Reformátusok Lapja, 1969 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 kozunk, mint ezekben az években, de ennyi kiművelt koponyával és ilyen alapos tudományossággal felszerelt generációval sem találkozunk seliol! Harmadik országos gyűlése után, 1874-ben már látszott az egyleten, bogy pártos-ház mivolta miatt megszámláltattak a napjai. “Ki is múlt szép csendesen és utána senki könnyet nem ejtett.” De nyomot hagyott maga után és példát arra, hogy az egyháznak érdeke megteremteni azokat a közösségi kereteket, amikben szervezett életét folytathatja. Minden későbbi magyar református vállakózásnak ez az Egylet lett a szülőoka: Prot. Irodalmi Társaság, Teológiai Könyvtár, Árvaegylet, Protestáns Szemle, Belmissziói alakulatok, stb. Természetes ellenhatásként jelentkezett a belmisz- sziós irányzat a liberálizmusra, a 90-es évektől kczdődő- leg, Szabó Aladárék irányítása mellett. 1912-ben átköltözik a teológia a Kálvin-térről a Ráday-utcába, amit 350 ezer forintért vásárolt meg az egyház Darányi Ignác főgondnok szorgoskodása révén. ítt talált otthonra a Ráday könytár is, ami értékes könyvgyűjteményével, históriai forrásaival (Szemere-tár) hazai egyházunk egyik gyöngyszeme. Az épület masszív mivoltának (és Urunk különös kegyelmének!) köszönhetjük azt, hogy a második világ háború pesti ostromának poklában mind a könyvtár, mind pedig a pincébe-szorultak megmenekültek, pedig többszörös telitalálat érte. A századforduló, majd az első háború idejére esik Bilkei Pap István, Pruzsinszky Pál, Hamar István, Marton Lajos tanársága, majd pedig a történelmi kál- vinizmus korszaka Sebestyén Jenővel, aki elsőszámú mozgató abban, hogy egyházunk hitvallásos szellemben újjáéledjen s a külföldi kapcsolatok intenzívebb felvételével minden tekintetben gyarapodjék. Sebestyén a holland “szigorú református egyház” (ahogy ő nevezte) eszméinek, igazságainak, meglátásainak magyarhoni gyökereztetésével nagy szolgálatot tett, anélkül, hogy a sajátosan magyar kálvinista lelkiségről elfeledkezett volna! Mai magyar református lel- készi generációnak egyik nagy tanítója volt Dr. Sebestyén, aki újra megtanította nekünk azt, hogy mit jelent magyarnak és reformátusnak lenni, egyszerre! Kováts J. István egyházjogot, Csekey Sándor egyháztörténetet, fiatalon elhalt Bodonhelyi József homiletikát, Budai Gergely (a Református Könytár sorozat fáradhatatlan sajtó alá rendezője) újtestamentumot, Papp László ótestamentumot, Viktor János dogmatikát, Bartók György filozófiát adtak elő. A sárospataki teológia bezárása után ide került tanárnak Nagy Barna. De ez már a közelmúlt és kissé a jelen is. Több mint egy évszázados szolgálata alatt 2071 hallgatója volt ennek a “legifjabb” teológiánknak, közöttük azok, akik most itt szolgálják Urunkat, túl a tengeren, akiknek annyiszor hazaszökik a lelke, a messze került, hűséges gyermek soha nem múló sze- retetével, nehogy valaha is kaput zárjon a Török Pálok kővémeredt imádsága! Elek Áron URUGUAYI TEMPLOMSZENTELÉS Mindannyiunk számára felejthetetlen élmény marad az uruguayi magyar református egyház 1968. december 8-án megtartott templomszentelése, mely egyúttal a latin amerikai Református Egyházak II. Zsinatának ünnepélyes megniytását is jelentette. — Az uruguayi magyar protestánsokkal az Úr csodát művelt és szent hajlékhoz juttatta őket. A csoda igazi jelentőségét akkor értjük meg, ha számításba vesszük az uruguayi súlyos gazdasági válságot, mely méreteiben jelenleg egyedülálló a világban! Délamerikai emigrációs életünk egyik legnagyobb egyházi eseményével kapcsolatosan két kiemelkedő tényt kell a sajtó útján utódaink számára megörökíteni. — Az egyik, hogy ez alkalommal nemcsak a délamerikai testvér református egyházak képviselői, hanem az északamerikai egyházak is képviseltették magukat Nt. Daróczy Sándor, a Bethlen Otthon igazgató lelki- pásztora által. — A másik jelentős tényező pedig a keresztyén világ ökuménikus törekvésének ama gyakorlati megvalósítása, mely szerint az uruguayi magyar KatoAjtó-nyitás a montevideói templomszentelésen. 1968. dec. 8. Jobbról-balra: Gridi Papp Árpád, Daróczy Sándor, Erdélyi László gondnok, Kovács Pál, Apostol János, Szabó Imre. likus Egyházköség képviseletében P. Proszt János plébános személyesen vett részt a templomszentelés ünnepségén, s a két egyház hívei egy szívvel és lélekkel közösen mondták el a “Miatyánk”-ot. Igen! Montevideó- ban a genfiek és a rómaiak, vagy ha jobban tetszik az esztergomi és a debreceni hittestvérek fogtak kezet egymással az egy igaz Isten szent nevének dicsőítésére és védelmére! Ebben a tényben látom az uruguayi ev. ref. egyház templomszentelési ünnepének magyar történelmi jelentőségét! Sok értékes és gondolatokban gazdag beszédek hangzottak el az ünnepségen. Ezek között az első helyen kell megemlékeznünk Nt. Daróczy Sándor lelkipásztorról, aki a templomszentelést végezte, s igehirdetésében többek között a következőket mondotta: Isten népünket
