Reformátusok Lapja, 1972 (72. évfolyam, 1-7. szám)
1972-04-01 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 “Lovamat kötöttem piros almafához, Magamat kötöttem gyönge violához. Lovamat eloldom, amikor a Hold kel, De tőled, violám csak a halál old el.” A vidám dalokat bujdosó és betyárénekek váltják, az énekes együtt kesereg a földönfutóval, a betyárral és a meggyilkolt Rákóczi katonával. “Megölték a Basa Pistát, Fejedelem katonáját. Út szélin hóttan találták, Lengyelországnak határán ... Életimet feláldoztam, Vezérim megoltalmaztam, Hazám határin megálltam, Gyilkosokkal megcsatáztam...” Köszönjük Püskiéknek munkájukat, bátorságukat, kitartásukat, művészi ízlésüket. És köszönjük Jancsó Adriennenak, Béres Ferencnek és Kecskés Andrásnak a magyarságunkban, emberségünkben megújító művészi élményt. Kérjük fel őket minél több előadásra, a “Földédesanyám” mellett a modern magyar irodalom bemutatására s ifjúsági előadásokra is (Jancsó Adrienne a mai magyar költőknek is egyik legművészibb előadója, Béres Ferenc énekművészete mellett kiváló furulyaművész is, Kecskés András önálló lantszámokkal is bámulatba ejti hallgatóságát.) Merítsünk bőven és bátran e mélyről fakadó “tiszta forrásból”. Magyar megmaradásunk útján éltető jóízű kenyér ez a műsor! Dr. Nagy Károly ♦ ■^fjalozás Mint egykor a bibliai özvegy, odavetem e két filléremet. Te látod, Uram, több pénzem nincsen. Ennyi volt csupán .. . Legyen a Tied! 1941 Vitéz Ferenc-------------*• » ------------"KÜLMISSZIÓ” Nem klasszikus értelemben akarom használni ezt a címben szereplő szót, hanem arra gondolok, hogy a telepünkön, Olooseosban, évek óta végzett evangéliumi munkához képest külmissziót jelent, amikor elmegyünk út- talan helyekre terepjáróval, vagy gyalog, és olyanokkal találkozunk, akik még soha nem hallották Jézus nevét sem, s először beszélhetünk nekik a Megváltóról. Péntekenként telepünk egészségügyi részlege kijár egy távolabbi helyre, ahol egy kis faházban tartanak egészség- ügyi rendelést. Julika is résztvesz ebben. Különös élmény volt látni, amikor az úton várakozó betegeknél megállnak és megvizsgálják, kötözik, kezelik őket az útszélén. A súlyosabb betegeket pedig a Landrover elhozza telepünkre, ahol van egy négy ágyas “kórház.” Mikor én is együttmentem a Landroverrel, akkor indulás előtt kellett fél hétkor elvinni kislányunkat a 23 kilométerre levő iskolába és este hét óra után tudtuk hazahozni. így inkább a mi kocsinkkal viszem el az iskolába, és Oltopesiből, az egészségügyi rendelőtől megyünk tovább a Landroverrel. Kis csoportunkban van Sámuel az evangélista, Eliot az állatorvosi szaksegítő és Rafael a külterületi munkás. Ez utóbbi azt szerette volna, ha az állataikkal levő masszá- j okkal találkozva először imádkozzunk velük. Belátta azonban, hogy ezt nem tehetjük meg addig, amíg nem mondjuk meg nekik, hogy mi az az imádság és Kihez beszélünk ilyenkor. Első találkozásunk végén azonban legtöbbször sor kerülhetett erre. Igazán örömhírként fogadták az új hírt, az örömhírt legtöbben és szívesen mondták: “Karibu Jesus,” ami azt jelenti gyere be, szívesen fogadlak. Állatbőreiken heverésző öreg masszájok és a körülmetélési szertartásra hosszú ideig készülő serdülő fiúk, a vadonban pecsenyéjüket sütögetve, szívesen fogadták a láthatatlanul jelenlévő Életátformálóról szóló üzenetet. Elgondolkoztatott, hogy mit jelent ez az átalakulás valóban. Ezeknek a fiúknak nemcsak a fejük vörös agyaggal van bemázolva, hanem hemzsegnek az élősködők lárvái némelyikük fején. De mi van belül e fejben? Milyen hatások érik, hogy büszke örömmel várja a felnőtté avatás számunkra borzalmas szertartását, amikor arcrándulás nélkül tűri testének megcsonkítását, ami szennyes környezetben halálos veszélyt jelent. S ez nemcsak a fiúk, hanem a serdülő lányok sorsa is. De a keresztyén fiatalok gondolkozása is lassan változik. Hiszen most tisztelt meg egyik masszáj fiatal barátom a telepen azzal, hogy elmondta örömét. Elmegy az általa nagyon szeretett lány szüleihez, hogy mintegy kétezer forint foglalót adjon mátkájáért és később tíz tehenet fizessen, ha feleségül veszi. Azt gondoltam, hogy akkor itt fognak együtt lakni, mivel rendes szolgálati lakása van. Ezt azonban elhárította. Szüleihez megy az asszonyka dolgozni, hogy így férje családját szolgálja. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy tulajdonképpen családi mezbe öltöztetett rabszolgaság ez. Ők azonban sok mindent másképp értékelnek mint mi. Három porig égetett települést találtam a közelmúltban. Valaki, egy fontos személy, meghalt a manyattában, s ez indokolja a teljes elköltözést. Másik két távoli helyen pedig nagy fű környezetében találtunk most elhagyott két nagy települést teljesen üresen. Talán vizet mentek keresni és ott telepednek meg. Bizony nagy segítség lesz, ha telepünk a közeljövőben víztároló építését teszi lehetővé környékükön. Ehhez azonban a környékbeliek munkájára van szükség. Ezt, hogy munkával lehet elérni valamit, próbáljuk megértetni velük. Teljesen új gondolat a számukra, hogy a legelő javításáért tegyenek valamit. Az igaz, hogy sok tényező hátráltatja ezt. A rengeteg vadállat legeli le a jó legelőt sokszor. E fejlesztés előtt álló részeken nincs kijelölt legelőterület, hanem mindenki odamehet, ahol jó legelőt talál. Közvetlen segítségünk azonban, hogy tenyészbikaborjút cserélünk és tenyészkost. Szívesen fogadják Eliot tanítását az állatgyógyászati szerek használatáról. Nem az állatok minősége, hanem a száma fontos számukra, mert ez ad tekintélyt. A jószágot családtagként kezelik, kicsinyeiket a kunyhóban tartják. Nagyon nehéz megértetni, hogy most, amikor a jó legelő után kövérek az állatok, és igen jó áron lehetne eladni a hízott ökröket, akkor nem érdemes tartani őket, hiszen egyre kevesebb a legelő, és elszárad, az állatok pedig lesoványodnak. Azt szeretném, ha találnánk olyan családokat, akik összesen 50-60 ökröt eladva, vennének egy traktort és szénagyűjtőt közösen, hogy az ínséges száraz időre legyen takarmány a szénából. Reménységet ad a munkához, hogy az extörzs- főnökkel meglátogatott masszáj farmon ésszerű, célravezető gazdálkodást láttunk egy keresztyén ember munkája nyomán. Csákány István
