Reformátusok Lapja, 1971 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1971-04-01 / 4. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 5 nek: “Ha e mostani időben te hallgatsz, másunnan lészen könnyebbségök... Te pedig és atyád háza elvesztek. És kitudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?” (Eszter 4:14). Te is! * Atyák és Testvérek, szeretteim, szentek egyes- sége . .. Ide hallik a “nagy vizek zúgása ..s váj­jon a te szemedből kicsordul-e egy könnycsepp, egy adys “ifjú-ősi könny, magyar könny . .a szolgálat, önfeláldozás, szeretet könnye .. ? “Ő előbb szeretett minket,” szeretete győzött a halálon ... “Sok vizek el nem olthatnák e szerelmet...” (Én. 8:7). “Vigyázz!” “Tartsd meg, ami nálad van . . “Erősítsd meg a többieket. .hogy csak magadra gondolva “senki el ne vegye a te koronádat.. Adjon nekünk a mi Urunk áldott, boldog, bé- kességes egyházkerületi gyűlést és diadalmas életet! Ámen. Vitéz Ferenc A HÁRMAS TELJESSÉG Virágvasárnap, nagypéntek, husvét, EGY a tel­jességben. Krisztus küldetésének hármas egysége. Víz, vér és Lélek által jön világra az ember. E hármas teljesség: az élet. Hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az ige és a Szent Lé­lek: és ez a három egy. (I. János 5:6-7.) Az Isten, hogy megmutassa mennyire szereti az általa teremtett világot, és a maga képére teremtett embert, testet öltött az Igében, Isten vala az Ige (Já­nos 1:1), és lakozék közöttünk . . . Benne vala az út, az igazság és az élet: Jézus, a Krisztus. Én és az Atya egy vagyunk. (János 10:30.) E hármas teljességből vettünk életet és kegyelmet, hogy aki hiszen Őbenne, el ne vesszen. Virágvasárnap diadalmenetben vonul be Jézus Jeruzsálembe. Zöldágakat, felsőruháikat teríti útjára hozsánnázva az örvendező sokaság. És Jézus sír . . . Sír, mivel nem látják, nem értik és nem érzik jövete­lének voltát, hogy nem Izráel királya, hanem az em­beriség Megváltója jön közöttük alázatosan ülve a teherhordozó szamárnak vemhén, nem büszke királyi paripán ül, hanem a teherhordozó szamárnak vemhén, mintegy példázva, hogy ki-ki alázattal, megtagadva magát, vegye fel keresztjét: az élet terhét, és úgy kövesse Őt. A virágvasárnap hozsánnázó diadalma nagypén­tekben lesz fájdalommá. Ekkor tűnik szembe az em­beri gyarlóság, esendőség: hogy mily könnyed gyor­sasággal válik a szeretetből gyűlölet, az együttörven- dezésből irigység. Micsoda!! A te áldozati füstöd magasabban száll Isten színe elé, mint az enyém! Megöllek. Nem fegyverrel; kaján irigységgel, rossz­akarattal mondott befolyásommal, ahol ártani tudok. S a követők ajkán elhal a Hozsánna kiáltás. Félénken, több kíváncsisággal mint részvéttel nézik azt, akit öt nappal előtte örömzengéssel királlyá akartak koro­názni. Botránkozássá lett a rajongás. A Kéfássá avatott Péter háromszor megtagadja. A tíz eltűnik a félelem homályába. A hivatalosak so­kasága szinte őrjöngve kiáltja a bizonytalanságban tétovázó Pilátusnak: Feszítsd meg! Feszíttessék meg! És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, csak ál­dást osztó kezeit durván megkötözik, csúfolák és megköpdösék . . . Míg a választottak kevese, akik nem csak ajkukkal, de a szívükkel szerették és követték Őt hittel, távol a kereszttől megrendültén állnak Mes­terükre függesztett könnyező szemekkel . . . Bizony, Istennek Fia Ő! — suttogják egymásnak. Megváltója mindazoknak, akik bűneiket megvallva megtérnek és tiszta szívvel követik Őt. Virágvasárnap nélkül nem lehetett nagypéntek. Nagypénteknek lenni kellett, hogy az Élet meggyőzze a halált. — Mit keresitek a holtak között az élőt? — mondá az angyal husvét hajnalán a sírnál kesergő szent asz- szonyoknak. Nincs itt! Feltámadott! Futnak az örömhírrel a szent asszonyok a tanít­ványokhoz, a tizenegyhez, de azok nem hívének ne­kik. Péter azonban felkelvén, János azonszerint, s együtt futnak a sírhoz; de János megelőzé Pétert és előbb juta a sírhoz és behajolván látá, hogy ott vannak a lepedők, mindazáltal nem megy vala be. Péter is megjőve nyomban utána és beméne a sírba, és látá, hogy a keszkenő, amely Jézus fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön egy helyen. Akkor beméne János is, és lát és hisz. Valami csodálatos érzés fog el, több, mint tisz­telet, Péter iránt, hogy beméne a sírba. Érzem: akkor, ott, azon a szenthelyen, ahol Jézus kipihente missziói útjának szenvedéseit, lett Jóna fiából, Simon Péterből Kéfás: Kőszikla. A hit sziklája. Rendíthetet­len hitű apostola Jézus Krisztusnak. — Ne félj! — hallja az Igét, mostantól fogva em­bereket fogsz. Nekem! A hitnek. Áldott az Isten! — tör hálaadásba Péter lelkében az öröm, aki az Ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket reménységre Jézus Krisztusnak a halál­ból való feltámadása által. (I. Péter 1:3.) Mert mind­az, aki megtartja az Ő beszédét, nem lát halált soha örökké. Ez husvét! A Feltámadás mennyei üzenete. Az örökélet hármas teljessége, az út, az igazság és az élet: az Atya, az ige és a Szent Lélek. — Boldog, aki Őbenne meg nem botránkozik. Szabóné Lévaty Margit---------------<m ^ --------------­A Kálvin Egyházkerület április 26-28-án tartja évi rendes gyűlését Buffalo, N. Y.-ban. * A princetoni lelkészi továbbképző intézetben magyar református lelkipásztorok részére tanfolyamot rendeznek május 18-19-én. Legyünk ott mindnyájan!

Next

/
Thumbnails
Contents