Reformátusok Lapja, 1970 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA Tehát, “világra kiterjedő” lett Magyarország azokon keresztül, akik hosszú útra mentek, új földre, ahol tovább élt bennük a haza és Isten szeretete. Valójában csodálatosak az Istennek dolgai, Aki mindeneket fel tud használni a maga dicsőségére és földi gyermekei javára is. Ő felhasználja az emberek szétszórtságát arra, hogy áldás legyenek egymás számára és mások számára is. így történt, hogy a mi kivándorolt magyar népünk áldás volt, ahol csak letelepedett, mert becsületes nép volt, szorgalmas, jó munkás, embert és Istent szerető. így a világ már rajtuk keresztül is megismerte, hogy milyen a magyar ember, a magyar nép — tisztességes, becsületes, valójában az Istennek gyermeke. Az Űr felhasználta a kivándorolt magyar embert arra, hogy megmutassa a világnak, hogy milyen tisztességes és becsületes lehet minden ember. És ez mind a szülőhaza dicsőségére van. Éppen így fel tudja használni Isten ezt az országot arra, hogy megmutassa a világnak, mivé fejlődhetik egy nép, még a nagy küzdelmeken keresztül is — Isten népévé —, akik a közjóért munkálkodnak, fáradoznak, élnek! Magyarok Ausztráliában Amíg a nap éjféltől éjfélig körüljárja a földet, nincs olyan órája, melyben ne tekintene le elszéledt magyarokra. De jó is, hogy legalább a nap nem személyválogató; juttat sugaraiból a magyaroknak is! Ki gondolta volna, hogy még a legutóbb felfedezett földrészen, Ausztráliában, is találunk belőlük eleget! A két világháború között pár száz volt csak ott. A hazai statisztika szerint 1947-51 között 13,320-szal, az 1956-os forradalom után pedig 10,958- cal szaporodott a számuk, sőt ezen felül még kb. további 10 ezret tartanak számon. Hozzájuk számítva 1,116 új zélandi menekültet, teljes számuk kb. 35 ezer. Ausztráliai magyarjaink rendszerint a nagyobb városokban helyezkedtek el. Ahol letelepedtek, magyar házat építettek, klubokat és egyházakat szerveztek. Egyházi szolgálataikat is vagy a klub helyiségben, vagy testvér felekezetek templomaiban tartják. Protestáns gyülekezetek vannak Perth, Adelaide, Melbourne, Sydney, Brisbane és más városokban. Nyolc református vagy evangélikus lelkész vagy lelkigondozó pásztorolja őket. Örülünk, hogy az elszéledt magyarok fölismerik egymásban a testvért, és egyházakba és klubokba tömörülnek. Bánatunk, hogy diaszpóra magyarságunk elvész a szeretett óhaza számára, s a másfél ezer évig védelmezett hazából szinte egy rögöt sem vihettek magukkal, hogyha már nem nyugodhatnak a hazai földben, legalább fejük alá tegyék, hogy azon alhassák örök álmukat . . . Magyarok Afrikában A magyarság szétszóródása Afrika felé a török időben kezdődött, akik sok foglyot vittek magukkal. Egyik csoportjuk a Nílus egyik szigetére jutott el, akik megmaradtak ugyan, de elarabosodtak: ma- gyaraboknak nevezik őket. Tudják, hogy Magyarországról származnak. Pár évvel ezelőtt amerikai magyar lapjaink írtak róluk. 1776-ban gróf Benyovszky Móric utazó Madagaszkárba jutott el, ott gyarmatot alapított a franciák számára. A lakosság megszerette és királyává választotta. Országát amerikai fennhatóság alá akarta helyezni, amiért a franciák agyonlőtték. Gróf Teleki Sámuel 1888-ban egy expedícióval Kelet-Afrikában járt. Felfedezte a Rudolf és Stefánia tavakat, valamint a Rudolf tó déli partján a róla elnevezett Teleki tűzhányót. Tudtunkkal Albert Schweitzer munkatársai között is voltak magyarok. A francia idegen légióban nagy számmal voltak magyarok Afrikában a francia gyarmatokon. Közöttük volt Gerenday László, később amerikai magyar református lelkész, aki regényt írt a légióban Afrikában töltött idejéről. A második világháború, valamint 1956 után magyarságunk nagyobb számban Afrika különböző részeire eljutott. Egy csoportjuk Dél-Afrikában, Krü- gersdorf városában telepedett le. A közöttük levő protestánsokat Papp Kálmán lelkipásztor szervezte egyházzá hét évvel ezelőtt. Az egyház szolgálatát magyarul és afrikán nyelven végzi, tekintettel az összeházasodásokra. A zsoltárokat két nyelven éneklik. Kérjük Istent, tartsa meg messze délre szakadt testvéreinket, s ha e földön nem, az örök óhazában gyűjtse össze szétszórt magyar református népét... <S> E rab föld mind az én hazám . . . Északon, erdős, kies völgyben. Ott, ott van az én szülőföldem, faj, azt a földet nem adom! Délen, kalászos rónaságon, Ott, óit születtem, oda vágyom, Nem, — azt a rónát nem adom! Keleten ős föld kínja jajgat, Erdély szült engem bús magyarnak, Ó, Erdélyt soha senkinek! Északra, délre, napkeletre Nézek búsultan, keseredve: E rab föld mind az én hazám! Születtem síkon, völgyben, halmon, Egy kis rögért ha meg kell halnom, Hát meghalok, de nem adom. Sajó Sándor
