Reformátusok Lapja, 1971 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1971-08-01 / 8-9. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA A LEGMAGASABB TORONY Előkészülőben a clevelandi Első Magyar Református Egyház nyolcvan éves jubileumára A clevelandi Első Magyar Református Egyház elsőnek született meg az új haza földjén, nemcsak az összes amerikai magyar református egyházak, hanem felekezeti különbség nélkül, az összes amerikai egyházak között; beleértve a számban jóval nagyobb többséget képező magyar katolikus egyházakat is. Protestáns egyházaink között mindmáig is számban a legnagyobb; áldozathozásban, egyházi rendben és példaadásban ma is az első az egész amerikai kontinensen. Ady Endre írta: “Valaki az Értől indul el S befut a szent, nagy Óceánba.” A mi Első Egyházunk 80 esztendős nagy jubileumi ünnepe alkalmakor mennyire találó reánk a halhatatlan magyar költő verses leírása: “Az Ér nagy álmos, furcsa árok — és ugyanaz a Hernád, Bódva, Szinva és a Sajó — Po- csolyás víz, sás, káka lakják: De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna Óceánig hordják a habját.” Nyolcvan esztendővel ezelőtt ezektől a pocso- lyás vizektől elindult egyszerű tarisznyás magyar kálvinisták alakították meg itt, a mi magyar Debrecenünkben, az Óceánnak ezen a partján a mi Első amerikai magyar egyházunkat. Ezek az egyszerű magyar bevándorlók elhatározták magukban, hogy “Ha gátat túr föl ezer vakond, Az Óceánt mégis elérem.” És el is érték az Óceánt, túl is hajóztak rajta: sőt elértek az Óceánon túlig, és itt — az Óceánon tú- lon — Isten kegyelmével csodáknak a megalkotói lettek. Legszebb bizonyíték pontosan a mi clevelandi Nagytemplomunk, amelyről egyik magyarországi látogató püpök mondotta: “Mindig tudtam, hogy ez a templom a legnagyobb alkotás magyar Amerikában, — most hozzá teszem, mivel saját szememmel láttam — az egész világon.,’ Micsoda koronája ez nyolcvan esztendő hűséges építő munkájának. Nagytemplomunk ünneplő népe, és a vele együtt ünneplésre felsereglő ünneplő magyarság szeptember 19-ik napján, akarva, nem akarva is, fel fog tekinteni ennek a templomnak 157 láb magas, karcsú tornyára, melyenk tetején — amerikai magyar alkotásaink legmagasabb égbenyúló csúcsán — ott ragyog a művészien stilizált ezüst csillag. Ég felé mutat, csillog, ragyog és véd. Az 1950-es 34 incses hóesés idején a város vezetősége külön kérte, hogy éjszakánként hagyjuk égni a torony csillagunkat megvilágító villanylámpákat, hogy a leszállni készülő repülőgépek irányításával meg tudják találni a városi repülőteret. Hogy eszünkbe szökellte ez a modern költőnk prófétai mondását: “Tán holnap már a torony hősibb Vallását vallja véres-múltnak, s fiai, A harangok, a még álmodok, Össze kondulnak. Csak a Hold fog tovább döcögni, Mint majd a Föld is, ember nélkül, S a világ Holdfényes torony-romok fölött Mégis megbékül.” A clevelandi Első egyházunk nyolcvan éves jubileuma valóban olyan történelmi korszak idejére esik, amikor a mai világ sötét éjszakájában a felfelé mutató templomtornyok néma irányszabásában van elesett világunk egyetlen reménysége. Talán sohasem voltunk közelebb a szomorú költői prófécia megvalósulásához, mint ma. Mi azonban — rendületlen hittel — ma is azért küzdünk, hogy ez a város, ez az ország és ez a világ a “holdfényes torony romok” helyett a holdfényes torony ívek alatt béküljön meg magával, embervilágával, Istenével egyaránt. Ezekkel a gondolatokkal küldjük most válságos és történelmi idők nagy kanyaréban velünk érző és megértő szívekhez az alábbi történelmi hívást meleg szeretettel és a világsorsban magyar sorsunk őszinte törődésével: Ünneplésre készülő Kedves Testvéreink! Egyházunk 80 éves Jubileumi Nagy Ünnepe — Magyar Amerika első 80 éves jubileuma — ime már rohamosan közeledik!
