Reformátusok Lapja, 1969 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1969-11-01 / 11. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA Magyar reformátusok Romániában Istenem, Istenem, de Kinek tegyek panaszt? ej, Az idegenek közt Kitől kérjek választ? Ha másnak megmondon: De annak hírit hallom, Ej, ha magamba tartom: Szívem elfonnyasztom. Népdal Gyergyószárhegy (Csík), 1910. Trianonban Magyarországból Romániához csatoltak 102 ezer négyzet km-t 2,800,000 román és 2,465,000 nem román lakossal, akik közül kb. két millió magyar, ebből 708,047 református. Erdélyben két egyházkerületbe tartoztak a reformátusok. Az Erdélyi Egyházkerületben 20 egyházmegye volt 593 gyülekezetben 495,481 lélekkel, a Királyhágó- melléki Egyházkerületben 6 egyházmegye volt 181 gyülekezetben 212,566 lélekkel, összesen 774 gyülekezetben 708,047 lélek. Az Erdélyi Egyházkerületben 1928-ban 366 iskola volt 522 tanítóval. A 7-15 éves gyermekek száma 60,450. Ebből 22,761 gyerek járt magyar református iskolába, román iskolába kényszerült 5,552. A Királyhágómelléki Egyházkerületben volt 133 református iskola 240 tanítóval és 23,491 gyerekkel. Ebből 13,264 járt magyar református iskolába, más magyar iskolába járt 4,368, román iskolába kényszerült 3,692. Az Erdélyi Egyházkerületben volt 5 fiú gimnázium, 6 lánygimnázium, 1 tanító- és 1 tanítónőképző és 1 felsőkereskedelmi iskola. A Királyhágómelléki Egyházkerületben volt 1 fiúgimnázium, 1 lánygimnázium, 1 polgári, míg a nagyváradi tanítóképzőt bezárta az állam. Erdélyben Teológiai Szemniárium volt Kolozsvárott, 1928-ban 183 hallgatóval. A mai időben a teológia kivételével minden iskolát elvett az állam. Romániában a magyarok az első világháború végétől kezdve rettenetes elnyomásban részesültek s ma ez még fokozódott. A református lelkipásztorok nagyrésze börtönben ült, vagy a Duna deltájában volt évekig internálva, csak azért mert magyarok és mert szeretik egyházukat. A magyar történelmi nevezetességeket igyekeznek eltávolitani, írott dukumentumo- kat Erdélyből a régi Romániába szállítani. Várandós román anyákat szállítanak Erdélybe, hogy ott szüljék meg gyermekeiket, s születési jog alapján Erdély szülötteinek tarthassák magukat, s Erdélyt maguknak követeljék esetleges fordulat alkalmával. Erdély magyar népét részint szétszórják a régi Romániában, részint azok menekülnek oda, hogy elkerüljék a zaklatást. Magyar nehezen kap alkalmazást Erdélyben. A gyermekek magyar oktatása sok nehézségbe ütközik. Az állam tűzzel-vassal románosít. Erdély, mely a magyar politikai és vallásszabadság vára volt, ma kettős igában szenved. Magyarok, akikhez eljut ez a pár sor, ne húnyjátok addig álomra szemeiteket, ainig minden nap nem könyörögtök az örökkévaló Istenhez, hogy enyhítse rabságban élő erdélyi népünk szenvedését. Várjuk az időt, mikor a szabad világ fülei meghallják az elnyomott magyarság kiáltását, meglátják tengersok szenvedését s visszaadják politikai és vallásszabadságát annak a népnek, amelyik szinte már elvérzett annak az Európának védelmében, amelyik ezeréven át számtalanszor cserben hagyta. (Adatok: Református Világszemle, 1931. november) Nagyenyed pusztulása 1849-ben “Az emberéleten kivül tömérdek vagyon pusztult el még Nagyenyeden, különösen pótolhatatlan irodalmi és művészi kincsek, melyeket a Bethlen-főiskola fölprédá- lásával és elpusztításával okoztak a vad csordák. Az ephesusi Diána-templom s az alexandriai könyvtár föl- gyujtásához sorakozik azon barbarizmus, mit a dúló románok a Bethlen-főiskola nagybecsű könytárának, kézirattárának s az erdélyi ref. püspöki hivatal levéltárának megsemmisítésével végeztek. A kollégium könyvtárából a könyveket ledobálták az utczára, ott rajtuk tapostak, lándzsákkal tépték, vágták a könyveket s végül felgyújtották a tömeget. Benn az épületben is felgyújtották a könyvtár helyiségeit s a szörnyű rombolásból alig menekült meg valami. A püspöki levéltár iratait — mint az egyik monografus Írja — szakértő vezetés alatt semmisíthették meg, mert az értéktelent otthagyták.” “Egyedül Alsó-Fejérmegye vesztesége magyar születésű emberéletben 5000 lélekre rúghat, az anyagi kárt lehet tiz millió forintra becsülni.” “Miért kellett Enyednek elpusztittatnia, arról Szilágyi Farkas szavahihető forrásból azt mondja, hogy Axentye prefektushoz egyizben, midőn az oláh kondiéval tanácskozott, a nagyszebeni császári hadparancsnoktól pecsétes levele érkezett s ebben Puchner altábornagy azt hagyja meg Axentyének, hogy Enyedet pusztítsa el teljesen, mert a város a Gyulafejérvárt ostrom alá venni akaró magyar honvédségnek hatalmas támaszpontja lehet. Axentye megfelelt e parancsnak s neve máig is ott szerepel a Ferencz József-rend lovagjai között, jutalmul nyervén ő is, Bálint Simon is a Ferencz József - rend keresztjét a magyarok kiirtásáért.” (42 oldal) (Kacziány Géza: Magyar vértanuk könyve, Vass József könyvkiadóhivatala, Budapest, 1905. Pp. 143)
