Reformátusok Lapja, 1970 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1970-08-01 / 8-9. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 ISTVÁN KIRÁLY I. István, a magyarok első királya, születése évét a magyarországi kormány 970-re teszi, mely szerint ez az év István király születése ezredik évfordulója. Árpád hont szerzett népe számára, István király az országot korabeli alapokra helyezte, s a keresztyénség nyugati formája mellett foglalt határozott állást. Érdemei elismeréseképpen II. Szilveszter pápa koronát küldött számára, az Egyház pedig halála után szentté avatta. István királyt a történelem folyamán különböző szemüvegen nézték és bírálták. Jó, ha mi a magyarok első nagy királyát látjuk meg benne. Elődei, s megkoronázásáig ő is, megkoronázat- lanul is, a nemzet akaratából voltak az élen. A korona, a haza és a nemzet szuverénitásának szin- bóluma, az egész magyar nemzeté. Korában ő védte meg, ma népének kell megvédenie több mint ezeréves keresztyénségét a mai modern közönnyel és pogánysággal szemben. Ne azt kérdezzük hát búslakodva: “Hol vagy István király..— hanem legyünk ott mindnyájan a bástyán! Őrködve emlékezzünk a nagy királyra! Vitéz Ferenc---------------------------------------Az egyháztagság tízparancsolata 1. Végy részt legalább hetenként egyszer egy istentiszteleten. 2. Adj jó kedvvel és rendszeresen egyházad szent céljaira abból, amit Isten neked bőségesen adott. 3. Ajánld fel idődet és képességedet a Mesternek az Ő országa szolgálatára. 4. Hívd szomszédaidat és jóbarátaidat, hogy veled együtt jöjjenek Istennek házába. 5. Légy nyájas a látogatókhoz, akik istentiszteleteinkre jönnek, és közöld nevüket és címüket a lelkipásztorral. 6. Vidd magaddal a kegyesség lelkét otthonodba is. 7. Légy mindig őszinte, igaz, szeretettel-tel- jes és könyörületes szívű embertársaiddal szemben. 8. Mindenkor csak jót mondj egyházad többi tagjairól, a te testvéreidről, és ha jót nem tudsz mondani, maradj hallgatag. 9. Alamizsnáddal segítsd a szegényt, látogasd meg a beteget és elhagyottat, vigasztald a szomorú szívűt Krisztus követésének igaz szellemében. 10. Ne táplálj haragot és gyűlölséget testvér tagokkal szemben. (60 éves jubileumi emlékkönyv, Első Magyar Református Egyház, Cleveland, Ohio) vitéz Nagy István Amerikai magyar református életünk egyik kimagasló személye, vitéz Nagy István, három évvel ezelőtt, július 22-én, Kanadában Gananoque közelében, autóbaleset következtében meghalt. Nagy István Nagyvázsonyban született 1914-ben. A gimnáziumot Kaposvárott végezte, majd Budapesten a Ludovika Akadémiát. A második világháborúban arany vitézségi érmet szerzett, mint tüzér főhadnagy. A háború után Ausztriában négy és fél évet töltött. 1949. szeptember 19-én jött Amerikába nejével. Rövid ideig Kentuckyban és Virginiában volt. 1950. júniusában jött Springdalere, ahol az egyház újraszervezésében tevékeny részt vett, mint az egyház jegyzője és mindenese. 1956- ban Pittsburghba költözött, ahol szintén belekapcsolódott az egyház életébe. Presbiterré választották, majd a vasárnapi iskolában az ifjabb, majd az idősebbek osztályát tanította. Springdalen és Pittsburgh- ban igen sokszor templomi szolgálatot is végzett. Pittsburghi tartózkodása idején, Dr. Harangi Lász- lónéval, megalapította a Pittsburghi Magyar Irodalmi Kör-1, amelynek mindhalálig lelke volt. Vitéz Nagy István irodalmi téren is működött. Tanulmányt írt Szabó Dezsőről, Ady Endréről. Legterjedelmesebb műve a sokszorosított formában megjelent “A magyarság eredete a tudományos kutatások tükrében” című, sűrűngépelt, 28 oldalas, előadása. Számtalan prédikáció, imádság, bibliamagyarázat tesz bizonyságot egyháza szeretetéről. Egyházmegyei gyűlések, konferenciák, ünnepségek, vacsorák frappáns szónoka, egyszeri találkozásoknak is feledhetetlen ismerőse . .. Egyházi vitézkedése jutalmául a Presbiter Szövetség alelnökévé választotta, mely tisztséget haláláig viselte. Nemes lelkét szeretett hazájától, Somogyország- tól távol, Kanada országútján adta vissza Teremtőjének. Nem egyedül ment el, — szeretett édesanyja és édesapja nagy bánattal hamar fiuk után siettek... Álmát ott alussza a pittsburghi temetőben, közel kedves barátjához, Tusai Mihályhoz. Az árnyas fák alatt, hajnalba nem nyúló, végtelen estéken, bizonyára örök témájukról, a porladó magyarságról és az egyház megújulásáról beszélnek ... A Ligonieri Napok idején, az Aggteleki domboldalon, ha emlékező, hű szívvel a magasba néztek, csillagfényes, illatos vasárnap este, bodor felhők között megpillanthatjátok daliás alakját Csaba királyfi seregében, egyik kezében szívéhez szorított bibliájával, másik kezében villogó kardjával, amint oda sietnek, ahol sír a nemzet, és küzd és könyörög az anyaszentegyház... Vitéz Ferenc
