Reformátusok Lapja, 1971 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1971-04-01 / 4. szám

4

REFORMÁTUSOK LAPJA

Ezt az örökséget hoztuk magunkkal és ehhez itt, a “semmiből” 120-nál több gyülekezetei alkottunk, Református Egyesületet, árva és öreg otthont, újságot, irodalmat, és megőriztük a hazai anyaegyház és szétszórt gyermekei iránt felelős szeretetünket.

Ez a mi drága örökségünk, kincsünk, melyet Isten életünk cserépedényébe rejtett, melyet örömmel és boldogan, teljesen és egészen felajánlunk, hogy gazdagítsuk vele az amerikai protestantizmus és az új haza életét, de amelyet nem engedünk elvenni vagy felhiggítani. Maradjon ez egy szín a szivárványban, és sajátos virág életünk virágoskertjében. Úgy adhatunk színt és ízt, ha együtt maradunk, ha nem oldódunk fel!

III. Mi létünk értelme, mi a hivatásunk, misz- sziónkP

Erre a kérdésre több síkon felelünk.

1) . Küldetésünk van saját magunkhoz. Isten életet adott: élnünk kell ezt az életet. Isten az Egyházkerületben gyűjtött össze és tartott meg eddig. Amikor jelen denominációnk megszületett, s a törvényes zsinati keret meglazult, nem hullottunk szét, együtt maradtunk. Most már nem azért, mert kellett, hanem azért, mert éreztük, hogy egyek vagyunk és együvé tartozunk! így vagyunk most is együtt, s az a meggyőződésünk, hogy ezután is, bármilyen körülmények között is, együtt maradunk, s nem engedjük, hogy külső vagy belső erő megbontsa sorainkat! Történelmünk folyamán olyan sok mindenki önvédelmi harcba kényszerített, de olyan állapotba sohasem kerültünk otthon, hogy saját egyházi hatóságunkkal szemben kellett volna megvédeni jogainkat! Ezért valljuk, hogy Isten és országunk Alkotmánya adta és szerzett jogainkat sem jelen, sem jövendő egyházi főhatóságok el nem vehetik! Mi vagyunk és meg is akarunk maradni!

Önállóságunk megőrzéséhez szükségünk van áldozatos életre. Szükséges, hogy gyülekezeti és kerületi adakozásunk bőséges legyen, mert nemcsak a háborúhoz, amint mondották, hanem a békéhez és az egyház életéhez is pénzre van szükség! Adjuk életünket “avena”-val és “avena”-t életünkkel!

Egyházkerületünk szívverése a Reformátusok Lapja, mely, beleértve az óhazát is, a legrégibb magyar református egyházi újság! Megbénul az a testrész, amelyikbe artériák nem viszik a friss vért. . ! Megbénul az a gyülekezet, gyülekezeti élet és egyháztag, aki nem kapcsolódik bele a lap olvasásával az egyházkerület életébe! És itt hozzuk az eszmét, gondolatot, éltető híreket, felhívást cselekvésre! Az ige ezt mondja: “Vigyázz, erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak...” (Jel. 3:2). Ahová eljut Krisztus kiomló vére, lesz új élet, helytállás, megváltás és feltámadás! “Véren váltattatok meg,” “egy hit, egy test, egy lélek. .,” amint angolból fordított énekünk is mondja, és egy vér. ..

2) . Küldetésünk van itteni magyar református testvéreink felé is. Ha több lesz imádságunk, mint kritikánk, több lesz szeretetünk és megbecsülésünk,

találkozunk. ., de vigyázzunk, nehogy az édesanya temetése legyen ez az alkalom..! Rákóczi érmén három felekezet papjai szítják a tüzet; itt ez a három: egy!

3) . Küldetésünk van saját denominációnk és amerikai protestantizmusunk felé. Minden értékét és eredményét örömmel vesszük át; viszont saját magunk életével, szolgálatával, ízével és színeivel gazdagítani akarjuk evangéliumi egyházainkat. Kapu szeretnénk lenni, hogy általunk és rajtunk keresztiül bepillanthassanak az elfelejtett és a nyugat számára ismeretlen és idegen magyar kálvinizmusba!

4) . Küldetésünk van a hazai édes anyaegyház felé is! Itt az imádság, az Atyánál való közbenjárásra van szükség. .. Tudjunk szenvedni a szenvedőkkel! Isten kegyelme és őriző szeretete eddig is megtartotta, és hisszük, ezután is megtartja... Ne felejtsük el, csak Krisztus uralma örökkévaló! Átvészeltünk már tatárt, törököt, osztrákot, hisszük, a mostani megpróbáltatással teljes időkben sem hagy magunkra az örökkévaló Isten! Halljuk csak, mit mond a zsoltár (CXXV):

“Akik bíznak az Úristenben Nagy hiedelemmel,

Azok nem vesznek el Semminénű veszedelemben;

Mint a Sión hegye, megállnak,

Nem ingadoznak.”

Jerikó falai leomlottak a kiáltok előtt. Jézus pedig azt mondta, hogy ha annyi hitetek volna, mint a “mustármag,” hegyeket mozdítanátok el... Kiáltsunk azért éjjel és nappal szüntelen a Szabadi- tóhoz! Amellett pedig protestáns és világ fórumok előtt szívvel és szóval küzdjünk a népek, és közöttük a miéink boldogabb jövendőjéért!

5) . Küldetésünk van diaszpóra magyar- és hittestvéreinkhez is! A volt édesanya és az édes haza rab és csonka. Mi, a “legidősebb leány,” vegyük át az édesanya szerepét és szolgálatát. Kell kenyér, ruha, orvosság, gyógyító, felemelő és simogató kéz ... “Megmérettünk és híjjával találtattunk ...” Szétszó- rattunk... Könnyebb lesz saját magunk terhe, ha a még szomorúbbak, még szerencsétlenebbek imája is emeli... Az ige ezt mondja: “Erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak..és még ezt is: “nem találtam a te cselekedetidet Isten előtt teljeseknek ...” Tettünk már sokmindent, de ez még “nem elég”! Ha adunk, ha segítünk, csak fölöslegünkből tesszük, de még nem böjtöltünk egy napot, hogy megspórolt kenyerünket szenvedő atyánkfiának adjuk, átimádkoztunk-e már csak egy éjszakát is, hogy osztozzunk hitfeleink fájdalmában? “Két fillérünket nem vetettük még oda, sem nem törtük még meg utolsó falat kenyerünket, hogy szegény, szűkölködő, árva testvéreinken segítsünk odahaza és szétszórtságban.. . Megtettük már az első mérföldet, de hátra van még az értékesebb “másik”.., mely már nem is előre visz, hanem fölfelé emel . . . Márdokeus a szorongattatásban ezt mondta Eszter-