Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)

1952-12-26 / 10. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 26, 1952 Am in ondó vagyok... . Szebenyei József rovata-------------­Nem mondhatjuk, hogy nem kaptuk meg a magunk ka­rácsonyi ajándékát, értve mi, a munkások és a haladó gon- dolkozásu úgynevezett progresszivek általában. Pont a Ka­rácsony előtti napon, december 24-én kaptuk kézhez az úgy­nevezett McCarran törvényt, ami aznap lépett életbe, mint­ha a drága jó ajándékozók kiszámították volna, hogy pont karácsonyra jöjjön a meglepetés és legyen a munkásnép, az idegenben születettek, plá­ne még nem is polgár idegenek bolclogak már egy nappal karácsony előtt. Jó lesz őket re­gisztrálni, — nehogy a százezerszámra be- bocsátótt nácik, nyilasok, falangisták, fa­siszták — még elfelejtsék valahogy, hogy ők is milyen szépen, rendszeresen iktatták be a munkásokat, a nem-polgárokat, pláne az ze enyei - idegeneket, no meg a munkásvezéreket az ő boldog idejükben a Hitler, a Mussolini, a Száiasi meg a Hor­thy alatt. Ez a szép és újszerű “szabadságot” hozó nagy­szerű, uj törvény hűségesen lemásolja a fasiszta rendszerek gyönyörű vívmányait és teljesítményeit. Amikor én tanul­tam gyerekkoromban a newyorki iskolában az Egyesült Ál­lamok polgárainak közös és egyéni szabadságjogait, egész másként nézett ki a dolog. Olyan büszke voltam rájuk, hogy boldogan meséltem el az édesapámnak, aki a nagy alföldön járt iskolába, még zöld bevándorló is volt, hogy micsoda nagyszerű, szabad ország ez, ahhoz a Ferenc Jóska ország­hoz képest, amit nem régen hagytunk ott a grófoknak meg a báróknak. Iszonyú büszke voltam az uj hazámra, — aztán még nagyon sokáig, — sőt, még hét évvel ezelőtt is és noha a Truman megvétózta ezt a borzalmat, mégis neki, meg az ő szellemének, az ő reakciós, háborús készülődéseinek tulaj­doníthatjuk csak, hogy egy ilyen törvényt megszavazott a Kongresszus még az ő vétója ellenére is. Azt a képviselőházat, no meg javarészt a mait is, meg az újat is, a hét év óta folyó tisztára csak a “big business” agitáció, munkásellenes, háborús propaganda szülte, mint az szülte azt a különös körülményt is, hogy az uj Eisenhower- kormány nem t’om hány tagja a General Motors, a Bethle­hem Steel, a Wall-Street-i bankárok s igazgatók sorából ke­rül ki. Nagyszerű munkástörvények, magasabb munkabérek, jobb megélhetési lehetőségek fognak kikerülni egy olyan pompás kormány alatt, egy olyan kongresszusi többség ke­zéből, amely a legmilliomosabb munkaadókból, harácsolók- ból, állította össze a maga adminisztrációját, meg a Kong­resszusát. Képzelje kedves olvasó mint fog a General Motors volt igazgatója (és jelenleg csak egyik haszonhúzó tulajdo­nosa) versenyezni a Bethlehem Steel haszonhúzójával, hogy emeljék a munkabéreket, emeljék az úgynevezett életstand­ardot, amire olyan büszkék az urak, mintha ők lettek volna az elsősorban, akik ódáié: is emelték, ahol ma van. Mintha nem verekedtek volna ellene kézzel-lábbal évtizedek óta. De most büszkék arra, hogy az amerikai munkás éietsandardja magasabb mint az európaié. Most aztán végre révbe jutot­tak. Mindjárt itt van nekik