Reformátusok Lapja, 1969 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1969-11-01 / 11. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 “Nehéz tudomány” Nekem az a megtisztelő feladat jutott, hogy mint volt diákja, egy személyes élmény elmondásával adózzak volt professzorom emlékének. A professzor szó a profiteor latin igéből származik és kettőt jelent: megvallást és nyereséget. Dr. Nagy Barna egész tanítói szolgálata egy szép és bátor hitvallás. Hitvalló tanítói szolgálata révén az elismert Kálvin és Zwingli kutató, a református hitvallások szakembere és szerelmese, ajándék és nyereség lett magyarországi neveltjei és mi több, az egyetemes keresztyén anyaszent- egyház számára. Bázelben történt, éspedig közvetlenül a II. világháború után. A híres Barth Károly, kinek szemében Nagy Barna Európa egyik legkiválóbb teológusa volt, előadás sorozat tartására a rajnaparti városba meghívta a fiatal magyar tudóst, személyes barátját. Mint akkori bázeli diák, együtt mentünk elébe az állomásra. A vonatról lelépő vendég kezéből udvarias mozdulattal s előzékenységgel ragadta ki a vendég látó a nagy útitáskát. Illetve csak akarta. Mert a nagy súly alatt, amit játszva emelt a szálas magyar tudós, bizony megrogyott a bázeli tanár. Nyomban fel is kiáltott, mikor végre kiegyenesedett: Vájjon miféle súlyos dolgokat cipelhet fiatal barátom abból a háború sújtotta szegény Magyarországból? Tudományt! Nehéz tudományt — válaszolta Nagy Barna tágranyílt, mosolygó szemekkel. Hozom magammal, megmutatásra, a háborús években szerzett Kálvin-tanuhnányaimat. Dr. Nagy Barna, Bertalan Imre és a “nehéz tudományt” tartalmazó útitáska a bázeli Alumneum udvarán. Igen! Dr. Nagy Barna nehéz tudományt nyújtott magyarországi és külföldi hallgatóinak. Ezért pótolhatatlan. Hogy miként illeszkedik bele az egyház a magyarországi szociális társadalmi rendbe — erről elégséges oktatást kap a világ keresztyénsége. Kérjük Istent, gondoskodjék olyan magyar teológusokról, akiknek a legdrágább export cikekkel van tele útitáskájuk: Hitvalló '“nehéz” tudománnyal. Békesség és üdvösség a halott hitvalló professzornak, nyereség halálával meg nem szűnő tanítása hallgatóinak, dicsőség Istennek! Bertalan Imre SZÉKELY HIMNUSZ Ki tudja, merre, merre visz a végzet Göröngyös úton, sötét éjjelen. Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi, csillag ösvényen. Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén. Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja, Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk! Erdélyi magyar diák Szegény fiú... Szeretnélek megsímogatni most, Lesimítani zilált szög-hajad, Szeretném áldóan és nyugtatóan Fejedre tenni nyugtalan kezem: Világomlás kicsi mártírja, Te! Szegény fiú... Már fér fi gondok gyermek-gondjaid. Már ízetlen a diligentia, S jaj, nincsen íze a vakációnak! Az én gondtalan diák-éveimből Szeretnék olykor reád-aranyozni Egy-egy vidámabb, moslygóbb vonást, Mert a te ajkad összeszorított, Sötét, és hallgatag, Mint hogyha minden óra minden percén Hangtalan “Ave Caesar”-t mondanál. Szegény fiú, Aki hallgatod itt A nyelvek bábeli zűrzavarát, — Mi lesz Veled? Szédülve hullsz a hang-örvénybe le? Vagy fogsz még valaha a Lélek nyelvén, Pünkösdi tüzes nyelven szólani? . . . Reményik Sándor
