Reformátusok Lapja, 1971 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 3 Vigyázz! Tartsd meg! Erősítsd meg! (Bevezető szavak a Kálvin Egyházkerület 1971-ik évi gyűlésére) Atyák és Testvérek! Amióta egyházkerületi gyűlésre járok, mindig azt hallottam, hogy “történelmi időket élünk” és “meg kell menteni az egyházkerületet.” Sokszor megmosolyogtuk ezeket a kifejezéseket, és nem láttuk elég “történelmi”-nek az időket, és nem láttuk tisztán, miért kell “megmentenünk” egyházkerületünket, Sionunk eme utolsó magyar református bástyáját. Idők múltával egyre jobban kell látnunk, hogy valóban “történelmi időket” élünk, és valóban “meg kell menteni” egyházkerületünket, de elsősorban saját magunk bátortalanságától, kétségeskedésétől, ki- csinyhitűségétől, és ugyanakor az általános protestantizmus és általános keresztyénség elszíntelenítő törekvésétől. Hogy “szolgálatunkat betölthessük,” ezen a szintén “történelmi időben” és gyűlésen számot kell vetnünk magunkkal, s törvényvédte bástyáinkban nem takaródéra fújni a kürtöt, hanem “célegyenest előre” kell törekednünk Urunk zászlaja alatt az ige és anyaszentegyházunk jelmondatával: “Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róma 8:34). Őrhelyünkön először is magunkra kell ismernünk: I. Kik vagyunk? Erre a kérdésre nem azért kell felelnünk, hogy elsősorban mások is megtudják — szomorú, hogy eddig mindig csak bemutatkoznunk kellett—, most azért kell felelnünk erre a kérdésre, hogy öntudatosak legyünk! Vagyunk, először is, keresztyének, akik megismerkedtünk az egyház keleti és nyugati ágával, végül a reformációban magával az Úr Jézus Krisztussal. Magyarok vagyunk, akik a keresztyénség ért és a keresztyénségfő/ halálos sebeket kaptunk, és sebeink most is véreznek, s ezeket nem emberi kéz gyógyítja ... Nagy nemzeti tragédiánk idején, a mohácsi síkon, holtan maradtunk, de a reformáció éltető szele megelevenítette a “szétszórt csontokat,” s a magyar keresztyénségből kinőtt a magyar protestantizmus, mely Kálvin tanítása hatására a magyar géniusz a református egyházban kristályosodott ki, s erősödött meg Róma és Bécs ellentüzében, s lett magyar vallássá. Mi, amerikai magyar reformátusok ennek az anyaszentegyháznak, mint szülőanyának, vagyunk gyermekei, akik itt, az új hazában, a semmiből alkottunk új világot a magunk számára. Az is igaz, hogy kezdetben innen és hazulról is kaptunk segítséget, de az is igaz, hogy a kapott segítséget többszörösen fizettük vissza és ma is fizetjük! Nagy elődünk, Budai Parméniusz István 1583. augusztus 6-án ez új hazába érkezett, s ő volt az első református lelkész Amerika földjén, megelőzve minden más nemzetet. Vallásszabadságunk okmánya, a tordai orJelenések 3:2, 11. szággyűlés határozata, mint ilyen, első a világon!, valamint ennek a honnak az Alkotmánya, s Krisztus vére és a mi vérünk hullása a két hazáért és a két hazában a pecsét, mely bizonyítja, hogy mi szabadon követhetjük meggyőződésünk szerint Krisztust, s ezen örökölt és szerzett jogunkat tőlünk sem jelen, sem jövendő denomináció semmiképpen el nem veheti! Ezt mi adhatjuk csak fel, ha elveszítjük identitásunkat és hitünket! II. Második kérdésünk: Magyar református keresztyén voltunknak mi a tartalma, vagy közelebbről: Mi a mi örökségünk? Az örökség szent leiét. A szentírás ezt mondja: “Tartsd meg, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.” Sokat vitatott az örökség kérdése, van-e??? Gondoljuk, hogy Isten keresztyénségünk ezer éve és a reformáció közel félezredében ne adott volna nekünk semmit? Akkor nem mondaná: “Tarsd meg,” s mint üres cserépedényt, már réges- régen szétzúzott volna e világ hatalma. A keresztyénség, itt közelebbről a magyar kál- vinizmus, a magyar földön, szívekben és elmékben csodálatosan kiteljesedett! Olyan sajátságos tartalma, fajsúlya, zamata, illata és ereje van, akárcsak a magyar bornak, búzának és gyümölcsnek! A magyar nép lelkisége mélysége, karaktere, látása, bölcsessége, történelmi háttere a komponens, mely Isten kegyelmi ígéretével egzisztenciálisan találkozva véres századokon át kivirágzott és öltött testet a magyar kálvi- nizmusban. Sajátos magyar kálvinizmusunk vérünkön szerzett és őrzött kincsünk, és azért olyan drága nekünk! “Tartsd meg, ami nálad van .. .” Mi is ez a mi kincsünk? Magyar református népünk templomszeretete, tanítási rendszere és tartalma, komoly vallásossága, bölcsessége, lelkesedése, bizodalma Istenben, élete az örökkévalóságban, liturgiája, kormányzati rendszere, egysége, szabadság- szeretete, honszeretete, önfeláldozása .., sorolhatnám még! A világ protestantizmusában nekünk volt teljes háromfokú oktatásunk, a sajtó egykor magyar református nagyhatalom volt, sajátos kegyességünk, vallásosságunk, igei látásunk, Istenért lelkesedésünk, Istennel, élettel, halállal való megbékélésünk sajátságos! A protestantizmus és a kálvinizmus minden országban darabokra törött, nálunk maradt meg egynek — kár, hogy az új hazában eltékozoltuk ezt az örökséget! Az egyházi szolgálat nálunk a legmél- tóságteljesebb, kormányzati rendszerünk nemes ötvözet, s szabadság- és honszeretetünk itteni bizonyítéka a 48-as szabadságharcot követő időkben a polgárháború idején az Unió oldalán a sok tábornok, tiszt és közlegény!