kéznél a Taft-Hartley törvény, ami megköti a harcoló munkás kezét-lábát, aztán jött ez az uj, McCarran vacak és majdnem teljessé tette a szegény ember szabadságát, de ha esetleg nem, majd hoznak ezek a jó urak újabbakat és szebbeket és már látom amint becsuk­nak mindenkit, ha háromnál többen állunk egy utcasarkon és beszélgetünk a papagályokról, akár a megboldogult Hit- leréknél, a boldog német hazában. Ugyanis egyik McCarran vezet a másikhoz, ott kezdik, hogy regisztrálni kell és ott végződik, hogy Washington, Jefferson meg Lincoln forognak a sírjukban. Meany, az AFL uj elnöke, már ki is jelentette, hogy nem fogják a Taft-Hartley eltörlését, visszaszívását követelni, ha­nem csak némi változtatásokat óhajt eszközölni rajta az American Federation of Labor. Szegény boldogult William Green is igy akarta volna. Az ő szelleme ott él a Meanyk kö­zött és amig tízezer újság közül 9,997 a Heart lapok szelle­mében tébolyitja a munkásokat és azok a maguk temetését szavazzák meg majdnem minden választáskor, mit lehet vár­ni? McCarrant meg a Joe McCarthyt, a nagyipar képviselőit minden miniszteri székben és végül börtönbe mindenkivel, aki nem hajlandó elfelejteni és megbecsteleniteni a Füg­getlenségi Nyilatkozat elveit. A HUNGARIAN GARDEN ÉTTERME S BÁRJA 1528 Second Avenue, New York City (a 79-ik utcánál) pompás magyar estéket biztosit Finom ételek, remek cigányzene, nagyszerű műsor, a legjobb társaság és valódi magyar hangulat várják minden este önt és barátait a “GARDENBEN” Kitűnő vacsora $1.85 • Csirkevacsora $2.25 — LEGFINOMABB BOROK ÉS EGYÉB ITALOK — Asztalrendelés telefonon: REgent 4-9670 RAGYOGÓ MŰSOR, NAGYSZERŰ CIGÁNYZENE. Zettl Laci tulajdonos FERENTARIBAN — Romániai riport — Bukarest uj munkásnegye­dében, Ferentariban járok. Az októberi délután napsüté- I se mosdatja a hömpölygő- S hullámig, tömeget a tágas ut- I cákoú. •‘Gyermekek énekszavát j hallom ; * pirosnyakkendős ut- I -törőkét látok. Jókedvű fiata- ; lók pergő beszélgetése, autó­buszok és villamosok csilin- gelése parttalan zenében ol­vad össze. Nevetős arcú vá­sárlók jönnek ki az áruval zsúfolt boltokból. Férfiak, 1 asszonyok haladnak tova sza-* ] tvorokkal és kosarakkal. Ba- ! bakocsikat tolnak; babako­csik gördülnek előre -a jár­dán, és, mintegy vezényszó­ra, szétnyílik a kavargó tö­meg, hogy utat engedjen a gőgicsélő, apjuk, anyjuk felé kapkodó csöppségeknek, i Itt, ezen a tájon, nemrég I földbevájt odúkban, kalyi­bákban tengődtek ezrek és ez­rek. Nemzedékek sorait tize­delte a járvány, az Ínség. Ha feltámadnának a nagyapák, ámuldoznának a magasba- szökő épületóriásokon, hu­nyorognának és azt monda­nák: — Csoda esett. — Va­lóban csodálatos változás esett, szabadságban élnek az emberek, akárcsak nálunk; elméjük és szorgalmuk máról holnapra megváltoztatta a föld arculatát; máról holnap­ra uj kerületek születnek és — uj, öntudatos emberek. Az élet néhány rövid esztendő múltán gyors ütemben el­hordta a kalyibákat. Az el­nyomatás -és* a nyomor mély-, ségeiből feljöttek a napvilág­ra mindazok, akik ma szor­galmasan építik a házakat a maguk gyönyörűségére és használatára. Mindenki arra törekszik, hogy lakályossá