Reformátusok Lapja, 1971 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10. szám
12 REFORMÁTUSOK LAPJA múltunk és jelenünk szorosan beletartozik az itt élő magyarság közös történelmi múltjába, és ezt a sok, nehéz küzdelemmel teli múltat egyikünknek sem kell szégyelnie, mert ez a múlt nemcsak a miénk, nemcsak az enyém és nemcsak a tiéd, hanem mindany- nyiunk sok küzdelemmel teli, közös múltja, és ezt is egyszer történelemmé formálja majd az idő. Testvéreim, a clevelandi első magyar református egyház nyolcvan esztendős jubileuma ma, az Úrnak egyezer kilencszáz hetven egyedik esztendejében, szeptember havának tizenkilencedik napján még mindig magyar ünnep, mert szép és tiszta magyar múltat ünnepelünk az elszínesedett angolszász tengerben. Ha eltékozoljuk a magyar örökséget — nekünk nem kell a másé — amelyet elődeink és apáink szereztek mindannyiuk számára.., akkor ez lesz az utolsó magyar ünnep itt ebben a városban .., és ha mi veszünk, velünk együtt temetik ezt a nemzetet is . ., mert a történelem akkor is történelem marad, és halad a maga útján, ha mi azt apró fogyatékosságaink miatt részleteiben nem ismerjük. . A magyar köszöntés után jóízű magyar étel következik, amelyet tisztes életéi és gondolkozáséi magyar asszonyok készítettek számunkra szeretettel. Ne felejtsd el, Testvér, ezen a délutánon itt mindenki magyar, ha valaki olyan ül melletted, aki nem beszéli nyelvünket, szeretettel beszélj neki rólunk LIGONIERI NAPOK Már ötven éve örvendezéssel gyülekeznek lelki- pásztoraink, presbitereink, egyesületi vezetőink a ligonieri testvéri találkozóra, hálaadásra, lelki felüdülésre és tervezésre. Ezen az őszön mindenek felett hármas jubileumra, négyes ünnepre készültek. Az Amerikai Magyar Református Egyesület ez alkalommal 75 éves jubileumát ünnepelte itt szeptember 6-án délelőtt ünnepi istentisztelet és bankett keretében. Sajnos, az egyesület elnöke, Dr. Béky Zoltán, betegsége miatt nem lehetett jelen az ünnepségeken. Kár, hogy a tervek változtak, és az isten- tisztelet az előre bejelentett időpontnál egy órával előbb kezdődött; így voltak, akik “későn” érkeztek A Bethlen Otthon Igazgatósága Beretz püspök köszönti a 75 éves Református Egyesületet Az ünnepi bankett a Holiday Inn dísztermében volt, melyen mintegy háromszázan vettek részt. A szónokok hosszú sorában jó volt látni a régi és új vezetőket és munkásokat. Öröm volt látni, hogy az Egyesület bronz plaketekkel tisztelte meg hűséges munkásait, régieket és újakat, jóllehet némelyek kimaradtak a megtiszteltek névsorából, noha azok is hosszú időn át jó munkát végeztek . Volt megemlékezés a régi küzdelmes és dicső múltról, azonban nem foglalkoztunk a jelen problémáival s a jövendő terveivel. Sajnálatos, hogy kimaradt az egyházi lapok megemlítése, holott ezek mindenkor hűségesen szolgáltak az Egyesület és a szeretet otthon érdekében. A Bethlen Otthon ez alkalommal ötven éves jubileumát ünnepelte. Igazgatósági gyűlését az új szabályzat értelmében hívták össze, reméljük, irányítása mellett zökkenő nélkül folytatódik életünk. Az Otthon jövőjével kapcsolatban konzultáció van kilátásban; reméljük, hogy igei látással felmérhető a helyzet, s a Bethlen Otthon diadalmasan töltheti be meghatározott hivatását. Az Országos Református Presbiter Szövetség 25 éves jubileumát ünnepelte. E rohanó világban kevesebben érkeznek a őrségváltásra, mint ahány presbiterre van szükségünk egyházunk élete folytatására. Időseink át akarják adni a fáklyát — legyen ott második és harmadik nemzedékünk! Lelkészegyesületünk gyűlése nem volt olyan népes, amilyennek elvártuk, a presbiterek gyűlésével egyetemben. A jubileumi ünnepségekkel kapcsolatban megváltozott e gyűlések időpontja és időtartama. Szervezeteink megszokott gyűlési ideje elmozdítása nem volt szerencsés. Nagy és emlékezetes esemény volt az ünnepségek keretében a Kálvin Egyházkerület (nem Kálvin Synod sem Kálvin Zsinat!) püspökének szentelése. Köszönjük, hogy az Egyesület és a Bethlen Otthon jubileuma alkalmából erre helyet és időt adott, hogy ha nem is “mindnyájan egyek”, hanem “mindnyájan együtt” lehettünk e lélekemelő eseményen. A ligonieri napok elmúltak, de emlékük és áldásuk továbbra is velünk marad, reméljük, nemcsak a 25-ik, 50-ik és 75-ik, hanem 100-on is túleső jubileumok reményében Vitéz Ferenc
