Reformátusok Lapja, 1970 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1970-11-01 / 11. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 3 BIZTATÁS Szíves izenet egy nemrég Amerikába érkezett magyarnak Külvárosban élsz, mert idegen vagy, és sóhajod is idegen e tájon. Mintha dér lepné be a sorsodat, te boldogtalan szín vad rohanáson. Ám ne csodálkozz idemenekült, kik régen vagyunk itt, nem heverésztünk. Soknak élete be-besetétült, s gyakran mintha nem lett vón közösségünk. És soknak bezzeg szétfoszlott hite, s mi éltette, az bizony megszűnt élni. De van olyan, ki magasra vitte, megújult erő s nem volt mitől félni. Ne ítélj, amíg ítéletedben nincs érett szó, nincs érett tapasztalat. Kegyetlen emlék üldöz, s szívedben zendül a keserv s zokog az indulat. Légy hát türelmes, meg ne vakítson az igaztalan, légy hű enmagadhoz. Jellemedhez és fel ne sikítson reménytelenül, ami méltán mardos. Füstben jársz, zajban, árvult lélekkel, irgalmatlanok közt te légy irgalmas. Gondolj arra, hogy milyen vétkekkel harcoltál s hogy a bűn milyen hatalmas. Van itt jövőd, ha más nem, mint izmod, noha magányként topogsz szűk szobádban. Ez új hazában mégsem kell sírnod, biztasd magad e szokatlan próbában. Nem vagy itt fogoly, segít, aki tud, s főként segít a szabadság eszméje. Értem bánatod s érzem milyen kút könnyes gyötrelmed, milyen rettentő mélye. De előbb-utóbb — csodás jelenség! — megtalálod a vigasztaló napot. És általéled, ami itt fenség, s elfelejted, mi nemrég fojtogatott. Reményi József--------------*m » --------------(folytatása a 2. oldalról) Jó dolog két próféta között lenni, élni. Úgy Ézsaiás, mint János beszél Krisztus eljöveteléről, a Békesség Fejedelméről. Az Ő uralma lélekben s hitünkben erősít meg bennünket. Nagy dolog ez a krisztusi ígéret egy olyan világban, egy olyan korban, amelyik lelki rokkanttá akar tenni bennünket, amelyik a hitetlenség sötétségével akar megvakítani. Egyedül Krisztus az, aki megőrizhet bennünket ettől a veszedelemtől. Legyen, tehát, továbbra is Ö a mi életünk Ura! Alázzuk meg magunkat Előtte, mert csak így számíthatunk életünk felmagasztaltatására a még előttünk levő kisebb, nagyobb bajokban, nyomorúságokban. Marsaiké József A NEMZETHEZ! A szerencsétlen harcok után, melyekkel Isten a legközelebbi napokban meglátogatta a nemzetet, nincs többé remény, hogy az egyesült osztrák és orosz nagyhatalmasságok ellen az önvédelem harcát sikerrel folytathassuk. Ily körülmények között a nemzet életének megmentése s jövőjének biztosítása egyedül a hadsereg élén álló vezértől lévén várható s lelkem tiszta meggyőződése szerint a mostani kormány további létezése a nemzetre nézve nemcsak haszontalanná, de károssá is válván: ezennel tudtára adom a nemzetnek, hogy azon tiszta hazafiúi érzéstől indíttatva, mellyel minden lépteimet s egész életemet egyedül hazámnak szentelém, magam s a minisztérium nevében a kormányról lelépek s addig, míg a nemzet a maga hatósága szerint másként intézkednék, a legfőbb polgári s katonai kormányzati hatalmat Görgei Arthur tábornok úrra ruházom. Megvárom tőle s ezért az Isten, a nemzet s a história előtt felelőssé teszem, hogy ezen hatalmat legjobb tehetsége szerint szegény hazánk nemzeti státuséletének megmentésére, javára és jövőjének biztosítására fordítandja. Szeresse hazáját oly önzéstelenül, mint én szerettem és legyen a nemzet boldogságának biztosításában szerencsésebb nálamnál. Cselekvéssel többé nem használhatok hazámnak, ha halálom valami jót eszközölhet számára, örömmel odaadom életemet áldozatul. Az igazság és kegyelem Istene legyen a nemzettel! Aradvárban, (1849.) augusztus 11-én. Kossuth Lajos kormányzó
