Reformátusok Lapja, 1971 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA a gyászos golgotái úton, ott volt keresztje tövében, és most sem félnek: mennek Krisztus sírja felé. Milyen különös kor, ha a férfiak nem is merik, az asszonyok elkísérik a Mestert. A nagy Római Birodalom és az istenített császár, a hatalmas Pilátus, eltűri, hogy egy néhány asszony sirassa a “zsidók királyát” . . . A két asszony azon gondolkodik, ki hengeríti el a követ a sír szájáról. Nem tudják még, hogy “nagy földindulás lön; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből és odamenvén, elhengeríté a követ a sír szájáról és reá üle arra. (Máté 28:2.).” A sírhoz érve megdöbbenve látják az elhengerített követ. Fülükbe csendül az angyali szózat: “Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek!” (Máté 28:5). Ne féljetek, mert az Úr feltámadott! Mindenki félhet és félnie is kell, csak ti, akik hisztek Benne, ne féljetek! Ne féljetek, mert él a ti Uratok! Győzött a halálon! Senki se félhet, aki hisz Krisztusban, aki Őt keresi!. “Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt az az Úr — csendül tovább az angyali szó — És menjetek gyorsan és mondjátok meg az Ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból és íme, előttetek megy Galileába; ott meglátjátok Őt” (Máté 28:7). Ember még sohasem ment örvendetesebb hírrel, boldogabb üzenettel: Krisztus feltámadott! Tanítványok, főpapok, Jeruzsálem népe, zsidók és pogányok, Pilátus, diktátorok, halljátok: Az Űr föltámadott, Krisztus feltámadt! Hiába feszítettétek keresztre, hiába üldöztétek, hiába üldözitek ma is követőit, hiába van ma is keresztre feszítve, szétzúzva az Egyház, hiába van vasfüggöny: Krisztus feltámadt! Nekünk, keresztyéneknek ez az egyedüli örömünk és vigasztalásunk: Krisztus feltámadt! Azért gyűltünk itt össze, hogy erről emlékezzünk, hogy ezt ünnepeljük. Nagy és örök igazság ez. Sokan vannak, akik tagadják, mert ők nem látták a feltámadott Urat. Számukra a feltámadás lehetetlen, mert nem láttak még embert feltámadni. Ha látnák a feltámadott Krisztust, ők is hinnének, vagy talán még akkor sem! Vannak olyanok is, akik keresztyének ugyan, akik hisznek Krisztusban, mint nagy tanítóban, okos emberben, akit nem fogadott el, hanem megölt az emberiség. Nekik halott, vagy csak történelmi Krisztusuk van, nem jutottak még el a megnyílt sírig, csak a golgotái keresztig. De ime, a kereszt és a halál nem a vég! Nem zárul le az élet a koporsónál, mert Krisztus feltámadott! Általa a halál az élet kapujává válott. Ne hidd, hogy az élet csak a sírig tart; Krisztus feltámadott! Ha hiszel Benne, ha elfogadod Őt, mint Uradat, Királyodat, Általa te is feltámadsz. Azért jött e földre, hogy megszabadítson a haláltól. “Betegségeinket Ő viselte és fájdalmainkat hordozá . . . megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért ... és az Ő sebeivel gyógyulánk meg . . .” (És. 53:4-5). “Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. (János 3:6). Isten érted küldötte Őt, hogy örökké az övé lehess! Fogadd el Őt és nem félsz a sírtól, haláltól. Sokat hallunk a félelem nélküli életről, és mégis félelemben él az egész emberiség. Ez a félelem a haláltól való félelem. Ezt a félelmet csak a Krisztusba vetett hited győzheti le. Krisztus nélkül rettegő senki vagy; Krisztussal hős! Kivilágíthatta Néró Rómát szurokba mártott keresztyénekkel — messzebbre látszott el fényük. . . Keresztyén marad-e ez a világ? Igen, ha hiszel Krisztusban, ha megerősít téged, ha legyőzi halálfélelmedet, ha hőst nevel belőled. . . A Krisztus sírjához, a feltámadáshoz, az örök élethez a kereszten át visz az út. Higyj Benne, ne félj: Krisztus feltámadott! Krisztussal feltámadnak nemcsak az övéi, hanem azok is, akik nem hittek Benne. Hogy igaz volt-e, vagy nem, a húsvéti történet: Krisztus igazolja! Csak akkor már késő hinni! A hívőknek azt mondja: jertek, a hitetleneknek: távozzatok! Milyen keservesen sír a gyermek, ha az anyja azt mondja neki, hogy ne nézzen rá, hogy menjen tőle. Milyen rettenetes, ha Hozzá akar menni az ember és nem mehet! Milyen szomorú lesz, mindörökre távol lenni az Úrtól. Ma husvétot ünnepelsz. A husvét több, mint csak ez az istentisztelet, több, mint a húsvéti nyúl, kosár és ebéd, a husvét boldog lelki találkozás a föltámadott Úrral. “Tudom, kinek hittem.” (II. Tim. 1:12). Tudom, hogy az én Uram feltámadott, és tudom, hogy nem hiábavaló a mi prédikálásunk és nem hiábavaló a ti hitetek sem. . . Azért ezzel a diadalmas hittel vigyétek tovább ti is a drága angyali üzenetet: Krisztus feltámadott! Az én Uram feltámadott! Ámen. Vitéz Ferenc AZ ESPERES 70. §. (1) Az esperest az egyházmegyében önálló lelkészi tisztséget viselők közül kell választani. (2) Az esperest tisztségében az egyházmegyéi közgyűlés erősíti meg, és ezt az egyházkerületi közgyűlésnek bejelenti. 71. §. Az esperest akadályoztatása, valamint az esperesi tisztség üresedése esetén az egyházmegye elnökségének a hatáskörébe tartozó feladatok végzésében, továbbá az egyházkerületi közgyűlési tagságban a hivatali korra nézve legidősebb egyházmegyei lelkészi tanácsbíró, az egyházi igazgatás körében pedig az egyházmegyei lelkészi főjegyző vagy annak törvényes helyettese helyettesíti. 72. §. (1) Az esperes elnöktársával, az egyházmegyei gondnokkal együtt képviseli az egyházmegyét. (2) Az esperes az egyházmegyei gondnokkal együtt az egyházmegyéhez tartozó egyházközségek és egyházi tisztségviselők felügyelője, az egyházmegyei és felsőbb egyházi hatóságok határozatainak végrehajtója.
