Reformátusok Lapja, 1972 (72. évfolyam, 1-7. szám)
1972-06-01 / 6-7. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 Készülődés Egyesületünk 29. Közgyűlésére Néhány nap választ el már csak Egyesületünk közgyűlésétől, melyet az állami törvények és Alapszabályunk rendelkezése szerint négy évenként tartunk. Közgyűlésünket igazgatóságunk határozata szerint június 25-ével kezdődő héten Ligonierban tartjuk, ahol Egyesületünk testvérsegítő szeretetszolgálatát, gyermekeink, árváink, öregeink gondozását összpontosítottuk, s ahol ezt az áldásos munkát nagy áldozatok árán fél-évszázad óta végezzük. Ide várjuk június 25-én Egyesületünk hivatalos képviselőit, delegátusait, akik Egyesületünk egész tagságát vannak hivatva képviselni és Egyesületünknek jövőjét munkálni. A Közgyűlés tárgya természetesen első sorban az elmúlt négy évről szóló számadás lesz, amikor a központi elnök és főtisztviselők számot adnak arról, hogy az elmúlt négy év alatt hogyan sáfárkodtak, megőrizték-e a reájuk bízott kincset. Fejlesztették és gyarapították-e az amerikai magyar reformátusság- nak és magyarságnak ezt a hatalmas közös alkotását, az Amerikai Magyar Református Egyesületet? Amely bár református alkotású és jellegű, de benne — testvérsegítő intézmény lévén — az egész amerikai magyarság vallásfelekezeti különbség nélkül talál egymásra, és együtt, egymásért, közösen végzi a testvérsegítésnek és szeretet-szolgálatnak csodálatos munkáját. A számadatok halmazán tehát túltekintve, amely ma egy 17 millió dolláros intézmény komplikált vezetéséről, kezeléséről, befektetéseiről fog beszámolni — sohasem szabad elfeledkezni arról, hogy mi nekünk az Amerikai Magyar Református Egyesület? Mit tett és mit áldozott a mi magyar és református népünkért? Minden nagy magyar közös ügyért? Itteni és óhazai népünkért? Egyházainkért, ifjúságunkért, árváinkért és öregeinkért? Milyen hatalmas alkotásokkal írta be nevét az új haza történetébe? Nehéz volna felsorolni azokat a jótéteményeket, amelyekkel Egyesületünk az elmúlt 75 év alatt az amerikai magyar reformátusságot és az egyetemes magyarságot szolgálta. Csak néhányat említek meg: jelentős anyagi támogatással részt vettünk több mint 100 templom megszervezésében és felépítésében. Több mint 7 millió dolláros alacsony kamatozású kölcsönnel iskolák, egyház-társadalmi épületek, kul- túr-központok, idős nyugdíjas testvéreink számára jutányos apartmentházak, nyugdíjas telepek (California, Miami) építésében. Ifjaink támogatására, tanulmányi segélyek, ösztöndíjak, ifjúsági táborok, cserkészek, vasárnapi iskolák, nyári iskolák támogatására megszámlálhatatlan ezreket költöttünk. Az amerikai magyar intézmények: az Amerikai Magyar Szövetség, Hungarian Studies Foundation, négy egyetemen a magyar tanítás segélyezésében, minden közös magyar ügy támogatásában első helyen vette ki részét Egyesületünk. Az óhazai magyarság nyomorának enyhítésére az I. Világháború után vagyonának egy-harmadát adta oda a hadifoglyok hazaszállítására, segély akciókra. A két világháború, az 1956-os forradalom menekültjei (DP. és Refugeek) segítésében elsők voltunk. Bethlen Otthonunkban 56 menekültet, odahaza 300 árvát tartottunk el és neveltünk. Az árvíz- károsultakra, Szív-Tüdő gépre stb. súlyos ezreket áldoztunk. Mi sohasem voltunk rideg üzleti vállalkozás, hanem testvérsegítő intézmény voltunk, s azok akarunk maradni a jövőben is. Más biztosítók kifizetik a biztosítási összeget, egy centtel sem többet. Mi milliókat költöttünk az előbb említett célokra, s mégis, vagy talán éppen ezért megsegített minket az Isten. Közös kincsünket naggyá és hatalmassá tette. Van központi székházunk — a Kossuth Ház — az ország fővárosának legszebb helyén, Bethlen Otthonunk Ligonierban gyermekeink és öregeink számára. Ma annyi a felvételre váró öregek száma, hogy újabb “Nursing Home”-t kell építenünk 1 millió dolláros költséggel, melynek terveit elkészítettük, s a Közgyűlésnek kell jóváhagynia. A sok baj, küzdelem, áldozat, megpróbáltatás között megsegített, megtartott és megáldott minket az Isten. Közgyűlésünk elé Isten és ember előtt nyugodt szívvel és lelkiismerettel állunk számadásra. A reánk bízottakat eskünkhöz híven megőriztük, megtartottuk, fejlesztettük és gyarapítottuk. ígérni merjük, hogy ezekről a feladatokról és szolgálatokról a jövőben sem fogunk megfeledkezni. A múlt sok-sok áldott tanulsága legyen útmutatás egy még szebb jövő kiépítésére. A Közgyűlésnek szembe kell nézni a mai megváltozott körülményekkel. Azokkal a követelményekkel, amelyek elé a mai modern és komplex társadalmi és gazdasági helyzet állítja a fraternális, testvérsegítő intézményeket. A szövetségi és állami követelmények, adók, osztály-élet újra elevenítése, Alapszabályunk korszerű módosítása, stb. J 3 Központi tisztikarunk és igazgatóságunk a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodva készíti elő javaslatait és terjeszti a közgyűlés elé. A közgyűlés delegátusainak a felelősségük teljes tudatában kell meghozni döntésüket ezekben a fontos kérdésekben, annyival is inkább, mert határozataik nemcsak Egyesületünk, hanem az egész amerikai magyar életünk jövőjére döntő befolyással lesznek. A mindenható Isten áldja meg tagságunk egészének előkészületeit Egyesületünk nagyjelentőségű közgyűlésére. A 75 esztendős dicső múlt után mi Istenbe vetett hittel és bizalommal készülünk Egyesületünk 29-ik Közgyűlésére, mert hisszük, hogy delegátusaink bölcs döntései Egyesületünknek és magyarságunknak még egy szebb, dicsőbb jövőjét fogják munkálni. “Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Dr. Békij Zoltán
