Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-01-01 / 1. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 PAGODÁK ÁRNYÉKÁBAN Babos Sándor lelkipászlor misszionárius levelei Mandzsúriából IX. A gyülekezet növekedése Utolsó nap délutánján e kis gyülekezet u. n. “gondnokával” sétáltam. Beszélgettünk a gyülekezetről. Harminc év ezelőtt ő volt az első keresztyén a faluban. Tiz évvel ezelőtt annyian voltak már, hogy rendes imaházuk is lehetett. Az öreg ur olyan a gyülekezetben , mint egy parancsnok. Roppant tetszett nekem, ahogy erős kézzel és szeretettel pász- torolja a hiveket, akár csak egy jó pap. — Istenem, harminc évig kellett kitartarnia, imádkoznia, szenvednie, harcolnia, csakhogy az Ur nyája nőjjön és a lelkek megváltassanak. És ő mindezt tűrte, szenvedte, végigharcolta a Krisztus szerelméért. Ezt nevezem református lelkületnek és missziói lelkületnek. Elnéztem, hogy milyen boldogan simogatja végig szemével a kisszámú gyülekezetei és a fiait, leányait, unokáit, vejeit, menyeit, amint ott ülnek vele szemben a nyomorúságos kis imateremben. Künn zúgott a vihar, mi pedig bent arról imádkoztunk és tárgyaltunk, hogyan lehetne a semmiből itt e gyülekezetben kórházat felállítani. Hitből és szeretetből mindent lehet karfája biztonságot nyújt a felfelé haladónak, ragadd meg alázatos lélekkel a te életed lépcsőjén is az Ige karfáját és ne engedd el egy életen át. Legyen életed tanubizonyságtétel a Szentirás szavaival: “Nékem pedig cselekedni kell annak dolgait, aki elküldött engem, amig nappal van, mert eljő az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhatik. Ezekben kívántam megtenni elnöki jelentésemet, kérem annak elfogadását és tárgyalási alapul való vételét. Dr. Haller István csinálni. Az Ur Lelke nagyobb és hatalmasabb minden emberi okoskodásnál, pénznél és gyűlöletnél. Én kimondhatatlanul boldog voltam és sok erősséget adott nekem az Isten, amikor láttam ezt a kis nyomorúságos, de Istenben gazdag, vad, fanatikus keresztyéneket és ott a sötét éjszakában e kis csoport között úgy éreztem, mintha az őskeresztyének között volnék, akiknek semmijük nem volt, csak hitük. Visszatérés A csonka hét szombatján korán reggel keltünk fel, hogy hazafelé induljunk. Nagy meglepetésünkre reggelre szép fehér hó takart be mindent. Nem volt mit tenni, nyári ruhában, esőköpenyben kellett a szekérre ülni és vacogni. De bizony nem birtuk ki sokáig a szekéren való ülést. Különösen napfelkeltekor volt kibírhatatlan a hideg, úgy hogy nem volt más mit tenni, mint leszállni a szekérről és futni mellette kilométert kilométer után. Másnap bizonyára nevetésre állt volna a szája, ha látta volna a misszionáriust a kistermetű doktor úrral loholni a szekér után kora hajnalon. De nekünk akkor ez szükséges volt, ha nem akartunk tüdőgyulladást vagy más egyebet kapni. Én meg örültem, hogy felkeltem a skarlátos betegágyból. De az Ur velünk volt és megőrzött minden veszedelemtől. — Banditákkal sem találkoztunk. A következő vasárnap csordultig volt szivünk hálával az Ur iránt az Ő szent házában, nemcsak azért, hogy bennünket segített és láttuk az Ur megtartó kegyelmének hatalmát a többi atyafiak között, de azért is, hogy ezen a vasárnapon harmincán részesültek a szent keresztségben a liaoyangi gyülekezetben. Áldassék érte örökre az Ur, a mi megtartó Istenünknek szent neve. 100 ÉVES PÜSPÖK 1962 november 7-én ünnepelte 100 éves születésnapját Herbert Welch methodista püspök. Neve jól ismert Amerika protestáns köreiben: volt lelkipásztor, kollégiumi igazgató, honnan püspökké választották meg. 78 éves korában vállalta el a methodista egyház Világ- szolgálatának vezetését. 1962 elején tehát 100. évében előadás sorozatot tartott a Columbia Egyetem orvosi fakultásán “A vallás és orvos- tudomány” címmel. Századik születésnapján jelent meg könyve a következő címmel: “As I Recall My Past Century.” (Visszaemlékezésem az elmúlt száz évemre.)
