Reformátusok Lapja, 1970 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1970-08-01 / 8-9. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA ISKOLANYITÁS IDEJÉN Valamikor réges-régen, e sorok írója egy óhazai egyházi előkelőséggel rótta egyszer a város utcáit csak úgy szórakozásból, és magyarázgatta neki a város nevezetességeit. Mikor egy-egy nyílttekintetű, szép és nagy középület élőt meg-megálltak, s a kíváncsi érdeklődésre a felelet mindig ugyanaz volt, hogy tudniillik ez a város egyik elemi népisklája (mint az óhazában mondanák), az előkelő egyházi férfiú egyszer csak így sóhajtott fel: ezek teszik naggyá Amerikát! Akkor csak ennél az egyszerű megállapításnál maradtak meg a szórakozás kedvéért sétálgatok. Azóta azonban sokszor eszünkbe jutott már ennek az óhazai egyházi előkelőségnek ez a szinte önkéntelen megállapítása, főként így az iskolaévek kezdetén. Mert azóta már tapasztalatból tudjuk, hogy ezek a nagyszerű középületek azok az olvasztó kemencék, amelyek a mi gyermekeinket is megtelítik az “american spirit”-tel és testben-lélekben amerikaivá gyúrják őket, ami természetesen csak előnyére válik, ha itt és ezen a földön akarnak élni, boldogulni. Amerika mérhetetlen összegeket áldoz évenkint az iskoláira és a 8 osztályú elemi iskolái egyik legnagyobb és legfontosabb alapjait képezik az amerikai nemzet jelenének és jövőjének. E méltó nemzeti büszkesége, az iskolák e hónapban nyitják meg újból kapuikat, és szer- teszéjjel Amerikában milliószámra fognak tódulni a modernül berendezett, nagyszerűen felszerelt iskolákba Amerika dédelgetett kedvencei, a gyermekek. És az a csodálatos, hogy örömmel tódulnak oda, nem kényszerből, ami az amerikai iskolák népszerűsége mellett bizonyít. Nemcsak a szülők érzik az iskola szükséges voltát, hanem a gyermekek igen nagy átlaga is. Ennek a titka csak az lehet, hogy a gyermekhaddal sikerült megkedvelteim az amerikai iskolát, ahová játszi örömmel és lelkesedéssel megy. Bizonyos, hogy az amerikai iskola sokban elüt az európai iskoláktól, a nevelési rendszer tekintetében. Az iskolai szellem is egészen más itt, mint odaát. Akik otthon nevelkedtek, szinte megérteni se tudják, hogy hogyan is lehetséges az otthon megszokott, néha szinte mogorva szigorúság nélkül vezetni és fegyelmezni ezeket a sokszor hatalmas, többezer gyermeket és diákot befogadó iskolákat és azok növendékeit. Avagy hogyan lehetséges például egész fiatal tanítónőnek kamasz suhancokat tanítani és kordában tartani. S egyáltalában hogyan lehet kielégítő sikere, eredménye ennek az előttünk sokszor érthetetlen és ismeretlen nevelési rendszernek. A titok rejtélye valószínűleg ott van, hogy az amerikai iskola, (ellentétben az otthonival,) nem elvont elméletekkel és “magolással” gyötri agyon a diákseregét, hanem inkább gyakorlati szempontból mutat be előtte és ölel fel a számára mindent. Nem alkalmazza a spanyolcsizmára emlékeztető tekintélyt elismerő mogorva szigort sem, ami olyan jellemző volt (régen) az otthoni iskolai viszonylatban. Meghittebb, bensőbb, barátibb itt a viszony az iskola és a tanuló, tanító és tanítvány között. A játszva-tanítás a legfőbb alapelve az amerikai iskolának. Ez az, ami naggyá tette itt az iskolákat, a gyermekek részére pedig valóságos örömmé az iskolába járást. Amerika, mint új nemzet, új utakat vágott a nevelés terén is. Persze lehet afelett vitatkozni, hogy helyesek-e ezek az új utak, rendszerek. Itt, úgy látszik, megfelelők. Ezt egyébként a jövő fogja majd még megmutatni, jobban megbizonyítani. Tökéleteset nehéz alkotni még Amerikában is. Szakértők szerint az amerikai iskolának is van egy igen nagy Iskolaszentelés Bridgeporton. Kecskeméthy József, Dr. Böszörményi István, ifj. Bero Sándor, Dr. Bütösi János. hibája. Jellemképzés tekintetében nem tud sikereket felmutatni. Érthetőbben szólva, az illemet és tisztességtudást nem tudja az amerikai fiatalság leikébe plántálni, hogy ezek az emberi erények szinte második természetévé váljanak az ifjúságnak. Igen nagy baj lehet pedig ez, mert amint éppen a legutóbbi idők szomorú példái mutatják, a bűnözők túlnyomó száma azok közül az ifjak közül kerül ki, akik az iskola padjaiból alighogy kiléptek az életbe. Ha az amerikai iskola ezt a hibát is ki tudja köszörülni, bizonyos, hogy megközelíti a tökéletes emberi intézményt. Nagy Amerikában mindenütt megnyílnak ezek a nagyszerű iskolák szeptemberben, és a magyar gyermekek ezrei is örömmel fognak ezekbe jelentkezni. Ahol volt, még alig fejezték be a nyári magyar iskolát, máris be kell ülniök a Public School padjai közé. Ám a magyar gyermekek kibírják ezt a kettős munkát is, mert hiszen mindenfelé sikereikről olvasunk az amerikai iskolákban is. A magyar szülők pedig bizonyára csak méltányolni tudják az amerikai iskola áldásait, mert ha talán lemaradtak is valamikor az otthoni egyszerűbb iskolázásban, most annál nagyobb örömmel kell látniok, hogy az iskola azt a boldogságot jelenti gyermekeik számára, amit ők közülök sokan nem ismerhettek. Bár lassankint — azt mondják — itt is túltermelés lesz a szellemi pályákon, és már is igen nehéz elhelyezkedni az iskolákból kikerült új nemzedéknek, mégis örvendetes jelenségnek kell elkönyvelnünk, hogy a magyar szülők mind többen küldik gyermeiket magasabb iskolákba is, és mind több magyar származású ifjú tör magának utat az amerikai közéletben, a szellemi pályákon is. Sőt nem egy helyen a bevándorolt szülők gyermekei megelőzik sikerekben a benszülött amerikaiak gyermekeit. A magasabb iskolák kiválasztásánál magyar szülőknek és gyermekeiknek nem szabad figyelmen kívül hagy- niok azokat a felsőbb iskolákat, ahol magyar oktatásban is részesülnek a magyar diákok. Ez csak előnyükre lehet később a gyakorlati életben, s esetleg mint cserediákok, Magyarországba is átkerülhetnek továbbképzésre. Már is több amerikai magyar ifjú és leány tanul Magyarországon a különböző felsőbb iskolában és egyetemeken. Persze, most nyílnak meg a Vasárnapi Iskolák is. Óriási mulasztást követ el az a szülő, amelyik nem viszi, vagy legalább küldi rendszeresen gyermekeiket a Vasárnapi Iskolába. Végül azt sem szabad elfelejtenünk, hogy akié a gyermek és az ifjú, azé a jövő! Dr. Böszörményi M. István