varázsolja otthona tájékát. Hatalmas épületsorok néz­nek rám a kegyetlen emléke- ! zetü nyomornegyedben; csi­nos munkásházak, virágok­kal diszitett ablakok, az uta­kon apró facsemeték. Bár­merre lépjek is, mindenütt tisztaság és rend fogad. Egészséges arcú felnőttek, pirospozsgás gyermekek ve­rődnek csapatba, amint meg­tudják, hogy Budapestről jöt­tem. Felcsillan a szemük és örömmel vezetnek házról- házra, meg akarják mutatni, mit adott nekik az élet. Erről a tájról indulnak gyárakba, hivatalokba a ter­melő, alkotó emberek; biz­tonságos léptekkel róják az utat, tisztán látják, hogyan bontakozik ki szorgalmuk gyümölcse: a szocialista jövő. A könyv az újság mindenna­pos szükségletükké vált, olyan, akár a kényéi*. A szo­cialista elméleti könyveket komoly elmélyedéssel tanul­mányozzák ; örömmel olvas­sák a szépirodalmi müveket. Büszkélkednek könyveikkel. Fiatal és öreg egyaránt arra törekszik, hogy minél jobban megismerhesse a betűk nagy­szerű birodalmát. ' Emlékeznek az embertelen múltra; nem felejtenek, nem is akarnak felejteni, unoká­iknak is elmondják, milyen sorsban éltek; megtanítják a félszabadulás után született utódokat, hogy nincs becse­sebb kincs, mint a munka MEGKEZDŐDÖTT A McCARRAN-ÉRA (Folytatás az 1-ső oldalról) vény értelmében a 14-éves és azoknál nagyobb gyermekek is kötelesek nyilvántartatni magukat és ujjlenyomatot adni, mint lehetséges “ve­szélyes” egyének. Tudják-e, hogy a McCarran-Walter-tör- vény rendelkezései alapján 14 millió amerikairól kell majd ujjlenyomatot készíte­ni, nyilvántartásban állni és magukkal kell hordani politi­kai utlevelelüket, hogy kí­vánatra felmutassák? Nem véletlen, hogy a kül-1 földiek nyilvántartásáról szó­ló 1940-bes Smith-törvény ér­telmében először a koreai há-j borút legjobban -ellenző bal-1 oldal ellen indították meg a; hajszát. Azonban minden, olyan törvény, amely “másod-i osztályú” állampolgárságot teremt külföldiszármazásuak ellen, egy-kettőre az egész amerikai nép szabadságjogai­nak elvesztését is eredmé­nyezi, amint ezt már Thomas Jefferson is leszegezte annak idején az .“idegenek és lázi- tás elleni” törvényekkel kap­csolatban. A “külföldiszármazásuak kérdése” az amerikai dolgo­zóosztály alapvető védelmi kérdése is, beleértve szak- szarvezeteket és politikai i szervezeteket is. A szó szo­ros értelmében, és nemcsak képletesen, lehetetlenség lesz az amerikai munkásosztály­nak vagy a nép egészének i megőrizni az amerikai alkot-j mányt az elkövetkező évek-j ben, ha megengedik a sza-j badság elpusztitóinak, hogy) előbb a külföldiszármazásuak alkotmányát megsemmisítsék. I Megfoszthatják a szakszervezeteket) Nincs Amerikában olyan szakszervezet, műhely, bá­nya vagy fonoda, ahol kül- földiszármazásu munkás ne dolgozna együtt ittszületett munkástársaival. Sztrájkokat lehet megtörni vagy szétzül­leszteni, szakszervezeteket le­het megrohanni, megosztani és megfojtani azzal az egy­szerű eszközzel, hogy szét­választják a külföldiszárma- zásut az ittszületettől, meg lehet semmisíteni az ittszüle­tett munkások jogait azzal, hogy álomba ringatják őket, miközben kíilföldiszármazásu társaiktól elrabolják jogai­kat. Lehetetlenség