Reformátusok Lapja, 1971 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1971-08-01 / 8-9. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 GYŰLÉSEZETT AZ EGYETEMES ZSINAT Közegyházunk legfelsőbb testületé, az egyetemes zsinat, június 25—29 napjain tartotta nyolcadik közgyűlését a Michigan államban levő Grand Rapids városban. Több mint 700 kiküldött jött össze a 40 konferenciából, hogy a “Teljes Föld és Teljes Emberiség” témája fényében próbálja megállapítani Krisztus Egyesült Egyházának útját az elkövetkező két évre. Kálvin Egyházkerületünket Kovács Albert (Fairfield, Conn.) és e sorok írója képviselte szavazati joggal. Pár napon át jelen volt Ft. Beretz Árpád, az egyházkerület püspöke is tanácskozási joggal. Bihary Edwárd (Cleveland, Ohio), az egyház- kerület harmadik hivatalos kiküldöttje nem tudott megjelenni. A nyolcadik egyetemes zsinat tárgysorozata különbözött a megelőző zsinatokétól abban, hogy nem a köze?yházi szervek jelentése köré csoportosult, hanem aköré a négy téma köré, amelyek hat területi megbesélésen jöttek felszínre. Ezek voltak: (a) a hit krízise; (b) a faji egyenlőség problémája; (c) a béke és az Egyesült Államok “hatalmának” a viszonya; (d) a helyi gyülekezetek megújulásának a kérdése. Míg e témákat tárgyalták kisebb csoportokban és plenáris gyűléseken, a hőmérséklet csaknem 100 fok körül járt Grand Rapids-ben, engem pedig néha a hideg rázott. . . Mert voltak felemelő pillanatai, de voltak kiábrándító mozzanatai is az egyetemes zsinat gyűlésének. A hit krízisének a tárgyalásánál nyilvánvalóvá lett, hogy a hagyományos hit kútjainak a kiszáradása észlelhető mindenütt Amerikában, ezt azonban annak tulajdonította a zsinat, hogy “Egyiptom” húsos fazekai után vágyik az egyház népe, s nincs elég bátorsága felvenni a harcot az “új föld” hatalmasságaival. Lehet. Nekem viszont az járt az eszemben, hogy az Ur Jézus a kísértés pusztájában és három éves nyilvános szolgálata alatt sohasem merte a gaz- dasági-politikai-vallásos “megoldásokat’ olyan naivan azonosítani Isten akaratával, mint azt közegyházunk liberális vezetősége teszi manapság. Vajon nem éppen ez-e a mi egyháztagjaink hit-krízisének az oka és területe? ... A faji igazságosság érzékeltetésénél láttuk felvonulni az indiánokat, a déli egyetemek igazgatóit, a “welfare” anyákat, s a zsinat merész terveket fogadott el ezek megsegítésére: Amerikai Indián Vasárnap tartása, másfél millió dollár összegyűjtése hat néger egyetemünk megmentésére, $6,500 biztosítása egy négy gyermekes “welfare” családnak, stb. Mi megértjük, hogy az egyház szolgálatához tartozik az elnyomottakkal való törődés, de azt megkérdőjelezzük, hogy vajon az egyház feladata-e képviselőházat játszani, törvényhozást mimikálni, s csak le- vitézlett politikai vezetőket szerepeltetni... Ez a furcsa bennfentesség még kirívóbb volt a “Béke és az Egyesült Államok Hatalma” tárgyalásánál. Nem az volt a kirívó, hogy a világnak csaknem minden politikai kérdésében hiteles véleményt igényelt magának a zsinat, hanem inkább az, hogy mindenben előszeretettel marasztalta el a jelen kormányzatot és az Egyesült Államokat, de egyetlen szava nem volt elítélni a kommunista rendszert és brutalitásokat. Rendben van: amikor az egyház bűnt vall, akkor a saját bűnét vallja meg, nem a másét! De akkor miért nem vallja meg azt is, hogy az Egyesült Államok fals messiánizmusa dobta oda pl. Magyar- országot kétszer is ez évszázadban az embertelen megoldások karmaiba. . . ? Nem is szólva arról, hogy amikor Ámós “látott”, akkor látta Damaszkusz, Gáza, Tirusz, Edom, Amon bűneit is, nemcsak a Juda-Izráelét... Az, hogy a zsinat a helyi gyülekezetek megújulásával is foglalkozott, dicséretes dolog, mert pár évvel ezelőtt egyes közegyházi vezetőink készek voltak már leírni a helyi gyülekezeteket. A diagnózis sem rossz: a zsinat felismerte, hogy helyi gyülekezeteinket emészti a polarizációs megosztottság átka, sok gyülekezetünk a fennmaradás harcát vívja, s lelkipásztorok és gyülekezeti tagok egyformán egészen alacsony szinten egyháziaskodnak! De a diagnózison túl alig ment a zsinat. Pedig itt is lehetett volna bűnt vallani, sőt itt van AZ EGYHÁZ bűnvallásának igazi területe! Vajon nem kellene-e megval- lanunk, hogy az evangélizációtól elment a kedvünk, keresztyén nevelés helyett politizálunk, a Krisztus testének az építése helyett a magunk megváltó programjaiért harcolunk... Nem akar ez a beszámoló destruáló lenni, de ki kell mondanunk, hogy a mi református gondolkodásunknak, amely szeret hit és erkölcs dolgában a Szentíráson tájékozódni, kissé idegen, hogy zsinatunk zsinórmértéke, úgy látszik, valami más. Furcsa módon, ezt nemcsak a mi “konzervatív” magyar református lelkiségünk érzékelte, hanem a zsinat ifjúsági kiküldöttjei is. Ezek az ifjak, akik közül kb. 150-en 30 év alattiak voltak, komoly tárgyismerettel hangsúlyozták, hogy a keresztyén hit nem csupán szociális tett, vagy teológiai formulázás, hanem egy dinamikus, erővel telt kapcsolat az élő Istennel. Ki tudja, vajon nem éppen ezeken a sokat lesajnált fiatalokon keresztül végzi el Isten azt, hogy Krisztus Egyesült Egyháza ne liberális hagyományaira legyen büszke, hanem azzal dicsekedjék, hogy ismeri az élő Istent és csak Neki enged... Talán nem érdektelen záró szóként megemlíteni, hogy e sorok íróját a zsinati tanács tagjává választották Grand Rapidsben. E kitüntetés most ért először magyar egyházkerületi személyt. De minden kitüntetésnél nagyobb a felelőség: meggyőződéssel képviselni közegyházunk legfelsőbb fórumain azt a látást, amelyről e beszámoló szól. Dr. Bütösi János
