Reformátusok Lapja, 1972 (72. évfolyam, 1-7. szám)
1972-04-01 / 4. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA FÖLDÉDESANYÁM .. De ők meghalának Egymásnak kedvéért, Egymásnak kedvéért, Titkos szerelméért.. Jancsó Adrienne mondja, sírja, éli a drámát. . . Egyiket temették Egyik út szélére, Másikat temették Másik út szélére .. A szerelem erősebb, mint a halál, mint a szülők egymástól eltiltó szigora: . . Egyikből is nőve Vörös rózsabokor, Másikból is nőve Fehér rózsabokor ... Vörös rózsabokor Szép fehért virágzik, Fehér rózsabokor Vöröset virágzik. Ők is vigadoztak, Szépen örvendeztek, Össze is hajoltak, Beszélgetni kezdtek .. De a tragédia beteljesedik és az előadó hangja mélysötét tónusba csap amint a szülők bosszúját döbbenti a hallgatóságba: .. Három esztendőre Tövükből kivágták, Tövükből kivágták, S a tűzre felrakták. Még a hamuját is Széllel elfuvatták ... .” Fájdalommal fojtott, szinte suttogó a hang: “... S az ő szerelmüknek Még hire sem maradt.” Az ősi népballadák, a Molnár Anna, a Júlia szép leány, a Szép Ilona és a többiek külföldi városi életünkben már inkább csak egzotikus kuriózumként ismert (meg már el is felejtett) szövege, dallama, sodra, tömör ősereje ismét torokszorító erővel rázza meg a hallgatót Jancsó Adrienne előadásában, ismét és újra rájövünk: honnan jöttünk, mik vagyunk, “mi a magyar”; mi az ember. (Erdélyben most jelent meg egy 680 oldalas balladáskötet: Kallós Zoltán, Szabó T. Attila: Balladák könyve, élő Imzai magyar népballadák, Kritérion, Bukarest, 1971.) Elkezdődött hát végre valami. .. Püski Sándor és felesége önfeláldozó missziójának, a MAGYAR BOOK könyvklub előadássorozatának első műsoraként Jancsó Adrienne, Béres Ferenc és Kecskés András lép az amerikai magyar közönség elé ez év március, április és május hónapjaiban. Mindhárman rangos, élvonalbeli előadóművészek Magyarországon és mindhárman, Püskiékkel együtt szolgálatot végeznek: a magyar szó, dal, zene, a legművészibb, legtisztább magyar kultúra művelése, átadása a céljuk. Jó, hogy a MAGYAR BOOK a “Földédesanyám” műsorral kezdte előadássorozatát. Szinte jelképesen is az eredetnél kezdte: a népi kultúra tiszta forrásánál. S ez az eredet még Bartók—Kodályék ismert munkássága és hagyatéka után is meghökkentően lij ősi adalékokkal szolgál. .. Térj vissza, térj vissza hetvenhétféle Szent Antal tüze! Hetvenhétféle pokoleredet! Hetvenhétféle tüzes orbáncok!... Menny el, menny el! Hegyeknek, vőgyeknek, kőszikláknak háta mellé! Hol fekete kutyák nem ugatnak, Hol kovászos kenyérrel nem élnek. Hol fekete kakasszó nem hallszik ... Mert ha megtaláltotlak, Elvágom a késvei a nyakadon, Agyonütlek a Jézus feszülettyive’ ámen.” Ezt a fejfájás és egyéb fájások ellen a mai napig használt, az ősi és a keresztény vallások elemeit még közösen tartalmazó “ráolvasó imát” 1969-ben fedezték fel a néprajzosok sok más a szájhagyomány útján fennmaradt szakrális témájú archaikus népköltészeti imával együtt, mint arról Erdélyi Zsuzsanna az 1970. szeptemberi Új írás-ban beszámol, harminc- egynéhány példát bemutatva. Jancsó Adrienne többet is előad ezekből az archaikus népi imákból a “Föld- gdesanyám” műsor keretében, megidézve a szó, az ige erejében hívő ember valóság-uraló rituális mágiáját. “.. . Orgonának magossága, Magos mennynek hangossága. Nyiccs kaput angyal! Nyujcs kezet, Mária! Mert most megyünk Úrszínlátni, Örökvendégfo- gadni, Békességszerzeni... Ki ezt az imáccságot Minden pénteken elimádkozza, Üdvözül, mint Jézus. Ámen.” De az archaikus népművészet mellett a háborúkverte modern népművészet egyik kevéssé ismert gyöngyszemét is elsírja és elszenvedteti hallgatságával ez a páratlan ihlető erejű művésznő, amikor Pora András- né gyimesi özvegyasszony siratóját jajgatja-énekli- zokogja végig. .. jaj, András-András, drága jó szomorú kicsi társam ... jaj, jere haza ... jaj, átkozott háború ... jaj, hova menjek, hol keresselek? .. A szenvedés, a komor drámai alaphang nem kizárólagos alapérzése a műsornak. Tréfás népballadákat is hallunk, majd Jancsó Adrienne táncszókat kurjongat: .. Az én szívem jaj, hogy dobog, Hogy ilyen szép leánt fogok! Ujjú, jujju, jujju, juj! . .. Aki pálinkát iszik, Az ördögök elviszik. Aki pedig nem iszik: azt es utánnaviszik!.. A műsor folyamán Jancsó Adriennét Béres Ferenc és Kecskés András váltogatják. Béres Ferenc tenorja és előadásmódja hűséggel interpretálja a régi és újabb népdalok dallamát és szövegét. “Nem szoktam, nem szoktam kalitkában lakni, Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben járni. Zöld erdőben járni, fenyőmagot enni, Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni.” Zeng a dal, eseng a virágénekmondó és Kecskés András művészi lantkísérete a régesrégi regősök, a Tinódi Lantos Sebestyének korát idézi.
