Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-03-01 / 3. szám
2 REFORMATU tudnak olvasni történelmen túl, akik meglátják rajtam túl Annak Kezét, Aki a hegyeket formálta s adott látó szemeket azokban gyönyörködni s ezen keresztül magukénak mondani mindent, amit Isten adott. Szemünket könny fátyolozta be s szótlan öröm-fájdalmunkban valami igen mély emberi érzés háborgott, hogy aztán a fenséges látvány ereje lecsendesitse és megnyugtassa szivünket. Március Idusát ünnepeltünk ott a szabad magyar hegycsúcson s a Tátra látványára képzeltünk szárnyai elindultak, végig vonultunk a Kárpáti Haza ég felé meredő ormain: Vi- horláton, Ünőkőn, a Máramarosi Havasokon, a Bucsecs-Negoj vonulatán, a Retyezáton. Ott a csúcson átöleltük a magyar hazát. ★ ★ ★ Olyan alvó természettel áldott meg Isten, hogy sohasem álmodom, amikor alszom. De ilyenkor márciusi tavasz táján egy álom 16 év óta visszatér, az elhagyott haza halkuló hívásaképpen. Ebben a tavaszi álomban végigjárom minden évben a Bükk rengetegét. A garadnai völgyön fel Jávorkutra, aztán Bánkut- Csikorgó-Látókő érintésével fel az Őrvénykőre. És megjelenik álmomban a régi kirándulások fénylő koronája, a távolból integető csipkés fenséges Tátra. Az álomból felserkenve aztán másnap alig birok magammal. Még mindig hiv márciusi ünnepre, Bükk-járásra a tavaszi szél. Ahogy az irisórai szarvas hangja a fogságban orgonaként ködbe hördül, én is beleöntöm szivem érzését múló munkámba s elindulok, hátha a vándorbot mégis csak kivirágzik s egyszer felsegít még az Őrvénykőre, havas, tiszta, fenséges Tátra-látásra. Dr. Harangi László ★ ★ ★ Köszönetünket fejezzük ki özv. Frideczky József- nének (Homestead, Pa.), hogy két albumot kitevő nagy értékű Tátra-gyüjteményéből az első oldalon látható képet közlésre szives volt átadni. OK LAPJA HAZÁM, MAGAMMAL HOZTALAK Mint zugó szél a rétek csókját, hazám, magammal hoztalak. Itt vagy velem. Fáradt agyamban dalolsz, mint csobbanó patak. Játékszerét a gyermek jobban nem örzené: ha jő az éj, tündéri képedet szorítom szivem fölé. Te drága táj, zöld lombjaiddal szelíd körtáncot lejtesz itt. Foly óid karcsú, kék szalagja még él, még bennem rejtezik. A város is, ahol születtem, halvány rajzával itt lebeg, a régi tornyok, csöndes utcák és halk terek. Kibomlik minden friss csokorként. A játékszín benépesül. Arcok villannak föl a múltból, csaták és zászlók s egyre gyűl a hősi vér piros folyója s a hömpölygő évszázadok vad ütemében, mint a fáklya lelked lobog. Mint édesanyám könnyes csókját, hazám, magammal hoztalak. Itt vagy velem. Lángolsz a számon, miként a lobbanó szavak. Majd ha kigynl a szép reménység, mint tündöklő gyümölcs a fán, Öledbe hullok mindörökre áldott hazám. TŰZ TAMÁS ÖRÖMMEL JELENTJÜK OLVASÓINKNAK hogy a három amerikai magyar református újság vezetői elvben megegyeztek egy egységes amerikai, magyar és református szellemű havilap kiadásában. — Minden reményünk megvan arra, hogy 1963 augusztus 1=tö 1 kezdve még bővebb tartalmú és oldalszámu újságot adhatunk ki. Felkérjük eddigi előfizetőinket, hogy lapunkra továbbra is fizessenek elő a régi árban, évi $2.50, s ezzel biztosítják maguk= nak a lap folytatólagos küldését és megkapását. Az előfizetés be= küldésénél használjuk az utolsóelőtti oldalon kivágható szelvényt. DR. HARANGI LÁSZLÓ szerkesztő § i if | $ f * f * f f f X X 8 f 8 f *■: if: •f if * * :f :f if if
