Reformátusok Lapja, 1969 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 3 30 Éves Jubileumi Gyűlés LIGONIER, ÁPRILIS 14-16 A Kálvin (Magyar) Egyházkerület 30 évvel ezelőtt, a mai clevelandi west sidei magyar református templomban alakult meg 1939. március 14-én. Jó lett volna, ha ott tartottuk volna jubileumi gyűlésünket, emlékezve az alapítók hűségére és Isten áldására az eltelt harminc esztendő alatt. Az Egyházkerület ma is él és szolgál. Ma is a legnagyobb magyar református közösség a hazai egyházon kívül. Az Egyházkerületben van a hazai egyházon kívül, a legrégibb magyar református egyházi alakulat, a 65 éves Keleti Egyházmegye, amelyből fejlődött ki, tulajdonképpen, az amerikai magyar református szervezett egyházi élet. Az Egyházkerület sok viszontagságon ment keresztül, de mindegyikből megerősödve került ki. A legutóbbi egyesülés elnyeléssel fenyegette, azonban, jóllehet a keret megváltozott, mégis benne az Egyházkerület gyülekezetei megnyugtató összetartást tanúsítanak. 1964-ben az Egyházkerület nevében változás történt, gondolva, hogy a “Magyar Egyházkerület” elnevezés nem fedi teljes azonosságát, e helyett “Kálvin Egyházkerület” nevet vett fel egyetlen szavazat többségével. Sajnos, az új név sem fejezi ki az Egyházkerület azonosságát, s ellene maga Kálvin tiltakozna leginkább. Bizonyos ideig a “Magyar Református Egyházkerület” elnevezés lenne megfelelőbb. Reméljük, hogy ez a névfölvétel is megtörténik rövidesen, nem annyira a magunk ráismerése, hanem a hazai és diaszpóra magyar református csoportok szempontjából. Az Egyházkerület igyekezett sok mindent megtenni, segíteni otthon és szétszórtságban. Jó, ha a cselekedetet a cselekvőhöz fűzik, s nem gondolják, hogy ez a távoli legnagyobb magyar református közösség nem goldol senki másra, csak a saját maga fennmaradására. Örvendezve vesszük tudomásul, hogy a történelmi háttér, a jövendő, új egyházi egyesülés, valamint a megfelelő azonosítás és felismerés szempontjából, gyűlésünk tárgyalni fogja a “püspökség” bevezetését. Kívánatos, amint már említettük, nemcsak ez, hanem az egyházkerületi tanácstag “egyházkerületi fögondnok” elnevezése, valamint az egyházmegyénél az “esperes” és az “egyházmegyei főgondnok” elnevezés az eddigiek helyett. Amikor pedig valaki ezeket a javaslatokat kaszabolja, okkal, vagy ok nélkül, ugyanakkor volt, évszázados hazai egyházi rendünket is bántja, amelyik idők folyamán a legjobbnak bizonyult. Igaz, új világban, modern gondolkozásban, az eszmék burjánzása között élünk, s ha lebontjuk az ősi atyai házat, vigyázzunk, nehogy az ónál már az újban hitványabbat adjunk! Nagy örömünkre szolgál, hogy ebben az évben is együtt lehetünk a Magyar Presbiteriánus Konferencia tagjaival közös gyűlésünkön. Legyen áldott ez az együtt- lét és legyen áldott az együtt működés! Gyűlésünknek kedves vendége lesz. Egy valaki, aki körünkben nem ismeretlen, aki közülünk való. Ez a nagyszerű ember Köteles Béla gyáros, aki eddig már négy szív-tüdőgépet bocsátott az Egyházkerület rendelkezésére, melyeket a hazai református egyháznak ajándékoztunk. A “Lélek emberei” közé jön a “Szív embere,” akinek nevét aranybetűkkel írjuk mi és azok, akiken gépével segítettek, az emlékezés könyvébe! Egyik gépe most van készülőben elveszett, drága Erdélyünkbe, Marosvásárhelyre. Messzi, árva magyar reformátusoktól árvább és elhagyott magyar reformátusokhoz. Ebbe a szívgépbe is beleépül a tervező sze- retete, az adakozók imádsága és az átvevők sóhajtása... Itt jegyzem még meg, hogy lapunk ezen számának költségeit, teljes egészében, szintén Köteles Béla fedezte! Olvasóink és hivatalosaink nevében köszönjük a drága ajándékot! Gyűlésünk másik kedves vendége közegyházunk elnöke, Dr. Herbster. Örülünk, hogy közöttünk lehet. Megért és segít bennünket, ügyes-bajos dolgainkban jó tanácsadónk, akinek főcélja nem az, hogy felszippantson és elnyeljen bennünket a keret, hanem, hogy ott lehessünk majd, amikor az Örök Gazda szám- baveszi megtérő juhait... Fogadjuk őt szeretettel! Szolgálatától ez esztendőben megválik. Bocsássuk el úgy, hogy még szorosabban tartozzék hozzánk... ! Nem baj, ha több van egy jóbaráttal... ! Erre a jubileumi gyűlésre szeretettel várjuk lelki- pásztorainkat és presbiteri kiküldötteinket. Jöjjünk mindnyájan! Öröm a gyűlés, ha látjuk, hogy mindenki érdeklődik és tevékenyen részt vesz a tanácskozásban, tervezésben és döntésekben. Amelyik presbitérium elmulasztja presbiter küldését, nemcsak közösségünkből hiányzik, hanem elsősorban saját gyülekezete ellen vét. Jöjjünk azért nem kényszerből, hanem örvendezve, lelkesedéssel, a lélek tüzével, hogy gazdag, mély és fenn- séges lehessen találkozásunk! Még annyit, hogy mielőtt elindultok, vasárnapi templomozáskor imádkozzatok e gyűlés sikeréért. A kiküldöttek is a messze, hosszú és unalmas úton, forduljanak az Úrhoz, hogy ne “semmit nem hozva,” hanem égő szívvel jöjjenek, hogy gyűlésünk ne száraz, árva, magyar bokor legyen a kietlenben, hanem égő csipkebokor, melyben megszólal az Úr... ! Jöjjetek! Hozzatok szeretetet, mosolyt, áhítatot és erőt! Minden jó szóval, kézfogással és öleléssel hosszabbítjátok és erősítitek Egyházkerületünk és gyülekezeteink életét, s tápláljátok a sokszor már-már kialvó reménységet, széles e világon, az árva, sajgó, csüggedő magyar szívekben... ! Vitéz Ferenc
