Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-02-01 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 AZ EGYHÁZI SAJTÓ FONTOSSÁGA Jézus nyílt parancsa a mindenkori tanítványaihoz az, hogy elmenvén széles e világra hirdessék a drága evangéliumot, örömüzenetet. Igen fontos dolog, hogy a Krisztus követői ezt a parancsot minél hűségesebben teljesítsék. De az emberi beszéd által hirdetett evangélium mellett hatalmas jelentősége van Isten leirt üzenetének. Ezt bizonyitja maga a Szent- irás, amely ma milliók és milliók mindennapi lelki tápláléka. A Biblia mellett mérhetetlenül nagy áldást jelent az emberiség életére nézve a keresztyén irodalom. Ezek között az egyházi újságok. Mindig nagy örömmel olvasom azokat az egyházi lapokat, amelyek a különböző egyháztestek magyar kiadványai. Mindegyikben találok olyan olvasmányokat, amelyek hitemben és szolgálatomban megerősítenek. — Különösen nagy jelentőséget tulajdonitok annak, hogy magyar hazánkon kivül a szétszórtságban élő magyarok számára több egyházi újság jelenik meg. E lapokon keresztül magyar nyelven eljut az evangélium drága üzenete azokhoz is, akiknek nincs alkalmuk saját ősi nyelvükön hallgatni az Igét. Eljut olyanokhoz is, akik nem szoktak templomba járni, de újságot olvasnak. Sokan vannak olyanok, akik ily módon jutottak élő kapcsolatba az Ur Jézus Krisztussal. Különlegesen fontos lelki táplálék az írott evangélium a betegszobák lakóinak. Minden krisztusi szellemben szerkesztett lapot életet adó kenyérnek tartok, aminek megjelenése nemcsak fontos, hanem életbe vágó kérdés. Ilyen élet kenyere a számomra az amerikai magyarság igen jól szerkesztett újságja, a Reformátusok Lapja. Sajnos csak két év óta járatom. (Bár régebben olvastam volna.) Nagyra értékelem azt a munkát, amit Dr. Harangi László, a lap szerkesztője végez. Isten különleges tehetséggel áldotta meg őt, amellyel e drága Írott evangéliumot nagyon sokunk számára Isten Szentlelkének vezetése által igen kedvelt lelki táplálékká tette. Személy szerint is közel áll hozzám, mert együtt voltunk egy rövid ideig a Sárospataki Főiskolában, ahol ugyanazt a tiszta evangéliumi levegőt szívtuk magunkba, amely ott élt évszázadok óta abban a szellemi, lelki központban, amelyet a nagy fejedelemasszony, Lorántffy Zsuzsánna alapított. Ennek a sárospataki szellemnek a gazdagságát és szépségét gyakran fedeztem fel a lapban. Tehát életbe vágó kérdésnek tartom a lap fennmaradását és erősödését. Ha a közeljövőben a közegyház részéről meg is szűnne az anyagi támogatás, akkor nekünk magyaroknak kötelességünk e lapot tovább fenntartani. Isten nekünk az uj hazánkban (úgy az Egyesült Államokban, mint Kanadában) bőségesen megadta a mindennapi kenyeret, otthont. Sokan közülünk anyagilag igen jó módba kerültünk. Ne sajnáljunk tehát áldozni az Isten által adott bőségből az evangélium szent ügyére. Szeretettel kérem úgy a magyar lelkipásztorokat, mint az egész magyarságot, hogy mindent tegyenek meg velem együtt e lap fennmaradása és tovább erősödése érdekében. Bár én a Kanadai Presbyterian Egyház lelkésze vagyok, mégis nagyon szivemen fekszik a Reformátusok Lapja jövőjének a kérdése. Én hiszem, hogy az elszórtságban élő magyarok közül sokan fogunk dolgozni, áldozni és imádkozni azért, hogy még sokáig legyen nekünk áldott lelki táplálékunk ez az Írott evangélium. A magyarságnak és az egész emberiségnek a jövője annál boldogabb lesz, minél erőteljesebben hirdettetik széles e világon Isten Igéje. Szükséges a lelki ébredés az egyházban. A sátán minden erővel mély álomba akarja ringatni a Krisztus népét és bizonytalan, határozatlan zengésűvé tenni trombitánkat. Pedig: “Ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra?” (I. Kor. 14:8.) Nekünk a krisztusi szellem diadalmas fegyvereivel határozott léptekkel kell elindulnunk a harcra. Ilyen diadalmas fegyver, határozott zengésű trombita a hívők kezében a Reformátusok Lapja. Adja a mindenható Isten, hogy még sokáig szóljon annak tiszta, áldott hangja az Ur dicsőségére és minden hívőnek üdvösségére. Csiszár Attila Mount Brydges, Ontario, Canada EGY ÉVE HALT MEG DR. TÓTH SÁNDOR Immár egy éve, hogy ott állottunk 24-en palástosan sírja mellett a lancasteri temetőben. Mosódnak az emlékek, de megmarad az, ami az örökkévalóságra épült. Ami jóindulat volt, ami segítés volt, ami szeretet volt. Amit csak Krisztusra nézve lehet megtanulni és élni. Ezért jó és felemelő az emlékezés. Nyugodjék békében, a boldog feltámadás reménysée alatt.