lesz a békét eredményesen megvédeni az országban, ha 14 millió ame­rikainak és családjaiknak szá­ját felpeckelik, ha terrorizál­ják őket vagy zsaroló fenye­getésekkel elhallgattatják a koreai háború és hasonló kér­dések felől. Ezzel egycsapás- ra teljesen tehetetlenné te­hetnék az amerikai családok egyharmadát, hogy a béké­ért harcoljanak Koreában vagy bárhol a világon. Amint Abner Green, a kül­földiszármazásuak országos védelmi szervezetének ügy­vezető titkára mondta nem­rég, az “angolszász faji fel­sőbbrendűség”, az “idegenek utján fenyegető veszély” ba­bonája bevált és halálos fegy­ver az egész amerikai nem­zet jogainak eltiprására. Az amerikai élet megrontásában ez ugyanazt a szerept játssza, mint az “idegen zsidó” me­séje játszotta Németország­ban. A fehér faji felsőbbren­dűség dögletes mocsarából nőtt ez ki, amely nemzedéke­ken keresztül útját állta az amerikai egység és demok­rácia teljes kifejlődésének. Nem kell ezt bővebben fej­tegetni. Az amerikai szabad­ság ellen intézett vészjósló támadás, amely 1952 decem­ber 24-én, Karácsony előesté­jén kezdődött, voltaképpen egy hátsó lépcsőnél szőtt ösz- szeesküvés a demokrácia el­len Amerikában. Oly gonosz és alattomos dolog, hogy óriási arányú népi ellenállást váltott ki. Mindenféle politi­kai árnyalatú szervezetek hördültek fel egymásután a McCarran-Walter törvény egyik vagy másik rendelke­zése ellen. Mindazonáltal távolról sem hisszük, hogy hazánk sza­badsága ellen rendőrállami összeesküvést szövögető ele­mek már zsebükbe dugták az országot. A januárban össze­ülő uj Kongresszus olyan nagyszabású ellenállásba üt­közhet, amely már kifejezés­re jutott a munkásmozgalom­ban, a katolikus egyházban, a néger és más népi szerve­zetek százaiban. Egyetlen de­mokratikus jogct sem szabad feladni. A zsarnokoknak min­den okuk megvan, hogy fél­jenek a néptől. Csak arra van szükség, hogy a nép tudat­lanságát világosítsuk fel, fé­lelem helyett bátorságot önt- szünk a szivekbe, a “kommu- nistaelleneeseség ” mérgezett hazugságai által okozott meg­oszlás és széthi zás helyébe neveljük bele az összees ame­rikai ember egységét tekin­tet nélkül politikai felfogás­ra, közös örökségünk védel­mére. Folyik a harc az ame­rikai demokráciáért. Győzhe­tünk és fogunk is győzni. A közelgő uj Kongresszusban a McCarra-Walter- törvény el­törlése mindnyájunk számára a küzdelmek élvonalában leg­elői áll. • Miután ejtőernyőn kiugrott 13 amerikai katona­utasa, egy angol radirepülőgép ráesett eg franci i farmházra, megsebesítvén 3 alvó lányt. és nincs olyan gonosz hata- talom, amely megfoszthatná őket a munka szeretetétől s a meglelt és a továbbépülő emberséges élettől. Ferentari bámulatos méretekben gaz­dagodik és fejlődik. Villany- világítás, gáztűzhely, fürdő­szoba., kényelmes lakás jelzi, hogy a szocializmust megva-, lósitó emberek otthona ez a| táj. A tudomány és a művé­szet ósarnokaibar azok ülnek, akik a csarnokokat építették. Parasztok, hegyi akók, alkal­mi munkások szakmunká­sokként dolgozni k; gyerme­kekkel együtt tanulnak éá nem röstellik, hcgyha a fia­talabbak tanítj ál őket. Keszthelyi Zoltán. 2

Next

/
Thumbnails
Contents