Reformátusok Lapja, 1969 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA épp úgy megalázta és súlyos próbára tette, mint annak idején Nabukodonozor, aki leigázta Judea népét és elpusztította Jeruzsálemet. Mi magyarok is szétszó- rattunk, de ez nem jelenti azt, hogy véglegesen elvesztünk! Nagy a te megbízatásod magyar -mondotta-, ha azt keresztyén szeretettel végzed. Ötven vagy száz év múlva lehet, hogy csak az unokák, vagy a dédunokák építik újra a maguk kisebb jeruzsálemeit és hajlékait. A spórák, a világon szétszóródott magyarság építheti újra fel lerombolt országunkat. A szórványsorsban élő magyarság képes lehet erre, ha él benne a hit, remény és a szeretet. -— Majd így folytatta beszédét: tisztább és nagyobb örömet nem éreztem, mint itt és most, amikor a 35 esztendős magyar gyülekezet, mely sokszor minden reményét elvesztette, ma átél egy csodát, mely azt bizonyítja, hogy a szórványsors nem átok, hanem áldás, építő munka! Ez a hajlék áll: pásztor és nyáj, vezetők és vezetettek által. — Amikor testvéri köszöntését hozom az ószakamerikai Magyar Ref. Egyháznak, a Református Egyesületnek és a Bethlen Otthonnak, szívem teljes melegével kívánom: Legyen hit, szeretet, jó békesség és szerencse házatokban. ■— A templomszentelés keretében Nt. Apostol János sao-pauloi ref. lelkipásztor a délamerikai református egyházak zsinatát hivatalosan megnyitotta. Az Úrvacsorával kapcsolatos beszédet Nt. Szabó Imre buenos airesi ref. lelkipásztor tartotta, mondván: az Úr Jézus Krisztus a kenyér és a bor vételének jelével pecsételte meg az Istennel való közösségünk forrását, melyet szenvedésével erősített meg. Az úrvacsora vételével Isten visszavezet bennünket az elveszett lelki közösségbe, de Jézus beállít bennünket egy másik közösségbe is, az emberi közösségbe, amely az egymásrautalásban, egymás testvéri szeretetében és segítségében nyilvánul meg. — Az úrvacsora szertartását Nt. Gridi Papp Árpád brasiliai lelkipásztor végezte. A templomszentelés után az uruguayi magyar katolikus egyházközség plébánosa P. Proszt János lépett az igehirdetők pódiumára kifejezve őszinte, szívből jövő jókívánságait. Egy az örömünk -mondotta- mert nagyon jól tudjuk, sokan voltak közöttünk a reformátusok közül, akik velünk együtt munkálkodtak, amikor a mi házunkat építettük. Közösek vagyunk: egy a Miatyánk és egy a Hiszekegyünk! Az igazi keresztyén hívő lélek önmagában keresi az Úr Jézus Krisztust és ha rátalál, akkor könnyű lesz számára felismerni a másik felebarátjában is őt, aki magáról azt mondotta. “Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”— Örüljünk, hogy ma ebben az új templomban a régi igazságot szolgálhatjuk. — Nt. Kovács Pál lelkipásztorunk és ifj. Erdélyi László gondnokunk templomunk és gyülekezeti házunk megszerzésével kapcsolatosan adtak rövid beszámolót, melyről részletesebben az egyházunk által ez alkalomra kiadott lapunk “A Fény” tartalmaz bővebb ismertetőt. (Lásd IX. évf. 1968 dec. számát.) — Az uruguayi magyar Otthon nevében Gaál László elnök fejezte ki jókívánságait egyházunk vezetőségének, majd pedig az uruguayi evangéliumi egyházak (Federación de Iglesias Evangelicas de Uruguay) Iglesia Methodista stb. lelkész képviselői üdvözölték spanyol nyelven egyházunkat, és résztvett még az ünnepségünkön az uruguayi litván katolikus egyházközség magyarbarát lelkésze. — A templomszentelés végeztével a nagyszámban megjelent külföldi és uruguayi vendégek közös ebéden vettek részt, és az ünnepi program keretében délután a hagyományos karácsonyi vásár megnyitásával az egyházunk női csoportja mozgalmas és kellemes szeretet- vendégségről tett tanúbizonyságot. így maradt számunkra felejthetetlen élmény az uruguayi templomszentelés, melyért köszönet és hála egyedül a mi Urunkat illeti, aki segítő kezét nyújtja mindazok számára, akik hinni és Benne bízni tudnak! Soli Deo Gloria! Dr. B. Topor György presbiter. wnnaaannannnnanaannnnnnnnaannnzitanQnranrmran Küldj, Uram Indíts el, Uram, türelmesen Onnan, ahonnan Te akarod. Ne engedd, hogy fussak üresen, Támogasson mindig a Te karod, Ha összeroskadok. Adj türelmet azokhoz, Akikkel találkozom: Tántorgókhoz, bizonytalanokhoz, Kiket keserűn nem átkozom, Akikért imádkozom. Engedd, Uram, hogy legyek részt vevő Irántuk, akik a fájdalom útját járják, Bizonyságtevéssel engedelmeskedő, Amikor azt tőlem várják, Hogy Neved ők is áldják. Király Zoltán Velence Alul a mérhetetlen tenger, Fölül a mérhetetlen ég. A csodaváros, mint a csodaszarvas, Hun vitézek elől mindkettőbe lép... Föltötte kék ég s alatta kék a tenger, ódon paloták, sok mesevilla. Csodás ötvözet: örök, múlandó... Imára hívó sok campanula... Paloták falán ront az enyészet, Sírt ás a tenger alant a mélyben... Galambok szárnya suhog a légben. Gondolánk siklik csatornák vizén. Váltamra hajtva sötét fürtjeid, Tovasuhanunk illatos éjben... Vitéz Ferenc
