Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-02-01 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 “MIND JÓ, AMIT ISTEN TÉSZEN . . ” Szülőhazánkban most használatos énekeskönyvünkben a fentiek szerint kezdődik a 272. énekünk, amit hivő testvéreink gyakran és nagy szeretettel énekelnek. Nagyon összefügg ennek az éneknek a tartalma alapigénkkel, de azért jó és hasznos lesz reánk nézve, ha közelebbről megvizsgáljuk, hogy mit is mond itt Pál apostol a római gyülekezetnek. Nézzük meg isteni és azután az emberi oldalról, hogy mi is ennek az Igének az igazi értelme. Isten részéről teljesen világos, mert Pál, minden feltétel nélkül mondja, hogy minden jó ránk nézve, akár tetszik és kedves nekünk, akár pedig nem tetszik és károsnak látszik is gyarló emberi rövidlátó szemmel nézve, mert mi a láthatókra nézünk. De tudjuk, hogy Isten szeretet, aki még a fájdalmakkal és próbákkal is javunkat szolgálja. Ha most az emberi oldalról nézzük meg, hogy az ember hogyan válaszol Istennek ama cselekedetére, vagy valami fájdalmas eseményt megengedő akaratára, azonnal meg kell látnunk, hogy mennyire nincs teljes hitünk Isten szeretetében és atyai jóindulatában, aki pedig maga a szeretet. Érjen bennünket valami fájdalmas esemény, azonnal zúgolódunk Isten ellen és felvetjük a kérdést, hogy miért büntet engem az Isten? Pedig ha a Szentirás tükrében néznénk meg magunkat, akkor látnánk meg világosan, hogyha Isten nem kegyelme, hanem igazsága szerint Ítélkezne felettünk, úgy kárhozatra és örök halálra vagyunk méltók. És hányszor elmondjuk az Úri Alapige Római levél 8:28-a szent vacsora kiszolgáltatása előtt hitünk megváltásaként: “Én ezt hiszem és vallom!” Elhangzott a templomban, de már életünkben a templomon kivül nem érvényes megtartásra méltó. Vagy nem hallottad még, vagy talán magad is felkiáltottál: “hogy tűrheti el Isten a földön ezt a sok emberi gonoszságot?” Tudod, hogy a teremtmény lázadása a Teremtő ellen, mintha az Ószövetségben említett agyag támadna fel a fazekas ellen, hogy belőle milyen edényt készítsen. Természetesen az agyag akarata szerintit. Mi ennek az oka? Az, hogy mi csak a jelent nézzük és nincs őszinte teljes hitünk, pedig Isten minden nap mgadja kenyerünket sőt ebben az országban még a holnapit is. De ha egy napon nem adná meg, kész az ember lázadása. Életemből mondhatok erre egy példát. — Mikor 1944-ben bevonult a győztes ellenséges hadsereg falunkba és a háború befejezése után 1945-ben parancsra sürgősen el kellett hagynunk éveken át használt békés otthonunkat, kész volt szivemben a zúgolódás, melyet szavakba is öntöttem — és a kételkedés Isten jóságban, hogy ezzel is javunkat akarja szolgálni. íme a közeli városba történő elköltözésünk után tűnt ki, hogy Istennek mi volt a szándéka. Ha meg nem engedi, hogy emberek rosszindulatú akaratából elköltözzünk; elvesztettük volna még meglevő összes ingó vagyonúnkat, mert más már nem volt — vagy talán szabadságunkat és talán még életünket is a falu közelében hosszabb időre * * * « $ 8 S H li % jjj B 8 I 1 1 $ 8 | 1 8 jjj v. $ * B 8 A MAGYAR EGYHÁZKERÜLET KIADVÁNYA LESZ A REFORMÁTUSOK LAPJA — FELHÍVÁS ELŐFIZETŐINKHEZ — Közegyházunk Konventi Tanácsa (Executive Council of the United Church of Christ) 1962 október 16=án kelt határozatával kimondotta, hogy a Reformátusok Lapja kiadásának jogát visszaadja a Magyar Egyházkerületnek. Közegyházunk kiadásában a Reformátusok Lapja utolsó száma 1963 júniusában fog megjelenni. — Felkérjük ezért olva= sóinkat, hogy előfizetésüket a jelenlegi szerkesztői hivatallal e dátumig rendezzék. Számonként számítsanak 25 centet, vagyis az 1963 január= júniusi időtartamra $1.50=et. — Esetleges túlfizetéseket 1963 május l=ig hozzánk juttatott levélbeli kérésre visszatérítünk. DR. HARANGI LÁSZLÓ szerkesztő »: 8 8 8 8 8 * 8 8 i 8 8 w. 8 8 8 8 8 8 * 8 1 ■ 8 8
