Reformátusok Lapja, 1971 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1971-02-01 / 2. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA pataki Főiskola tiszteletbeli professzorának választotta meg, itt a Franklin és Marshal College, volt Alma Matere, díszdoktori címmel tisztelte meg! A földi életben senki sem kapott annyi kitüntetést és megtiszteltetést, mint ő; hogy szinte nincs is elegendő hely irodája falán a kitüntetések kifüggesztésére! 6. Páratlan házigazda. Ez régi magyar tősgyökeres nemessége öröksége! Idő, hely, szeretet és páratlan vendéglátás jellemzi. Itt már nem is a “Nagytiszteletű”, hanem a “Főtiszteletű Úr”-nál érzi magát mindig az ember! Ha Bridgeporton járunk, arról hetekig lehet beszélni! Mindig az a kísértésünk, amint a nóta is mondja: “Nem megyünk mi innen el.. !” Viszont egy másik “falubelijére” kell hallgatnunk inkább, aki pedig azt üzente: “Mindnyájunknak el kell menni. . . !” Ha el is megyünk, de visszük magunkkal az emlékeket és a hangulatot... 7. Végezetül és elsősorban, lelkipásztorotok barát, jó barát! Ide mindig jó baráthoz, testvéhez jöhet az ember. Nem jó társtalannak, baráttalannak lenni. Nehéz igazi barátot találni. Aki megismerkedett Böszörményi Istvánnal, talált egy jó barátot, testvért! “Mindenkor szeret az igaz barát” — mondja a szentírás, és mennyire igaz ez?! Ez a barátság nem látszat, hanem tartalom... S a társtalan, baráttalan amerikai magyar református lelkipásztornak mennyire szüksége van igazi barátra ... ?! Végezetül egy titkot árulok el! Azt, hogy hogyan tudta mindezt elérni Főtiszteletű Dr. Böszörményi István? Azt már sejttettem: nem egyedül! Istent szerető, imádkozó ember volt mindig. Urától kért segítséget, és meg is kapta! És még úgy, hogy gyülekezete megértette! Hiába van hegedűs, ha nincs hegedűje, és hiába van hegedű, ha nincs, aki megszólaltassa! Itt a hegedű hegedűsére talált, s ime, már 45 éve szól Isten dicsőségére a csodálatos melódia, harmónia ..! És még úgy, hogy mielőtt idejött, már volt itt Valaki.. ! Egy csodálatosan szép, kedves, aranyos, drága papkisasszony, aki felettébb megtetszett a “legátus” úrnak.. ! És jött prédikálni, nyári iskolát tartani, káplánkodni. És már akkor is jött, amikor semmit sem kellett csinálni! — Egyszercsak meggondolta magát, hogy megspórolja az útiköltséget, és itt maradt... És úgy is lett! Lilla papkisasszonyból lett tiszteletes asszony, aztán kismama, aztán nagymama ... S az egykori “legátus” úrból lett tiszteletes úr, aztán nagytiszteletű úr s végül egész Főtiszteletű Úrrá nőtt.., de megmaradt örökké ifjúnak, vidámnak, gavallérnak, és még mindig azt mondja: érdemes volt Bridgeportra jönni.., s a világ összes színei között még ma is csak a “Lillát” szereti.. ! Most pedig már csak azt az egyet mondom, hogy ez a kiváló ember nemcsak a tietek, hanem az egész amerikai magyarságé, de elsősorban a Kálvin Egyházkerületé, akit most a Kálvin Egyházkerület nevében köszöntök, és életére, szolgálatára és szeretteire Isten áldását kérem! Ad multos annos! Vitéz Ferenc FT. BORSHY KEREKES GYÖRGY, 1892-1971 Borshy Kerekes György Diósgyőrött született 1892. március 9-én. Középiskolai tanulmányait a miskolci református gimnáziumban végezte, teológiát Debrecenben és Sárospatakon tanult, bölcsészetet Budapesten. 1924-ben jött Amerikába. Mint lelkész McKeesporton 1924-1927, Youngstownban 1927-1935-ig szolgált. A Független Egyház Nyugati Egyházmegyéje esperesi tisztét 1927-1935-ig töltötte be. 1936-1956-ig az Amerikai Magyar Református Egyesület titkára, 1956-1964-ig pedig elnöke volt, 1964-től mint első alelnök, Californiában töltötte nyugdíjas idejét. Meghalt 1971. január 24-én Los Angelesben. Temetése január 28-án volt a Forest Lawn temető kápolnájában. Temetésén az igehirdetést Ft. Nagy Lajos végezte, míg a szolgálat többi részét György Árpád, Négyessy Bertalan, Kecskeméthy László, Paál Gyula, Szabó Antal és Trombitás Dezső. A Református Egyesület nevében Eszenyi László számvevő mondott beszédet. Tetemét kívánsága szerint elégették, hamvait a miskolci Deszka Templom temetőjében helyezik a család sírkertjében nyugalomra. Borshy Kerekes György magyar egyházi és közéleti téren egyaránt aktív volt; szerette egyházát és népét, hadakozott érte. Irodalmi téren is működött. 1930-ban egyháza védelmében megírta Az egyetlen út című könyvét, 1954-ben pedig egy tanulmányt adott ki Egyházunk mai feladata a kálvinizmus és a magyarságunk szolgálatában címmel. Szerkesztette a Református Üjság, Testvériség-Fraternity, Magyar Egyház folyóiratokat, valamint az Amerikai Magyar Hírlap, Szabadság és Amerikai Magyar Népszava napilapokat. Ezen felül számtalan cikk, tanulmány és vers szerzője volt. Távozásával szegényebb lett amerikai magyar református életünk. Áldás és béke poraira! V.F. SZABÓ BÁLINT, 1890-1971 Szabó Bálint Sokorópátkán, Győr megyében született 1890-ben. 1912-ben jött Amerikába, s New Brunswickon telepedett le, ahol sikeres üzletember volt. 1927-1964-ig a helyi magyar bank igazgatói tisztét töltötte be, s a mellett több helyi magyar egyesület tagja volt. 1964-ben ment nyugdíjba. Meghalt 1971. január 20-án. Az elhunytban a város s a környék magyarsága egyik megbeesültt tagját, Nt. Paál Gyuláné pedig Édesapját gyászolja. Legyen áldott emléke!
