Reformátusok Lapja, 1971 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1971-04-01 / 4. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 7 Püski ugyanis abból indult ki, hogy a magyar­ságnak a hagyományait, múltját, zárt kultúráját, hi­tét, vallását őrző parasztság volt a megtartója szá­zadokon keresztül. Olyan irodalmat kell tehát kiadni, amelyet olvas a nép s amelyből a magyarság többi társadalmi rétege megismeri a népet. Egységes nem­zetet csak így lehet alkotni, amely szembeszállhat a történelem viharaival. Püski tehát elkezdte kiadni a könyveket. Meg­alapította a Magyar Élet Könyvkiadót. De az em­bereket rá kellett nevelni az olvasásra, az irodalom szeretetére. Megalapította a Magyar Élet Könyvba­rátainak Társaságát. Olyan terjesztő hálózatot épí­tett ki, amelynek megszállott misszionáriusai voltak. Diák- és parasztfiatalok, tanárok, papok, akiknek a lelkét megfogta az új ország építésének víziója. Csodálatos élmény volt a harmincas évek végén vagy a negyvenes évek elején járni a magyar falut s látni a parasztházakban, hogy szaporodnak a könyvek, Ady Endre, Szabó Dezső, Móricz Zsigmond, Németh László, Illyés Gyula, Erdélyi József, Sinka István és annyi más magyar és erdélyi magyar író könyvei. És hogy olvasták, vitatkoztak felette, lé­lekben és szellemben építettek egy új országot. Mi magyar reformátusok büszkék lehetünk arra, hogy egyházunk ifjúsági mozgalmai, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület, a Magyar Evangéliumi Diák- szövetség, a Soli Deo Gloria Szövetség, a magyar református ősi kollégiumok és iskolák ott állottak Püski Sándor mögött. Mint ahogy egyre nagyobb mértékben bekapcsolódtak katolikus testvéreink is, a Katolikus Legény- és Leányegyletek, a piarista és benedekrendi iskolák. Még a régi meddő feleke- zetieskedést is oszlatta, tűntete az új áramlat. Iro­dalmi esték és könyvnapok százait rendezték ország­szerte, és Szárszón a híressé vált nyári író-olvasó táborozásokat. Püskiék lakása a Ráday utcában, a budapesti Református Teológia tőszomszédságában irodalmi központ és szállás lett. Ma már tudjuk, ha a könyörtelen történelem nem gázol bele a Hitler-Sztálin által kirobbantott háborúval, Magyarországon egy új, emberibb, ma- gyarabb, igazabb és demokratikus ország épült volna. Ez az ország már ott élt fiatalok és idősek ezreinek a szívében. És ennek az országnak az építésében Püski Sándornak oroszlánrésze volt. Tulajdonképpen a reformátorok örökségét hor­dozta ő magában. Misztótfalusi Kis Miklós, Holtai Gáspár, no meg az öreg Károlyi Gáspár, Bibliánk nagy fordítója, örökségét. Azok papok és nyomdá­szok voltak, de a hit és kultúra terjesztésének épp­olyan megszállottjai, mint Püski Sándor. A második világháború után nem sokáig foly­tathatta munkáját. Őt is, mint az országot, elsorvasz­totta a sztálinista diktatúra. Amerikában folytatni tudja-e ezt a nagy missziót? Feleljen erre az amerikai magyarság! Kiss Sándor A befordított hallerkeői Haller címer — Dr. gróf Haller István halála alkalmából emlékező szavak — Március 22-én, reggel nyolc és fél órakor, a clevelandi Egyetemi Kórház Hanna House nevű épületében megállt egy igazán nemes magyar szív dobogása. Meghalt Dr. gróf Haller István a szerető szívű és mindenki által viszont szeretett tökéletes magyar. Egy messze-szóló hangal némább lett a magyar élet. Egy eleven, ékes színnel halványabb lett az életünk. Haller István nemcsak egy érző szívű, igaz ma­gyar volt közöttünk; vezető hanggal, mindig biztos iránnyal, mérhetetlen hűséggel: hanem Haller István valóban prototipus volt, magyar sors-tragédiánk meg­testesítője, fájdalmas hordozója, hitvalló képmása. Amikor a Magyar Debrecen Református Nagy­templomában lezárt koporsója mellett ténylegesen is befordíttatott a hallerkeői gróf Halierek ősi címere, mivel vele lezárult egy nyolc évszázadra visszanyúló ősi családfa ő oldalán virágzott férfi-ága, valójában egy fényes fejezet végződött be a magyar História nagy Könyvében, legendás arckép csarnokában. A hallerkeői gróf Hallerek családfájának a re­formáció korától két hatalmas ága volt: az egyik római katolikus és a másik református. Ő a reformá­tus ágnak végső hajtása volt, aki a történelmi Beth­len Kata-i ágnak nemcsak vér szerint, de lélek sze­rint is hűséges hordozója maradt. A cikk írójának megadatott az a kitüntető sze­rep, hogy ennek az Erdélyből felső Magyarországra szakadt ág mai élettartalom alatti szereplőit személy- szerint is nemcsak ismerte, de velük hat évtizeden át élő közösségben is volt. Haller Istvánhoz gyer­mekkori őszinte barátság fűzte. A Haller kúrián gya­korta volt szívesen látott vendég és sorstragédiájuk minden örömében, mely kevés volt, és minden gyá­szában, mely mérhetetlenül sok volt, tényleges részt vevő lehetett. Az édesapa: Dr. gróf Haller József élete végéig miskolci református egyházunk főgondnoka, sok egy­házi fő-tisztség világi hordozója, sokunknak érettsé­gink alkalmakor kormánybiztos elnöke volt. Min­denki által, nejével együtt, őszintén szeretett régi, meleg szívű főnemes volt. Mindkettő temetése Mis­kolcon, melyeken ténylegesen is részt vett a sorok írója, örökre felejthetetlen példás megnyilatkozása volt a párját ritkító tiszteletadásnak. Valamint az volt Haller István ifjúkorban elhunyt egyetlen test­vérének, Elemérnek, a temetése is. És mennyire an­nak bizonyult az ő itteni, szülei sírjától oly messze lefolyt, itteni végső búcsúzása is az Óceánnak ezen az oldalán. A második világháború forgószele elrabolt tőle magyar földön mindent: nemesi címet, nagy méltó­ságot, kúriát, nagy vagyont, ősi földnek hatalmas

Next

/
Thumbnails
Contents