Reformátusok Lapja, 1968 (68. évfolyam, 8-12. szám)
1968-10-01 / 10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 VILÁGŰRVACSORA VILÁGÚRVACSORA volt október 6-án világszerte a protestáns templomokban. Ezen a napon napkelettől napnyugatig részt vettünk abban a világtestvéri közösségben, amely a nemzetiség, bitvallás és színek fölé emelkedett. Akiket a hit egysége köt össze és akiknek az élete a szeretet, azok bűnbánó szívvel és alázatos lélekkel állták körül az úrasztalát világszerte. A Mester, aki szeretetből áldozta fel önmagát, azt mondotta: “Űj parancsot adok nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (János 13:34, 35). Az első világúrvacsoraosztás 1938-ban, teli át 30 évvel ezelőtt volt. Nagyon helyesen mondotta valaki, hogy már akkor megérezték a világ protestáns keresztyénéi, hogy az egész földön össze kell fogni, egybe kell fűzni a keresztyén emberek életét a szeretetnek, a testvériségnek a láncával! Mintha megérezték volna a világ protestáns keresztyénéi, hogy jön a második világháború, jön a második világégés, jön a második világpusztítás, jön az emberiség második világra szóló nyomora, szenvedése és megaláztatása. Mintha előre meglátták volna, hogy mennyire le fog süllyedni, mennyire magára fog maradni, a megnyomorított, kizsákmányolt, világgáűzött, rabságba jutott és bűnbe merült ember! Ebből a szomorú állapotba merült embervilág tagjaiból, az imaházakban, katedrálisokban, katona táborokban és otthonokban megterített “25 ezer miles” hosszú úrasztala mellett milliók telepedtek le azokkal, akiknek csontig fogyott le a testük az éhségtől, akiknek testét rongydarabok fedik, akiknek az agyuk elsorvadt a rossz táplálkozástól, akiknek nincs otthonuk, nincs hazájuk, akik a világ üldözöttjei, szétszórtjai és nyomorultjai lettek! Ha te nem ültél ennél az asztalnál ez alkalommal, a következő alkalommal ne maradj el onnan! ☆ OKTÓBER 6-a a magyar nemzet számára gyásznapot jelent. Többször próbáltam eldönteni — legalább is a magam részére, — hogy október 6-a valóban gyásznap-e, vagy inkább a vértanú hősökön keresztül, a magyar nemzet egyik nagyon megszívlelendő és előremutató napja-e? Ha ez utóbbinak tekintettük és fogadtuk volna el, akkor talán nem lett volna szükség még OKTÓBER 23-ára sem, mert akkor nem gyászoltunk, hanem felkészültünk, és már régen cselekedtünk volna! A költő azt írta, hogy az “Eszmehősök a bitófán Nem haltak hiába.” Október 23 is a költő eme szavait hirdeti: “A magyarság életének Felkel még a napja, Amikor a szabadság majd Győzelmét aratja. Vér nyomán könnyözönben Hajt a mag csirába . . . Függetlenség és szabadság Vértanúk virága.” A helytelen irányba tévedt, legyengült, elernyedt emberiségnek az a szerencséje, hogy vannak vértanúk, a saját életüket feláldozni kész hősök! ☆ Október hó első vasárnapján a világ protestáns keresztyénéi az úrasztalánál és e hónap utolsó napján pedig a lelki megújúlást hirdető reformáció zászlaja alá állnak! Soli Deo Gloria! Gyémánt jubileum South Norwalkon A south norwalki magyar református egyház október 5-6-án ünnepélyes keretek között ülte meg gyémánt jubileumát. Szombaton emlék gyűléseket és tanácskozásokat tartottak, melyeken Dr. Ben M. Herbster, a UCC elnöke is részt vett feleségével együtt. Vasárnap délelőtt Dr. Herbster hirdetett Igét angolul, Hartó András, a gyülekezet előbbi lelkipásztora pedig magyarul. Délután 4 órakor kezdődött a jubileumi istentisztelet. Igét hirdetett Hartó András angolul, Dr. Böszörményi M. István magyarul. A közegyház köszöntését Dr. Herbster hozta. Szavai után sor került három emléktábla felavatására és leleplezésére, melyeket a hálás utókor állított három elhunyt lelkipásztoruk, Dókus Gábor, Tóth Béla és Papp Károly emlékére. Az emlékbeszédet Vitéz Ferenc mondotta, Egry László imádkozott, a gyülekezet lelkipásztora, Dr. Bütösi János, leplezte le az emléktáblákat. A jubileumi ünnepségekre ünnepi istentiszteleti sorrendet és emlékalbumot készítettek. Az istentiszteletet ünnepi bankett követte a Chatam Oaks vendéglő dísztermében. Vacsora után bemutatták a volt lelkipásztorok családtagjait: a Dókus családot, Dr. Tóth Béla özvegyét Mrs. Kálmánt és családját, Hartó Andrást és nejét, a jelenlegi lelkipásztort és családját. Sajnálattal értesültünk, hogy Papp Károlyné nagytiszteletű asszony gyengélkedése miatt maradt távol. Bemutatták továbbá a gyülekezet szervezetei képviselőit, az alapítótagok gyermekeit és a vendégeket, többek között Madarász Lajos fóti esperest és kedves nejét. Az óriási szték fogyasztásához és az egész vacsorához kitűnő zenekar szolgáltatta a hangulatot. Az áldomás-mesteri tisztet Nagy Emil bridgeporti lelkész töltötte be, akinek atyai vénáiból könnyekig csordult a humor és az adoma. Jóllehet 6-tól 9 után járt már a mutató, de alig mozdult valaki. Mintha mindenki egyformán érezte volna — nagy idő 75 év, de azért nagyon szép gyémánt jubileumot ünnepelni. . . Vitéz Ferenc Dr. Böszörményi M. István
