Reformátusok Lapja, 1969 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
REFORMÁTUSOK I,APJA 3 BOLDOG ÚJESZTENDÖT! Újév reggelén a világ minden nyelvén mindenki többször elmondta ezt a köszöntést, részint boldogan, részint boldog újesztendő után sóvárogva. Lapunk útján mi is áldott és boldog újesztendőt kívánunk olvasóinknak, szeretteiteknek, népünknek és az egész emberiségnek! Várjuk a boldog új esztendőt nagyon régen. A himnusz írója is mondta már: “Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt..Bennünket, magyarokat és reformátusokat pedig igazán tépett a balsors, de csak nem érkezett meg a “víg esztendő. ..” Lehet, hogy még nagyon sokáig kell várni reá. Lehet, hogy még több veszteség ér a jövendőben, de nincs addig elveszve minden, amíg előre nézünk, amíg érezzük, hogy fáj a szív, fáj a seb és fájnak a levágott tagok... ! A halál akkor kezdődik, amikor elzsibbad, érzéketlen, mozdulatlan lesz a szív, amikor a legszentebb ügy közömbössé válik, amikor elkezdünk úszni az árral, amikor csak élni akarunk, és nem túlélni a nehéz időket.. . A magyarságot és a reformátusságot ez a veszedelem fenyegeti. Belenyugszunk sok mindenbe. Tudomásul vesszük, hogy nehéz a helyzeten változtatni. Már-már belefáradunk a próbálkozásba és a torzsalkodásba, vagy már hitünk sincs, hogy ha mi nem tudtunk segíteni, és más sem segített, most senki nem segíthet, és már eszünkbe se jut, hogy tenni kell valamit. Új esztendeje, jövője pedig csak annak lehet, aki hajlandó foglalkozni vele, és tesz is érte valamit! Mit tehetünk mi, református keresztyének, egy boldogabb új esztendőért. . ? A szentírásban maga az idő és a jövendő Ura megtanított arra, hogy a jövendő az Ő kezében van, és Ő az övéinek adja. Kálvin a bibliai református keresztyén élethez megadta a formát, és megmagyarázta az utasítást. A református keresztyén ember hisz Istenben, Hozzá imádkozik, akarata szerint él és Szentlelke irányításával cselekszik. Az ilyen élet, jóllehet sok-sok megpróbáltatás alá esik, diadalmas élet. A végső győzelem úgy van már benne, mint a rügyben, nemcsak a gyümölcs, hanem a jövő tavasz magvai is! A keresztyén egyház sok válfajában a komoly, kálvini elgondolás a legmagasabb, s ez tökéletesedett 450 esztendő folyamán. Sajnos, hogy sokan úgy keresik a számukra legmegfelelőbb egyházat, mint ha olyan ruhát vásárolnának, mely eltakarja kinövéseiket, s nem vállalják azt a “gyönyörűséges igát”, boldog rabságot a Krisztusban”, melyet Isten kegyelméből nekik adott, s mely által életre és boldog jövendőre vezetni kívánja... Szomorú, hogy a mai ember ilyen kényelmes, összkomfortos, gombnyomásra működő, elektronikus egyházat szeret, s nem hajlandó a hitvalló, gályarah hősök példáját követni. Megújuló egyház megújuló emberekkel lehetséges csak, akik új apostolok lesznek az új katakombákban és új arénákon... Hol vagy, és merre tartasz református keresztyén testvérem. . ? Senki eddig, aki maga akarta irányítani életét, célhoz nem ért. Csak, azé a jövendő aki életét Ura kezébe tette! Kedves Testvérem, megújuló szolgálatodra vár a gyülekezet, amelynek tagja vagy, a Kálvin Egyház- kerület, amerikai református magyarságunk, és szolgálatodra vár ennek az országnak, az óhazának, diaszpóráknak magyar reformátussága, és szolgálatodra vár az egész világ! Tudod, ki hívott el, kinek esküdtél hűséget és ki mérte ki tennivalódat. Lesz-e boldog új esztendő és lesz-e benne boldog új esztendőd, részben tőled is függ! Ha teszel érte valamit, bizonyára, boldogabb lesz, mint az előbbi volt! Nemcsak egyházunknak, hanem fajtánknak és népünknek érdekében is van tennivalód! Kivándoroltam — nem jelenti azt, hogy most kezdem csak az életet. Népünk évezredeket élt, küzdött, hogy a mai magyar ember élete magasabbrendű élet legyen. El ne vagdald azért a gyökereidet, mert gyökértelen leszel... Évezredeket éltél a nemzet közösségében, ne gondold, hogy meg tudod szakítani vele való kapcsolatodat, s új Adómként léphetsz a porondra. Tudatosan, és ha úgy tetszik, akaratodon kívül is, évezredek energiája és géniusza pezseg ereidben, és ezt csak magyarul lehet kifejleszteni, még akkor is, ha hetven, ötven, vagy csak tíz éve is vándoroltál ki. Non est saltus in natura — már mások is megmondották. Sejtjeidben az összességet hordozod, s a magyarságnak egy élő sejtje vagy. Új világot, új pályát nem tudsz teremteni, kihat reád is a “magyar út”, legyen az akár a “hadak útja”, akár a mai “via dolorosa” ... Hány rég kivándorolt magyar vallotta meg először 1956-ban, hogy ő is magyar.. ? ! Ezért a közös, fájó, világmagyarságért tenned kell valamit, akár otthon vagy, akár távol. Mindenfajta kivándorló öntudatos és büszke származására. Mi vagyunk csak a hirtelen beolvadók és eltűnők, holott mi is hoztunk valamit mindenegyes újhazába. Nem igaz, hogy “üres tarisznyával” jöttünk!!! Kossuth nemzedéke hozta hősiességét, szabadságszeretetét, a századforduló magyarsága hozta két keze kitartó munkáját, a második világháború menekültjei tudományt és szakképzettséget hoztak, 1956 után hozták a fáklyát, hősiességet... Te ennek a magyarságnak tagja, vagy leszármazottja vagy, s ha megszakítod e tömbbel kapcsolatodat, igen árva madár leszel.. . Megvan kötelességed ott, ahová állított Urad. Végezz jó munkát, légy tisztességes, légy ember, és amikor ezért megbecsülnek téged, azt fogják mondani, hogy a magyarok megállják a helyüket. Tisztességet szerzesz nemcsak magadnak, hanem fajtádnak és nemzetednek is. Kell ez, mert sokan, különösen mások, be
