Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-03-01 / 3. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA MAGYAR KIÁLLÍTÁS NORWALKON Dicséretreméltó példát mutatott Amerika magyarságának a Norwalk és Környéke Magyar Bizottsága: csaknem egy éves előkészítés után kiállításon mutatta be azokat a magyar értéktárgyakat, melyeken keresztül még az idegen is megsejti, tanulja s végül bámulja e rokontalan dunamenti népnek mély kultúráját, szépérzékét, nemességét, mély érzését. Dr. Bütösi János lelkipásztor, a kiállítást és ünnepséget szervező magyaroknak vezetője és irányitója elmondotta, hogy az október 27- 28-29 napjain tartott magyar napoknak az volt a célja, hogy egyrészt városuk nem magyar népével ismertessék meg a magyarság sajátos kultúráját, azután a második és harmadik generációs magyarokban erősítsék az ősök iránti tiszteletet és ragaszkodást s végül: a még élő magyarságunk had gyönyörködjék abban a szépben, amit a magyar lélek alkotott s még idekint megőriz. A kiállítás nagyasszonya, id. Szathmáry Lajosnénak a megnyitáskor mondott üdvözlőbeszéde frappánsan fejezte ki a norwalki kezdeményezés jelentőségét. A következőket mondotta: “Öt percet kaptam, hogy mondjak valamit. De mit lehet öt perc alatt mondani? Köszönöm, köszönöm, köszönöm!” “Ez a köszönöm elsősorban nektek szól, drága magyar asszonytestvéreim, akik segítettetek nekünk egy álmot megvalósítani. Az álom az volt, hogy egy keveset megmutassunk a mi drága magyar népünk művészetéből, szorgalmából, megmutassuk szeretetét a szép iránt. Nehezen indult a munkánk. Elég soká zörgettünk, amig lassan megnyíltak az ajtók, s az ajtók mögött a szivek. És mikor elérkeztem a szivekig, előkerültek a KINCSEK. Régi-régi szövések, varrottasok, hímzések, szinte százával ömlöttek elém. Megelevenedett a régi magyar múlt — ragyogó fehérre mosva fekszenek az asztalokon. Magyarországnak minden tája képviselve van: Erdély, Felvidék, Dunántúl, Délvidék, Tisza vidéke — csodálatos gazdag színekben mutatja a magyar nép nemesi voltát, előkelőségét, díszítési készségét. Olyan természetesnek vette, hogy minden használati tárgyát kidisziti, hogy észre sem vett, hogy művészit alkotott. Nem az iskolában tanulta. Ábrándjait, vágyát, csalódását, örömét, boldogságát bele fúrta - faragta - fonta - szőtte - hímezte minden darabjába. Mire a kicsilány eladó lánnyá lett — tele volt a menyasszonyi láda.” “Aztán jöttek a gyárak, azoknak élni- gazdagodni kellett, elhitették a néppel, hogy az a szebb, jobb, amivel ők kínálják. Sokan vándorbotot fogtak, elszéledtek a nagyvilágban. De majd mindenki belekötött kis vándorbatyujába néhán darabot abból a színes múltból. Most előkerültek, némelyek megsárguiva — elfelejtve a pádon — nem is sejtetve gazdáját, hogy kincsét tette a sutba. Köszönöm a belém vetett bizodalmát, amivel ideadtátok ezeket a kincseket, hogy megmutassuk velük az utódoknak, az idegeneknek, hogy milyen nép vagyunk mi? Köszönöm — nagyon köszönöm.” Maga a kiállítás a nagy Dókus Teremben zajlott le. Nehéz felsorolni a kiállított 3,000 tárgy közül, hogy mi volt szebb, megragadóbb? Ott voltak a népművészeti kézimunkák, festmények, porcellántárgyak, a nagy Károlyi Képes Biblia, pénzgyüjtemények, könyvek és fotógyüjtemények. Nem az előbbiek rovására emeljük ki azt az értékes térképgyűjteményt, melynek 25 darabja valóságos műkincs még odahaza is, hát még itt Amerikában! A kiállítás alatt a norwalki asszonyok magyar ételeket, süteményeket árultak a konyhában s ha tízszer annyit készítettek volna, akkor is elkelt volna. A magyar motívumoknak két visszatérő eleme: a tulipán és a szív. Az egyik az egyenességet, a harmonikus szépséget fejezi, mely népünknek sajátja, a szív pedig az életet, a mély érzést, a szeretetet szimbolizálja. E kiállítást nemcsak a gondolat, a cél nagyszerűsége tette sikeressé, hanem az, hogy szív volt mögötte. Magyar szív, mely megjelenik kulacson, kötényen, cifraszürön, tányéron, ostornyélen, himestojáson. És ez a szív rakta össze, állította egybe, rendezte el a sok magyar sziv-értéket. A magyaros ételeket nem csak recept szerint, de szívvel készítették az asszonyok. Ezért volt a norwalki kiállítás a magyar szív kiállítása. Követésre méltó példa minden magyar közösség számára. SZÉPSÉGES SZÉP magyar nyelv! A Müncheni Kódex az 1400-as évek elejéről megőrizte eleink gyönyörűséges nyelvét. A Lukács írása szerinti evangélium 2. részének egyes kitételei ime igy hangzanak: Máriával, ő neki menyezet nehézkes feleségével. (5. vers.) A pásztorok . . . vigyázván és őrizvén az éjnek vigyázatit. (8. vers.) íme evangelizálok tünektek nagy örömet. (10. vers.) Mennyei vitézi seregeknek sokassága. (13. vers.) Mennyönk Bethlehemiglen . . . (15. vers.)
