Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-02-01 / 2. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA tábort ütött hadsereg katonáinak fosztogatásai következtében. íme Ő megcselekedte, hogy amit az emberek gonoszul gondoltak, azt O javunkra fordította, mert városi lakásunkban nem háborgatott senki. És álljon előttünk a biblia hivő emberének, Jóbnak példája, ki a legnagyobb csapások elszenvedése után is el tudta hittel mondani: “ha elvettük Istentől a jót, a rosszat is el kell fogadni” — s az Ur megkegyelmezett neki. És végül halljuk meg az emlitett ének 4. versében foglaltakat. “Mind jó, amit Isten tészen, O az én üdvösségem, Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész életem Örömömben keresztemben, Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.” Ezt énekeld hittel és igy élj! Ámen. Dr. Nagy Sándor A TÖRTÉNELMI KÁLVINIZMUS NYOMDOKAIN: REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI ÉPÍTÉS SZOLGÁLATÁBAN REFORMÁTUS HANGSÚLLYAL II. A történelmi kálvinizmus egyenes kemény tanitása még óhazában is nehezen tudott gyökeret verni. Sokszor mondták, hogy nem tudott igehirdetőket nevelni. Pedig, pedig milyen jó egyszerűen tudni és tanitani, hogy sakra- mentális egyháziaskodásokon túl és kegyeskedő szólamokon túl a református keresztyén gyülekezet, Egyház mindig felismerhető négy jellemvonásról: 1) az Ige szolgálata, 2) a sakramen- tumok illő kiszolgáltatása, 3) a felelős, atyfi- ságos szereteten épülő egyházi rend és fegyelem, 4) a szeretet szolgálata . Ugart kellett feltörni, hogy a gyülekezetei ráneveljük, hogy első az Ige szolgálata. A Szentirás olvasása, tanitása nemcsak igehirdetések hallgatása, bár az is fontos, a felnőtt nagykorú református egyháztag kiváltsága és kötelessége. S aztán, hogy nem lehet református-keresztyén gyülekezeti életet élni egymás megbecsülése, az atyafi- ságos szeretet gyakorlása nélkül. Nem szószátyár, másokat utánzó, Ízetlen cifrálkodó vallásoskodás kell minékünk, hanem a prófétai vallás gyakorlat, mely Mikeás szavai szerint: igazságot cselekedni, kedvességet gyakorolni és alázatosan járni. Igazsággal próbáltunk vetni, amikor az egyház kormányzására “hűséges” férfiakat keresünk. Legyen az öreg vagy fiatal,, de legyen hűséges és munkára kész. Kálvin János reformátori figyelmeztetését újra el mertük mondani, hogv egyházkormányzó az legyen, aki tanitani is tud. Legyen az akármilyen egyszerű ember, de hitéről tanítva tudjon bizonyságot tenni. Az ilyen ember presbiterségre elválasztandó ember. Igaz Paál Gyula beszéddel próbáltuk népünket ismét ránevelni arra, hogy hétköznapi istentiszteleteink^ különösképpen a bűnbánati imaórák látogatása illendő dolog, mert azt az Anyaszentegyház rendeli el. (Második Helvét Hitvallás.) A gyülekezeti szolgálatot, melynek része a lelkipásztori szolgálat meg kell becsülni, mert az illendő dolog. A lelkipásztorokban az Ige szolgáit, egyházi szolgákat lássuk és becsüljük, de az embert is, a hittestvért, a tanult egyházi szolgát. Becsüljük meg az egyházi szolgálatra elhívott tisztviselőket, presbitereket, egyházi testületi vezetőket is. Mert az emberi szivek érzékenyek és könnyen sebezhetők . . . különösen azok, akik érzékeny lelkiismeretük folytán úgyis igyekszenek a második mérföld megtevésére. Hadd legyen nekem most hozzá- tuk egy személyes szavam és talán kérésem. Lelkészi szolgálatomnak 25-ik évében vagyok. Most már szilárd elhatározásom, bárcsak mindig az lette volna, hogy lelkipásztori szolgálatomat református hitem és meggyőződésem szerint végzem. Persze ezt a szolgálatot, most már látom igy a református szép rend szerint mindig szerettem s erre is indultam és tanultam. De bizony amerikai magyar református életünk sokszor kegyetlen kinővési, sokszor megpróbálták az én hitemet is. Szégyelném is ezt a szolgálatot elhagyni, de arra kérlek titeket atyámfiai, hogy a személyi kultuszt kerüljétek, mely rendszerint a lelkipásztor vagy túl magasra való emelésében, vagy gyűlöletes lerántásában nyilvánul. Nem emberekben,, de a jó Istenben bízzatok. S ha már értékelni akarjátok a szolgálatomat, akkor református hitünk mértéke szerint négy főszempont szerint értékeljétek, ami pedig a már felsorolt négy pont: az Ige szolgálata, a sakramentumok kiszolgáltatása, a jó egyházi rend fenntartása és a szeretet munka gyakorlása.
