Reformátusok Lapja, 1969 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA “Református Teológia - Az ország szívében, Pesten!” Ez a fenn idézett kijelentés az 1839. évi dunamel- léki egyházkerület közgyűlésen hangzott el néhai Török Pál, kisújszállási lelkipásztor, későbbi püspök és a Rudapesti Teológiai Akadémia alapítójának ajkáról. A tulajdonképpeni megalapítás azonban még tizenhat esztendőt váratott magára, 1855-ig, részint a szabadságharc, részint pedig a közben felmerült akadályok miatt. Ez a körülmény ezt az intézetet messze mögéje helyezi a többi, testvér-teológiáknak, amelyek több évszázados múlttal rendelkeznek, de egy jottát le nem von abból az érdemből, amit a pesti teológia ezalatt a száztizen- négy esztendő alatt egyházunk szolgálatában elvégzett. Hogy elegészen a múltszázad derekáig nein volt Pesten református lelkésznevelés, annak első oka abban volt, hogy Pestnél 1801-ben Pozsony is, Debrecen is népesebb város volt! (1795-ben mindössze 13 ezer lakosa van Pestnek, Pozsonynak pedig 27 ezer!) Második ok pedig, hogy a magyar reformáció a “vidék” reformációja volt, ami hamarabb eljutott a falvakba, mint a vezető nagyvárosokba, ahol a status quo természetesen erősebben ült a nyeregben. Pest fejlődése azonban a szabadság- harcot megelőző, majd az azt követő időkben hihetetlenül meggyorsul, és néhány évtized alatt az ország centrumává lesz minden tekintetben. A gazdasági, politikai, szellemi élet szinte egyoldalú módon Pestre összpontosul, aminek, azóta megtanultuk, hogy a nemzet egyeteme szempontjából sok előnye, de sok hátránya is lett. Mindenesetre ez szolgált alapul arra a törekvésre, hogy a reformátusoknak is legyen egy felsőbb iskolája, az “ország szívében”. Kossuth Lajos, a Pesti Hírlap 1841. február 6-i számában ezt így indokolja: “a legmagyarabb felekezet, a magyar református- ság nem élhet anélkül, hogy az ország fővárosában ne legyen főiskolája.. A pesti teológia Református Egyetemnek indult, aminek Vay József, pataki conciliárius, volt a szószólója, aki szerette volna ebben a főiskolában az evangélikusokat és a görögkeletieket a reformátusokkal egy tető alá hozni. Utána Fáy András, a “haza mindenese” is ezen dolgozott, akinek javaslatára az egyházkerületi gyűlés megszavazza 250 ezer forint összegyűjtését. Ez a mozgalom rendkívül sikeres volt, amiről Kossuth a Hírlapban így emlékezik: “Ha végigtekintünk az aláírások névsorán, lehetetlen magasztos örömet nem érez- nünk, hogy Isten kegyelme oly időszakot enged megérnünk, midőn a vakbuzgóság ideje lejárt..Az adakozók között valóban ott vannak prépostok, kanonokok, főurak, cívisek, jobbágyok, zsellérek és a falusi parasztok. .. Az elvesztett szabadságharc utáni közállapotok nem kedveztek egy, minden ízében magyar főiskola megalapításának, amibe valóban belepusztult a magyar re- formátusságnak talán legragyogóbb terve. így hát 1855. Budapesti Ref. Teológiai Akadémia június 29-én már csak egy “helvét hitvallású teológiai intézet” kérelme kerül Thun miniszter elé, aki azt engedélyezi és az egyetemre gyűjtött adományokat is átutaltatja arra. Október 15-én Báthory Gábor szuperintendens, a Kálvin-téri templomban, az intézetet hatalmas gyülekezet, esperesek, gondnokok jelenlétében az “Ürra tekintve” megnyitja. Első évre 15 hallgató iratkozott be három professzor, Ballagi Mór, Székács József és Török Pál vezetése alatt. A Gondviselés mintegy jó alapra helyheztette ennek az iskolának jövőjét azáltal, hogy a kezdet-kezdetén három olyan hatalmas egéniség mutathatott utat, mint ők. Ballagi a hazai liberálizmus atyja, kitűnő nyelvész, teológus, filozófus, szótáríró (Német-Magyar) bibliafordító. Tanítása messze esik a konfesszionális református teológiától, de az a tudományos módszer és alaposság, amit ő képviselt, drága hagyatékként maradt a reá következő generációkra. Székács József brilliáns szónok, író és debattőr. Tudományos Akadémia és a Kisfaludy társaság tagja. Török Pál egyéniségében szerencsésen összpontosult a magyar református lelkész és teológus karizmatikus sajátossága. Kitűnő szervező, jellegzetesen “építő” egyéniség, aki mindenkinél többet tett a pesti teológiáért! Filó Lajos, Tatai András a konfesszionális irány követői. Haberern Jonathán luteránus. Farkas József, Peti Károly, Molnár Aladár egészítik ki a tanári kart az első időkben. Kovács Albert, Szász Károly, a kiváló nyelvész, Szőts Farkas, Kenessey Béla már a második generációnak nevezhető tudós és rendkívül képzett professzorok, akiknek irodalmi, szellemi termése előtt alázattal áll az utókor. Erre az időre esik az u.n. “Reformegylet” megalakítása is, 1871-ben, ami dobogóul szolgált a liberális teológia és az orthodoxok végtelennek tűnő eszmei harcában. Nem csoda, ha magában a szervezet nevében sem tudtak megegyezni! A magyar- országi Református Egyház történetében lelkileg ennyire megüresedett és meghasonlott korral sehol nem talál
