Reformátusok Lapja, 1969 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1969-10-01 / 10. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA Len— S'/yn i|m\\v\ CXXXVII. ZSOLTÁR Hogy a babiloni vizeknél ültünk, Soha még úgy nem fájt, Uram, a lelkünk; Sirattuk ott az ősi, szent Siont, Az elvesztett hazát, a drága hont, A nagy búnak, búbánatnak miatta, Hegedűnket függesztettük fűzfákra. Kik minket ott bús rabigába zártak, Víg éneket tőlünk hiába vártak, Hogy mondhattunk volna mink éneket, Mikor szívünk a bútól elepedt; Mint az árnyék, bolyongtunk a fák alatt, Csak a testünk: a lelkünk otthon maradt. Ó, hogy fájt a szívünk akkor utánad, De azt mondtuk: hadd sorvasszon a bánat. Inkább ne lássalak többé soha Ó, Jeruzsálemnek szent városa, Inkább nyelvem az ínyemhez tapadjon, Idegenben mint víg dalra fakadjon. Ó, mikor még mink is boldogok voltunk, Magunktól is énekeltünk, daloltunk, De most szemünk, szívünk a múltba vész: Felejteni, ó, mert olyan nehéz! Ha én rólad, Sión, elfelejtkezem: Felejtsen el engem az én jobb kezem. Hogy lobogott szemükben a gyűlölet : Rontsad! Rontsad! Ne hagyj kövén más követ! Oltárit is pusztítsd el előle, Népét vidd el rabul messze földre... S hol a Sión szent templomoddal állott, A hely, Uram, siralomvölggyé válott. Igazságos Isten, Te azt a napot Feledésbe menni többé nem hagyod, Amely minket gyászba öltöztetett Babiloni vizekhez ültetett. A sok könnyért, amit húllattak velünk, Babilonnak Te fizess meg, Istenünk! (Felvidéki Énekeskönyv.) Az augusztus-decemberi ciklus címe: Ahonnan népünk jött. Képeink a filmaszalagon: 1. Címer, 2. Parlament, 3. Pozsony vára, 4. Munkács vára, 5. Vajdahunyad vára, 6. Kis- márton várkastély, 7. Fiume, 8. Magyarország térképe. Imádság Reformáció Ünnepén örökkévaló Isten, Édesatyánk! Örvendező szívvel borulunk le színed előtt ezen a szent napon, hogy ismét megérhettük Szent Lelked ereje meg- bizonyításának emlékünnepét. Áldunk, hogy nem hagytad sötétségben tévelyegni atyáinkat, hanem igéd világossága felragyogott szíveikben, szájuk és életük, cselekedeteik és mártíromságuk drága bizonyság lett szent elhívatásukról. Áldunk, hogy Szent Lelked által megvilágosítottad s elhívtad őket, hogy akaratodat cselekedve Igéd és Lelked erejével az ige mértékéhez ragaszkodva elvessék mindazt, amit nem Te mondottál és rendeltél. Áldunk, hogy velük voltál az elhívatás és a cselekvés napjaiban, s áldunk, hogy tántoríthatatlanul bíztak Benned a megpróbáltatások idején, s Néked engedelmeskedtek inkább, hogysem az embereknek. Áldunk, hogy drága Igéd tiszta világát szent lelkesedéssel szívták magukba külföldön járó, tanulni vágygó, Téged szolgáló eleink, s a honi földön honfiak szívébe plántálták drága, megtartó evangéliumod e földön bizodalmát, az örökkévalóságban megbocsátást ígérő magvait... Áldunk, hogy kegyelmedből szolgálatuk által színed elé járulhatott szent egyházunk népe, hívő eleink, hogy a nemzeti katasztrófák nagypénteki útján találkozzanak érettük is szenvedő Szent Fiaddal, s kezeiket átszögezett szent kezébe téve, erőt merítsenek a további küzdelemhez. Atyánk, áldunk a magyar reformátorokért, a gályarabokért, az otthon börtönt, halált, zaklatást, üldöztetést szenvedőkért, hívő és hűséges atyáinkért, akiknek Te voltál erősségük és egyedüli reményük. Atyánk, áldunk, hogy drága Igéd századokon át vezérelt, gyógyított és biztatott. Áldunk, hogy Igéd ma is szövétnek otthon a katakombák mélyén, s áldunk, hogy bujdosásunk- ban nekünk is éltető reménységünk, vezérlő csillagunk. Atyánk, ne hagyd kialudni a lelked gyújtotta szent lángot darabokra törött magyar református egyházad népe szívében. Ne engedd, hogy odahaza és az elszakított területeken a zsarnok keze kioltsa ezt a szent tüzet, s ne engedd, hogy itt a kényelem bíbor vánkosán elernyesszen a nemtörődömség, s veszni hagyjuk a templomot, szent ügyed s lelkünk üdvösségét. Lelkeddel lobbantsd lángra ismét a hamvadó zsarátnokot; ébressz fel, rázz fel bennünket halálos tespedésünk- ből, s hívj el ismét, erősíts meg, szentelj meg és küldj el újra, hogy e kárhozatba rohanó világban lehessünk az örökélet világossága, sója, kovásza és jóíze. Adj prófétai erőt és tüzet szívünk be, hogy Igéd kétélű kardjával hadakozva győzzük le a bűnt, s megkötözött lelkeket hozzunk boldog, örök rabságra szent Fiad zsámolyához. Árasszd ki reánk ismét Szent Lelkedet, s add, hogy nevedben követségben járjunk, mint a világosság, az ígéret és az örökélet fiai, Krisztus munkatársai és jó vitézei, akikre sóvárogva vár az egész teremtett valóság... Fakassz imádságot küzdő-könyörgő egyházad magyar református népe szívében, hogy ne érezzük, hogy magánosán harcolunk, hogy a szenvedéssel teli, de dicsőséges századok után ne csak a holnap, hanem egész jövendőnk e földön szebb legyen, és legyen dicsőséges az örökkévalóság az örök, boldog őshazában, könyörülő atyai szíveden. . . Ámen. Vitéz Ferenc REFORMÁTUSOK LAPJA October, 1969 — Volume 69, No. 10 Published Monthly except June-July and Aug.-Sept. when bi-monthly, Editor-in-Chief: DR. JOHN BUTOSI, Synod President Editor: REV. FRANCIS VITÉZ 493 Amboy Ave., Perth Amboy, N. J. 08861 Phone: (201) 826-3513 Office of Publication: Bethlen Freedom Press, Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. 15658. Subscription—Előfizetés: évi $3 yearly.
