Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)

1963-11-01 / 9. szám

8

REFORMÁTUSOK LAPJA

kerületünk nem állott meg a “no” szavazat után, hanem közölte Közegyházunk vezetőjével, hogy amennyiben nem lenne módjában Egyházkerületünk régi önállóságát jogfolytonossági alapon tovább biztosítani, úgy Egyházkerületünk a jövőben esetleg kérni fogja békés megegyezéssel történő hivatalos elbocsájtását Közegyházunkból egy másik hasonló egyháztestbe, amely megadja és biztosítja számunkra négyszáz éves kálvinista református múltúnkhoz méltó magyar református életünk tovább folytatását. Egyházkerületünk elnöke ismét tovább ment egy lépéssel: felvette a kapcsolatot Dr. Blake-el, a Presbiteriánus Egyház fejével. Sorozatos tárgyalások és több rendbeli levélváltások után Dr. Blake örömmel vette a Presbiteriánus Egyház keretén belül működő önálló, Egységes Magyar Egyháztest megvalósításának gondolatát és biztosított bennünket, hogy az általunk kívánt autonómiát módjában van megadni, mivel jelenlegi törvényük erre módot ad. Tovább- menően azt is közölte Egyházkerületünk elnökével, hogy ebben az Egységes Magyar Egyháztestben törvény biztosította joguknál fogva helyet foglalhatnak azok a magyar hátterű gyülekezetek kettős-tagság alapjánt amelyek a Presbiteriánus Egyháztestben már régen bent vannak. Ebben a nagy reményekre jogosító, eddigi életünkben soha nem tapasztalt Egységes Magyar Egyháztestbe való egyesülés gondolatának jegyében készülődött Egyházkerületünk hivatalos, egyházi és világiakból álló választott Bizottsága a Dr. Blake által 1962 január 31-ére New Yorkba összehívott előkészítő tárgyalásokra, amelyre a presbiteriánus magyar hátterű gyülekezetek egyházi és világi vezetői mellett a Független Egyház egyházi és világi vezetői is hivatalosak voltak. Meg is jelentek rendben, de világi képviselők és küldöttség-vezető Püspök nélkül. A Független Egyház hivatalos vezetői nem nagyon akarták ezt az Egységet, nem akarták már akkor sem, amikor azt a lehetetlen követelést támasztották, hogy Egyház- kerületünk először lépjen ki a United Church of Christ-ből, egyesüljön a Független Egyházzal és azután lépjen be a Presbiteriánus Egyháztestbe. Ha mi ezt akkor elfogadjuk, feladtuk volna minden eddigi jogainkat Közegyházunknál s a légüres térben teljesen szétszóródtunk volna. Ezzel szemben mi azt kértük — ami ésszerű és logikus volt — hogy jöjjenek velünk, hiszen ebből az egyesülésből egyházaiknak és papjaiknak csak hasznuk lehet, menjünk együtt, alkossunk egy közös, nagy magyar református kálvinista Egységet összefogva közösen ... az eredmény ismét minden reményt vesztett kudarc volt.

Időközben Közegyházunk vezetősége arról értesítette Egyházkerületünket, hogy a Reformátusok Lapjától 1963 júliusával bezárva az eddigi szubvenciót megvonja és visszaadja a

lapot kerületünknek. A hir vétele után Egyházkerületünk elnöke levélben kérte a Független Egyház Püspökét arra, hogy ha már semmiféle képen jogiegységet nem tudunk létrehozni, egyesítsük lapjainkat közös vezetés és irányítás alatt. Hasonló levél ment az Amerikai Magyar Református Egyesület elnökének is azonos tartalommal. A három érdekelt fél, a Református Egyesület elnökének javaslatára 1963 tavaszán Ligonierban egy közös gyűlésre megbizottaival együtt tanácskozásra összeült. A tárgyalófelek mindazonáltal megállapodtak abban, hogy a lapok egyesítése esetén a Református Egyesület 22 ezer dollárral, a mi Egyházkerületünk hétezer dollárral és a Független Egyház ötezer dollárral járul hozzá. A Református Egyesület Vezér testületé volt az első, amely a kért összeget megszavazta, utána a Magyar Egyházkerület szintén igennel szavazott. Legutoljára a Független Egyház szavazott ezzel a megkötéssel és feltétellel: megszavazza a lapegyesitést és a kért ötezer dollárt, de csak akkor, ha a Magyar Eghyázkerület kilép a United Church of Christ-ból. Kudarc után ismét egy kudarc. E diplomatikus furfanggal megalkotott feltétel és az 1961 júliusában New Yorkban tartott Egység mellett sikraszálló gyönyörűen megfogalmazott püspöki nyilatkozat ki- egzegetálását ezután mindenki élénk fantáziájára bízom.

Az 1963-as évnek azonban volt egy történelmi pozitív eredménye is. A “no” szavazat meghozta számunkra azt az óriási nagy eredményt, amelyben kevesen bíztak csak. Ez év julius 6-án az Egyetemes Zsinat 715 képviselőjének egyetlenegy ellenszavazata nélkül, Den- verben megadta Egyházkerületünknek a szino- dikus önálló kormányzati formát saját jogkörrel továbbra is mindaddig, amig annak megszüntetését magunk nem kérjük. Ez azt jelenti, hogy Egyházkerületünket a sajátmagunk által alkotott és jóváhagyott törvénye szerint kormányozhatjuk. Most jött el annak ideje — amelyre olyan rég óta várunk — hogy négyszáz éves magyar kálvinista múltúnk minden eddigi összes tapasztalatát felhasználva, Olyan egységes magyar református törvénykeretet alkossunk, amely a magyarországi hitvalló református Anyaszentegyházunkhoz hasonlóan zsinatpresbiteri egyházkormányzati életforma a Hei- delbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás alapján. Megvédtük apáink hitét minden veszedelemben hosszú éveken keresztül, most igazán rajtunk múlik csak, hogy gyermekeink és unokáink számára meg is tartsuk az elkövetkezendő jövőben.

Soha eddig, sok küzdelemmel teli életünk folyamán, nem volt nagyobb szükség "az egységben megépített Egységes Egyháztestre, mint van napjainkban. Mi választ el bennünket mégis az Egységes Egyháztest meg-