Reformátusok Lapja, 1969 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA DEBRECENI ALMA MATER — Mi akarsz lenni? — Az emberiség tanítója. így válaszolt Nyilas Misi, a debreceni Kollégium ingyenes diákja, Móricz Zsig- mond képzelet-szülte gyermeke, a “Légy jó mind halálig” c. regényének hőse. Misi válaszából kicseng az igazság, hogy nemzeti életünk szellemiekben és lelkiekben mennyire szegényebb lett volna, ha Enyingi Török Bálint támogatása révén a debreceni “közönséges” iskola át nem alakul protestáns iskolává az 1530-as évek végén, így lett az, az a bölcső, amelyikből a református Kollégium kinőtt, s az egyetlen magyar református egyetem is az első világháború után. A Debreceni Zsinatig (1567) Debrecenben még mindig csak “schola” van, minden jelzőnélküli “iskola”. Azután indul meg a főiskola jelleg kialakulása, mert a Zsinat előírja, hogy a lelkészi pályára készülőknek, mielőtt szolgálati helyükre kimennének, vizsgát kell tenniük. A lelkészképzés magába foglalta a tanárit is. A külföldet járt tanárok a jogi tudományokból is ízelítőt adnak az érdeklődő diákoknak. Az 1850-es kormány- rendelet a jogi tanfolyamot “akadémiai” fokra emeli. De már előbb, 1789-ben megindul a Kollégiumban a rendes tanárképzés. 1854-ben a gimnáziumi tagozatban a diákok érettségi vizsgát tudnak tenni, mert megvolt a “nyilvánossági jog”, ami annyit jelentett, hogy volt 12 rendes tanári tanszék, ahogy a bécsi kormány megkövetelte. 1873-ban megindul tanítóképzés. A Kollégium, mint intézmény, a Budai Zsinat rendelkezése szerint 1791 óta van a Tiszántúli Egyházkerület felügyelete alatt. Ma is ott van, s annak birtokában van. Kebelében működik az ország egyik lelkészképző intézete, a másik Budapesten. A meglevő régihez űj internátus épült 1913-ban az egveteini hallgatók számára. A kollégium adta a Nagyerdőben épült egyetemnek a hittudományi, bölcsészeti és jogi karát, tanárokkal együtt. A Kollégiumban a lelkészképző intézményből megmaradt annyi, hogy a teológusoknak vizsgázniok kellett, és végbizonyítványt szerezniük úgy az egyetemen, mint a kollégiumi lelkészképző intézetben. Sőt a bölcsészeti, jogi és orvosi karokon, azoknak hallgatóival együtt vehették azokat a tantárgyakat, amik nem kimondottan hittudományi jellegűek voltak, de a lelkészképzés előírt és megkövetelt. Nagyon hosszú idő telt el addig, amíg megkülönböztetés történt a közép és felső iskolák, az akadémia és egyetem között. De a Kollégium mind ezeknél többé lett. “Hány elvetett árvának lett édesanyja. Hányat nevelt fel anyatején”. Baksay Sándor arra utal, hogy a Kollégium többé lett, mint egy híres iskola. Nem csak megnyitotta a tudomány kapuját a Tiszántúl református gyermekei számára, hanem szellemi és lelki forrássá lett, amelyikből a mezővárosok és falvak irányítást és segítséget kaptak saját iskola-rendszerük megteremtésére és kialakítására. Ez sem volt véletlen. Már a XVI-ik század elején, a Wittenbergben megforduló diákok, a nyugati állapotokhoz hasonlítva a magyar közoktatási állapotot, azzal az elhatározással tértek haza, hogy az önnevelésnek csak egy megszentelt célja lehet: a népnevelés. A Kollégium annyira eme szent cél szolgálatába állította be nevelési rendszerét, hogy addig nem is érezte magát teljesen “anya-iskolának”, amíg és amikor már nem csak lelkipásztorokat, hanem tanítókat, tanárokat, jogász embereket is tudott küldeni, nem csak Tiszántúl népéhez, hanem szórványosan az egész országba. A református Kollégium 1802 előtt A debreceni diákéleten korán éreztette hatását a wittenbergi befolyás. Egységes szervezetbe tömörülnek a tanulók. A szervezet feje a szénior, aki a diákság érdekeit képviselte a nevelői karral szemben. Az esküdtek kara nem csak ítéletet mondott, hanem azt végre is hajtotta a kollégium csengőjének megkondításával, hogy oda gyülekeztetve, minden diák lássa, milyen büntetésDebrecen címere 1560-ból
