Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)

1963-03-01 / 3. szám

REFORMÁTUSOK

LAPJA

Hungarian Reformed Religious^ Paper

^rounded in \9oo

eVANGeLICAL AND ReFQRAieP CHURCH united church a christVolume LXIV., Number 3. OBERLIN, OHIO March, 1963.

TÁTRA, TÁTRA!

Ilyenkor, március közepe táján már tavaszi szél árasztja a vizeket a borsodi Bükkben s nászt muzsikálnak a csobogó patakok a Pity- palatty völgyben. A csonka hazába szorított szabadságvágyunknak, repülni vágyó magyar ifjúságunknak, Március Idusának az iskolákban és tereken lezajlott szép és lelkes aktusai mellett volt egy másik márciusi ünnepe. — Ennek napját nem a történelem naptára határozta meg, hanem a tiszta tavaszi ég, a tűző napsugár és a hívogató kéklő Bükk tömbje.

Ilyenkor, valami szent nyugtalanság forralta szivünket, miskolci diákokét, amint az ébredő természet hívására lábunkra huztuk a szöges bakkancsot s mentünk az integető hegyek felé. Kimentünk a Bükkbe, csonka hazánknak e megmaradt rengetegébe s a fehérlő hóvirág és lilán illatozó ibolyacsokrok integetése közben mentünk felfelé az Őrvényköre. A Bükk-plátó északi pereméről aztán a tiszta tavaszi égben, a kék látóhatáron felcsillant a még hófehéren menyasszonyi ruhát hordó havas magyar álom, a Magas Tátra.

Tátra, Tátra! Égbe meredő csúcsai, minden magyar turista álma-vágya ott tündöklőit a messzi távolban. Hömpölygött, ömlött felénk üzenete a márciusi szélben, átugorva az Alacsony Tátra, a Gömör-Szepesi Erchegység komor vonulatait, a Poprád, a Hernád és Sajó kanyargó völgyeit.

Csak álltunk, bámultunk szótlanul s itta szemünk-lelkünk a távoli fénylő hegycsúcsokat. Ez volt a mi belső, Trianon-szaggatta szivünk márciusi ünnepe: a távoli Tátra üzenete. Százhúsz kilométer távolából hallatszott a szél zúgásában: tietek vagyok, akik szeretitek a tisztát, a tündöklő távolt, azoké vagyok, akik