- Carran-féle felforgató tevékenységeket ellenőrző bizottság ráfogja, hogy egy gyékényen árul a Szovjetunióval ?
