Reformátusok Lapja, 1968 (68. évfolyam, 8-12. szám)
1968-10-01 / 10. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA Az Elnök íróasztaláról MISSZIÓI ADAKOZÁSUNK Az 1968-ik esztendő gyorsan közeledik a végéhez, ezért szeretném felhívni a figyelmet missziói adakozásunk kérdésére. Volt idő, amikor közegyházi járulékaink megfizetését töhbé-kevésbhé erkölcsi kötelességünknek tartottuk: az E&R rendszerben több ízben megfizettük a nagyobb részét a ránk eső kivetésnek. Krisztus Egyesült Egyházának mai keretében az “önkéntes sáfárság” gondolata dívik, s ez annyira megejtett bennünket, hogy gyülekezeteink többsége igen kevés felelősséget érez azért a szolgálatért, melyet közösen, mint felekezet igyekszünk elvégezni. Felesleges hangsúlyozni, hogy “hordó beszéd” nem sokat basznál itt. Mélyebbre kell ásnunk, ha missziói adakozásunk közegyházi elkötelezését helyes távlataiban kivánjuk megismerni. Egyházkerületi jelentésemben ezzel kapcsolatosan a következőket mondottam: “Amikor magyar egyházkerületünk következetesen azzal tünteti ki magát, hogy a konferenciák közül mindegyiknél többet költ aránylagosan önmagára, s mindegyiknél kevesebbet költ aránylagosan missziói célokra, akkor meg kell kérdeznünk önmagunktól: hitünk következménye ez, vagy hitetlenségünké? Értsük meg, hogy nemcsak közegyházi megbecsülésünkről van itt szó, még csak nem is arról, hogy a közegyház szolgálata miattunk károsodást szenved, hanem inkább arról, hogy az egyház természetéhez tartozik missziói szolgálatának komolyan vétele; amelyik egyház erről megfeledkezik, az nem a közegyháznak szegül ellene, hanem meghízó Urának és Istenének.” Igen, én hiszek abban, hogy Isten az egyházba nem azért választ bennünket, hogy önmagunknak éljünk, hanem azért, hogy Neki szolgáljunk, missziót teljesítsünk e világban az ő dicsőségére! Hogy e lelkiiletet ébren tartsuk és munkáljuk, egyházkerületünk két határozatot fogadott cl legutóbbi gyűlésén: “ (a) Szervezhessék meg minden gyülekezetben a Missziói és Jótékonysági Bizottság azzal a céllal, hogy ápolja a misszió iránti érdeklődést a helyi gyülekezetben és szorgalmazza az adakozást a közegyház missziói szolgálatának támogatására, (h) Rcndeztessék át egyházkerületünk missziói költségvetése úgy, hogy az egyházkerület által javasolt missziói járulékot minden gyülekezet presbitériuma önként és reálisan módosíthassa, s abba minden nem helyi jellegű adományát hevehesse.” Hadd kérjem meg presbitériumainkat arra, hogy e két határozatot most már foganatosítsák! A mi közegyházi járulékunk $5.83 tagonként (ami talán legalacsonyabb a közegyházban). Arra kérjük presbitériumainkat, hogy vegyék ez összeget eligazításnak: ezt felemelhetik vagy lejjebb szállíthatják a helyi körülmények szerint. De tegyék ezt mindig a tények ismeretében és imádságos lélekkel! Én biztos vagyok abban, hogy a tények imádságos ismerete minden egyháztagunkat a misszió bőkezű támogatására fogja ösztönözni, s nem lesz olyan gyülekezetünk, amelyik valamivel hozzá ne járulna közterheink viseléséhez. Természetesen ne hanyagoljuk el egyházkerületünk közigazgatási és szolgálati kiadásait sem! Az egyházkerületi járulék $2.50 tagonként (ez is egyike a legalacsonyabbaknak a konferenciák között). Ezeken kívül segítsük a kerület két sajátosan magyar próbálkozását: a szív-tüdő gépet és a debreceni kollégiumi alapot! Igen, pénzt kérek tőletek: nem hogy megraboljalak benneteket, hanem hogy részt adjak nektek egy kiváltságban. Isten Országának szolgálata e kiváltság! KÖTELES BÉLA SZÍV-TÜDŐGÉPE MEGÉRKEZET SZEGEDRE A közelmúltban tartalmas és meleghangú levelet hozott a posta Magyarországról. Az Írója és küldője az európaszerte híres szívsebész professzor dr. Petri Gábor egyetemi tanár, a szegedi I. sz. Sebészi Klinika igazgatója, aki arról értesíti Köteles Bélát, a Pemco Inc. elnökigazgatóját, hogy az általa gyártott és a nyár folyamán közösen küldött szív-tüdőgépet felszerelésével együtt épségben, minden biány nélkül megkapták, s erről az alábbiak szerint értesít bennünket: “Szabadságom alatt ért az örömhír arról, hogy a készülék (szív-tüdőgép] útban van és Pesten lesz az ünnepélyes átadás. Vasárnap reggel mentem fel Pestre a Balatonról, és úgy mentünk el hogy Gáborral együtt (dr. Kovács Gábor a professzor jobbkeze és helyettese) érjünk az ünnepélyre. Először rövid fogadás volt. majd istentisztelet. Mondhatom, hogy igazi ünnepi hangulat volt ezen a meghatóan szép ünnepélyen. Ezután volt a szív- tüdőgép ünnepélyes átadása. Az Egészségügyi Minisztérium képviselője vette át hivatalosan a szív-tüdőgépet, •‘s egyúttal jelezte, hogy ez a nagy értékű berendezés a szegedi Klinikára kerül. Kéhány nappal ezután megjött ide a szív-tiidőgép. itt történt a vámolás és azóta már összeszereltünk mindent, és megcsodáltuk az automatikusan és teljesen zajtalanul működő gyönyörű készüléket. amely minden tekinteben kielégíti a mi speciális igényeinket is. Most valóban mindenre alkalmas, gazdagon felszerelt apparaturával rendelkezünk. Ennek a szív-tüdőgépnek a birtokában komolyan mérlegeljük, hogy amint alkalom adódik rá, mi is hozzáfogunk a szív- átültetéshez. A magyar hatóság, köztük az Egészségügyi Minisztérium, a legnagyobb készséget tanúsította az ajándékozás sima, zökkenés mentes lebonyolításához. Kicsit nehéz ezt megfelelő szavakba önteni, de igyekszem értésedre adni, hogy milyen hálásak vagyunk Keked ezért a kezdeményezésért és áldozat készségedért. Ugyanígy szeretném őszinte hálánkat kifejezni a Cleve- latul-i magyar református egyházak vezetőinek és tagjainak, valamint az amerikai Magyar Református Kálvin Egyházkoriilelbe tartozó egyházak népének, akik
