Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-01-01 / 1. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA MEGÉPÍTIK fiaid a régi romokat . . . Dr. Haller István elnök jelentése az Amerikai Magyar Református Presbiter Szövetség 1962 szeptember 2 és 3-án Ligonierban tartott évi gyűlésén III. RÉSZ Jelen gyűlésünk tárgysorozatán a tisztikar és a bizottságok elnökeinek jelentéstétele mellett folyó ügyek tárgyalása és három, a témájánál és a felvetendő kérdéseinél fogva nagy érdeklődésre számot tartó, előadás foglal helyet. Ha a három előadást tartalmilag egy közös nevező alá kivánnám hozni és meghatározni témája sikját, azt mondhatnám: amerikai magyar református életünkről, gondjainkról, örömeinkről, lelkipásztorainkról, presbitereinkről, épitőmunkáról, reménységeinkről, magunkról, magunknak. Két előadás magyar nyelven, egy pedig angolul fog elhangzani. Ez évben a Bethlen Otthon aggmenházi avatási ünnepségeire való tekintettel süritettük és rö- videbbre fogtuk tárgysorozatunkat. Számos jelentős kérdés megtárgyalásától kell eltekintenünk. Ezeknek megtárgyalása a jövő évi nagygyűlésnek kell a tárgyát képezniök, amelyeket a jelen közgyűlés által megválasztandó uj tisztikar majd bizonyára tárgysorozatra tűz. Mostani közgyűlésünk egyik jelentős tárgysorozati pontja az uj elnök és tisztikar megválasztása. A jelenlegi elnök és a tisztikar második ciklusát is befejezte, mandátuma, vagyis megbízatása véglegesen lejárt. Hiszem és meggyőződésem, hogy a közgyűlés bölcs mérlegelése és választása Isten mindenható kegyelme által meg fogja találni a méltó férfiakat a tisztségek betöltésére, akik képességeik teljében, szívvel lélekkel fogják szolgálni azokat a magasztos célkitűzéseket —• Isten országának, a látható és láthatatlan egyház építését, amint azt elődeik 16 éven át igyekeztek szolgálni. Tisztelt Közgyűlés! Az alkotmányos szokásnak megfelelően szeretnék a magam szerény munkájáról is röviden beszámolni. Ez évben is minden igyekezetemmel azon voltam, hogy szövetségünk munkamezején az adott lehetőségekhez képest lüktető élet folyjék. Ahol már folyamatban lévő munkát találtam, serkentsem, ahol pedig még indulásra várt, sürgessem. A magánéletben, hivatalos fórumokon egyaránt igyekeztem Szövetségünk magasztos célkitűzéseit szolgálni, főképen pedig az amerikai magyar református egység ügyét. Ahol tehettem rámutattam a református presbiter keresztyén és magyar kálvinista szolgálatára, a szeretet és megértés gyakorlására, a hitélet fejlesztésének és a református öntudat erősítésének szükségére, különösen kétnyelvüségi időszakunkban a nemzedékek váltásának idején, amikor a vegyesházasságok oly nagy számban köttetnek és oly elszomoritó veszteséget mutatnak protestáns egyházainkra nézve a statisztika tükrében. Szövetségünknek szívügye volt a Bethlen Otthon építkezésének ügye és tisztviselő társaimmal együtt minden alkalmat felhasználtunk az építkezés ügyének hathatós támogatására. A Szövetség nehéz financiális helyzete mellett is a múlt évben is anyagi erejéhez mért támogatást nyújtott és kíván ez évben is. Szövetségünk külföldi kapcsolatait a tavalyi jelentésemben körvonalazott módon tovább fejleszteni igyekeztem. Egyházi és világi lapjainkkal élénk kapcsolatot igyekeztem fenntartani szövetségünk célkitűzéseinek gyakorlati szolgálata érdekében. Mint a tóparti egyházmegye világi tanácstagja, gondnoka, résztvettem tanácskozásain és javaslatai előkészítésében igy az egyházkerülethez felterjesztett u. n. “egység ügyben” hozott határozati javaslatának kidolgozásában, amelynek célja volt a különböző elgondolások egybehangolása, a szét-töredezés helyett az őszinte egymásrataláltság, az amerikai magyar református egység ügyének előbb- revitele. Igyekeztünk különös figyelemmel foglalkozni az ifjúság problémájával, különösképen arra való tekintettel, hogy a mi időnk lassan lejár és az uj nemzedék vállaira nehezül egyházaink és az egyháztársadalom és intézményeink fenntartása és továbbszolgálata. Asszonytestvéreink áldásos munkájának a szövetség célkitűzéseibe való hatványozottabb bekapcsolására is igyekezetünk. Értékes feladat ez, mely egyik főprogrampontja kell legyen az ifjúságával együtt szövetségünk jövő vezetőinek. Sok mindenről szeretnék még jelentést tenni, de az idő halad és sok a tennivalónk. Tisztelt Közgyűlés! Egyik kiváló magyar szobrászunk legpompásabb alkotása az a dombormű, amelynek cime: “Eredmények”. Lép- csőzet visz a magasba. A lépcsők magasságában férfi alak áll. Félkezével a karfát fogja, felette a felhőkből a nap koronája sugárzik át. A másik kezében a Bibliát fogja, szeme áhítattal, bizalommal keresi az Istent. — Vájjon mit üzen nekünk e müvén keresztül a szobrász lelke? Azt testvérem, hogy miként a lépcső
